Ilyenkor, mindenszentek és halottak napja után is gyakrabban fordulunk meg temetőinkben, mint egyébként, nemcsak lakóhelyünkön, hanem ott is, ahonnan elszármaztunk, ahol közelebbi vagy távolabbi rokonságunk nyugszik. Amikor nem tudunk eljutni mindenhova, akkor temetőink keresztutainál és kálváriájára teszünk pár szál virágot és gyújtunk gyertyát, halottaink lelki üdvéért. Az elmúlt napokban is így volt ez, amikor a Futaki úti katolikus temetőben járva, arra gondoltunk, hogy valódi kálváriája nem lévén, a temető kápolnája előtt elhelyezkedő három keresztnél gyújtunk majd gyertyát. Az újvidéki kálvária létezésének ténye, talán az egyik legnehezebb helytörténészi feladat. Az írott adatokból kevés van, és kevesen emlékeznek arra, hogy Újvidéknek is volt valamikor igazi kálváriája. Igaz, akkor még a város szélének számító Futaki út és a kialakuló félben lévő, mai Dusán Cár, Futaki utca és Hajduk Veljko utcák kereszteződősénél. Azon a helyen állt, ahova a valamikori városatyák, sajátos egészségügyi központot álmodtak meg a jódos fürdő és az 1903-ban felépült városi kórház között elterülő park szélén, feltehetően már jóval ezeknek az intézményeknek a kiépülése előtt. Ez az újvidéki kálvária, épített kálvária volt, tehát, nem természetes dombra épült. A Golgotát jelképező domb, a keresztre feszített Krisztussal és latrokkal, a kápolna tetején kialakított téren állt. A stációk, amelyből 14 volt, nem az épület előtt, hanem az épület mögött helyezkedtek el, legalábbis akkor, amikor a korainak tűnő, légi felvétel készült, amelyen a városi kórház is látható volt. Az ami biztos, hogy ezt a Futaki úton lévő kálváriát 1930-ban, városrendezési okokra hivatkozva lebontották. A keresztút stációit az 1860-ban kialakított Futaki úti temetőben építették fel újra, mészkőből, és a keresztre feszített Krisztust a latrokkal, amelyek előtt ma kegyeletünket és hálánkat leróhatjuk.
