Szakított az olasz belpolitikával kapcsolatos eddigi gyakorlatával a Vatikán. A pápai állam korábban nem nyilvánított véleményt Olaszország belpolitikai életéről. Választási kampányban pedig különösen ügyelt arra, hogy néma maradjon. A hagyományt azonban megtörte a L'Osservatore Romano. A Vatikán hivatalos lapja a minap megbuktatott olasz szakértői kormány első embere, Mario Monti választási programja mellett tette le a voksát.
A szokatlan vatikáni pálfordulás oka csak sejthető. (Montit jó katolikusnak tartják.) Az viszont tény, hogy a lap a volt miniszterelnököt a „közös jót szem előtt tartó” politikusnak minősítette.
Közben Monti programját három keresztény centrumpárt is felkarolta: a Kereszténydemokrata Unió, a Jövő és Szabadság Olaszországért párt és a Jövő Olaszországa mozgalom. Mindazonáltal Monti cáfolta, hogy nevével fémjelzett listát indítana a február végén esedékes előrehozott parlamenti választáson. Hírek szerint a három centrumpárt a választáson közös listával indul, amelynek élén Monti neve szerepel majd. Az azonban biztos, hogy Monti azoknak a pártoknak szánja programját, amelyek folytatnák a december elején lemondatott szakértői kormányának a reformjait.
A legutóbbi közvélemény-kutatások 20 százalékos támogatottságot mértek Montinak. Ennyi szavazatot gyűjthet be a komédiás Beppe Grillo és az irányítása alatt álló 5 Csillag Mozgalom is. Olaszország másik politikai bohóca, a szexbotrányairól, adócsalási pereiről és folyamatos handabandázásáról elhíresült Silvio Berlusconi milliárdos ex-kormányfő és pártja, a Szabadság Népe (PdL) kevesebb voksra számíthat. A legnépszerűbb, s a győzelemre legesélyesebb politikai erő a balközép Demokrata Párt, amely a szavazatok 30 százalékában reménykedhet.
A Monti-kormány nemrég azért bukott meg (13 hónap után), mert a populista és demagóg Berlusconi vezette PdL december elején megvonta tőle a bizalmat a parlamentben. Indokként a kormány gazdaságpolitikáját hozta fel, amely szerinte elhibázott és káros. Az EU kormányának tartott Európai Bizottság a történtek után azonnal megüzente Rómának: akárki is kerül kormányra, folytatnia kell a Monti által megkezdett széles körű szerkezeti reformokat és gazdaságpolitikát.
A párton kívüli, technokrata Monti 2011 novemberében vette át a kormány irányítását a tehetetlen és alkalmatlan 76 éves Berlusconitól. Óriási feladat szakadt a nyakába: meg kellett mentenie az államot a csődtől. Megannyi kőkemény megszorító és népszerűtlen takarékossági intézkedéssel sikerült elérnie, hogy Olaszország, az EU harmadik legnagyobb gazdasága ne sodródjon katasztrófába. Monti az olasz történelem talán legnagyobb költségvetési kiigazítását (megszorítását) hajtotta végre. Kormányának – uniós szinten is kiemelkedően magas – csaknem 2000 milliárd euró államadósságot kellett kezelni. Ez az összeg jócskán felülmúlja a súlyos válsággal küszködő Spanyolország, Írország és Portugália összesített hitelállományát.
A gazdaság talpra állításához azonban nem volt elég egy év. Ezért Olaszország még mindig recesszióban fuldoklik (a gazdaság 2013-ban is zsugorodni fog). Az egyre nagyobb munkanélküliség pedig hatalmas elégedetlenségi hullámot gerjesztett.
Olaszországban a válság miatt az utóbbi években nőtt a szegénység és a bűnözés; a lakosság elkeseredett és elégedetlen. A Censis társadalomkutató intézet szerint az olaszok „egyre szegényebbek és egyre dühösebbek”, de a családok minden eszközzel megpróbálják túlélni a gazdasági válságot. Az intézet decemberben közzétett vizsgálata megjegyzi: a lakossági életszínvonal az 1992-es szintre zuhant vissza.
