– Amikor Matuska Márton kollégánkról emlékezünk meg és fejet hajtunk életműve előtt, először csakis az juthat eszünkbe, hogy ő volt a délvidéki magyarság egy fájdalmas korszakának krónikása és kutatója. Egy olyan korban, amikor több évtizedes csend után is bátorság kellett az igazság kimondásához a partizánvérengzésekről. Valakinek ki kellett mondania, hogy ártatlanok voltak a kivégzettek, fel kellett oldania a megbélyegzést azért, hogy a magyar közösség felemelhesse a fejét. Ezt mondta ki kollégánk nyilvánosan, vidékünkön elsőként – emlékeztetett Varjú Márta, a Magyar Szó főszerkesztője tegnap a lapunk székházában megtartott kommemoráción.
Ótos András felvétele
Matuska Márton feltáró munkájával hozzájárult ahhoz, hogy az ártatlan áldozatok nyugalmat leljenek, a hallgatásra kényszerült hozzátartozóik pedig békességet.
– Amikor a bátorságot említem, már a mostani negyvenévesekkel is tudatosítani kell azt, hogy olyan időben tette a szerkesztőség asztalára a 44/45-ös tragikus események egy részét felidéző kéziratát, amikor Jugoszlávia a teljes széthullás és összeomlás küszöbén állt. Tombolt a délszláv népek nacionalizmusa, később pedig a háború is. Amikor 1990 októberében megjelent a Magyar Szóban a Negyvenöt nap negyvennégyben című riportsorozatának első része, mindenki szorongva, rettegve várta, hogy miként lép a hatalom, hogy lesznek-e súlyos következményei az igazság kimondásának... Persze a szerkesztőség részéről is bátorságra volt szükség a sorozat közléshez, de erre nem kerülhetett volna sor, ha nem lett volna egy olyan ember, aki ezt megelőzően már régóta készítette munkáját, amelyet – amint alkalom adódik –, az olvasók elé tárt – emlékezett vissza a csaknem 34 évvel ezelőtti hangulatra a főszerkesztő, aki akkor, kezdő újságíróként nagyon sok mindent megtanult Matuska Mártontól – ő volt Varjú Márta mentora.
Igaz, hogy Matuska Márton nevét A megtorlás napjai című kötete tette igazán széles körben ismertté, azért is, mert könyvét angol, francia és német nyelvre lefordítva is kiadták, a Magyar Szó számára az igazi kihívást mégis az imént említett, 1991 elején zárult sorozat jelentette. Ez a sorozat utat nyitott a további publikációknak.
Ótos András felvétele
– Az akkori hatalom természetesen követelte a folytatásos tárca megszüntetését, de elkésett ezzel. A Magyar Szó akkor egy trükkhöz folyamodott, és viszonylag rövid idő, néhány rész összevonásával a teljes szöveget megjelentette. A 80 éves Magyar Szó történetében Matuska folytatásos tárcájának a közlése mérföldkövet jelentett. Bátorság kellett ehhez, és az a szerencsénk, hogy a lapot nem érte bántódás ez miatt. Merészen kiálltunk mellette. Matuska Márton szolgálata nemcsak abban nyilvánul meg, hogy neki köszönhetően végre megismerhette közösségünk a titokban tartott atrocitásokat, a tömegsírok titkait, hanem abban is, hogy lehetővé tette a magyarság számára azt, hogy méltóan megemlékezhessen az áldozatokról. Bátor példát mutatott, hiszen az ő közbenjárásával 1990 őszén, szülőfalujában, Temerinben megszervezték az első megemlékezést – hallottuk.
A főszerkesztő szerint igazságtalanság lenne nem megemlíteni azt, hogy Marci korábban is, sok éven át kiváló újságírója volt lapunknak. Bírósági tudósítóként dolgozott éveken keresztül, de minden bizonnyal elsősorban a Németh Istvánnal együttes terepjárásain gyűjtött élményei, riportjai vagy tárcái nyújtottak sokak számára kedvenc és tanulságos olvasmányt, a vasárnapi újság hasábjain.
Matuska Márton cikkeiben és könyveiben egyaránt a délvidéki magyarság ügyének kitartó szolgálója volt. Tetteiben is, hiszen tevékenyen részt vett a magyar pártok munkájában, és művelődési egyesületet is irányított. Munkássága sokrétű volt, kiállása bátor, élete példaértékű.
Nyitókép: Ótos András felvétele
