Vigyázz a madárra!

Május a természet újjáéledésének a hónapja, ekkor hallhatjuk a legtöbb és legszebb madárdalt, érdemes kimenni a parkokba, ligetekbe, erdőkbe, de a mezei pacsirta messze hangzó éneke is lenyűgöző, amikor függőlegesen emelkedik fel az ég felé. Májusban még éjszaka sem maradunk madárdal nélkül, az egyik legszebbhangú madarunk, a fülemüle, bülbül vagy csalogány hímje olykor egész éjjel szól, ismételi változatos strófáit.

Hétfőn, május 10-én volt a madarak és a fák napja, amit a természetbarátok, a környezet és madárvédők már több mint száz éve megünnepelnek a Kárpát-medencében. E napon nem csak az erdőt, a mezőt és a vizeket benépesítő csodálatos, színes vagy kevésbé látványos tollruhát viselő madarakra és a madárvilágnak táplálékot, búvó és fészkelő helyet adó fákra, az erdők szépségére és fontosságukra hívjuk fel a figyelmet, hanem az emberi tevékenységből eredő, az élővilágot egyre jobban fenyegető veszélyekre is igyekszünk ráirányítani a figyelmet.

A mostani hét vége pedig a vándormadarak világnapja. A madarak és fák napja mellett 15 éve külön világnapot kaptak a vándormadarak. Nem véletlenül, mert, ha belegondolunk, hogy mennyi viszontagságon mennek keresztül a vándormadaraink a hosszú, sok esetben több ezer kilométeres tavaszi, majd az őszi vándorútjuk során, akkor már érthető az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) által meghirdetett vándormadarak világnapjának a jelentősége. A vándormadaraink számának folyamatos állománycsökkenése ráirányítja a figyelmet a környezetátalakulás, a környezetvédelem és nem utolsósorban a klímaváltozás kontinensméretű problémájára. A madarak érzékeny barométer módjára reagálnak a környezeti változásokra, a természetes élőhelyükön bekövetkező változásokra nem tudnak rövid idő alatt reagálni. Nem is csoda, hiszen százezer években mérhetők az evolúciós változások, a fajoknak a környezeti adottságokhoz való alkalmazkodása. A hosszadalmas fejlődési folyamat végén az egyes élőlények, így a madarak is a természet adta lehetőségekhez igazodva táplálék és élőhely specifikus lényekké váltak.

És megjelent az evolúció nagy színpadán az ember nevű emlősfaj. Az Úr hat nap alatt teremtette meg a Földet és annak minden élőlényét az emberre bízta. A Teremtő nem sejtette, hogy az uralkodásra teremtett kétlábú lények milyen viharos gyorsasággal belakják a Földet és milyen mohón élik fel a földi javakat. A kapzsiság oly méreteket öltött, hogy sokkal többet veszünk el a természettől, mint amennyire valójában szükségünk lenne.

A természetes környezet változásaira érzékeny vándormadarak példájánál maradva a szélsőségek felé haladó időjárás következményei már kezdenek elviselhetetlenné válni. A gyors változások kihatnak a madarak élőhelyére, különösen a táplálékforrások elérhetőségére. Nagyon egyszerű a képlet: egy Afrikában telelő énekesmadár tavasszal a megszokott időben, április közepén tér vissza a fészkelő helyére, a fecskéink mégis tömegesen halnak éhen, mert az 5–6 napon át tartó rendkívüli hidegben a rovarok nem repülnek.

A szélsőséges időjárás mellett talán még nagyobb gond az utódnevelés megfelelő időzítése. Ha például egy légykapó pár május közepére költi ki, ahogyan mindig is tette, a fiókáit, akkor az azért van, mert időtlen idők óta ekkor van a fákon, a bokrok levelin a legtöbb hernyó. Azaz, csak volt, mert a megnövekedett szén-dioxid-kibocsátás megemelte az évi átlaghőmérséklet. Tavasszal előbb ébrednek téli dermedtségükből a rovarok, hamarabb szaporodnak, a hernyócsúcs már nem május közepén van, hanem jó tíz nappal korábban. Honnan tudhatná ezt a környezetéhez alkalmazkodott, az idők folyamán a génjeibe bevésődött viselkedésformákat követő légykapó, meg a többi énekesmadár?

A fiókáikat felnevelni próbáló madárszülők a hernyócsúcs eltolódása miatt kevesebb táplálékot tudnak gyűjteni. Egy fészekaljból kevesebb, öt helyet lehet, hogy csak három fióka tud kirepülni. A kevesebb fehérje kisebb testméretet eredményez, csökken a fiókák túlélési esélye. Az élőlények képtelenek néhány évtized alatt alkalmazkodni a bekövetkezett változásokhoz. Ennek súlyos következményei máris lemérhetők, az Európai Unióban az elmúlt 25 évben elképesztő mértékben, 300 millióval csökkent az énekesmadarak száma!

A madárállomány drasztikus csökkenéséhez számos más környezeti tényező is hozzájárul. A vándormadarak útját például sok ezer kilométer elektromos távvezeték keresztezi. A villanykarók alatt talált elhullott madarak száma csak Magyarországon évi félmillióra tehető. A nemzeti parkok területén jórészt a föld alá vitték az elektromos vezetékeket, ami bár drága, de a legjobb megoldás az áramütés elkerülésére.

A szélsőséges időjárás, a környezetszennyezés és klímaváltozás tizedeli a madárvilágot. A (vándor)madarak és fák napja a környezet és madárvédelem fontossága mellett ráirányítja a közvélemény figyelmét az éghajlatváltozás súlyosbodó problémájára. E téren javulásra azonban mindaddig nem számíthatunk, amíg a legnagyobb szennyezők nem fogják vissza magukat.