Változóban volt a rendszer, az új államforma új alapszabályzatot követelt. Ha nem jött volna el az egyre rövidülő nappalok ideje, talán senki sem eszmélt volna rá, hogy a nagyszámú és sokak számára szokatlan, új szokások, lassan egy új életformát alakítottak ki, a régi életmód új tartalmakkal és új értékrenddel töltődött föl. Most már nem a Népfront listájára való szavazásra, hanem az új alkotmány meghozatalát megelőző alkotmányvitában való részvételre szólították föl Vajdaság és Újvidék magyarságát.
„Magyar néptárs, végy részt az alkotmányvitában: hazánk, néped és a magad sorsát intézed” jelszóval. A vajdasági magyarság napilapja, talán a nem eléggé élénknek ítélt közvita serkentéséhez szeretett volna hozzájárulni, az alkotmány tervezett újbóli megjelentetésével. És mindezt egy céllal, hogy az új társadalmi reformok jólétet teremtsenek a dolgozó tömegek számára. A dolgozókat különböző fontos, és halaszthatatlan okokból, újból és újból összehívták, így Újvidék IV. körzetének, a zömében magyarok által lakott Telep, földmunkásait is. A meghívásban „fontos ügyek megtárgyalása” szerepelt. A tél is közeledett, és talán ezért hirdette, a 117 bükk- és akácfából faragott, személyek és teherszállításra alkalmas szánkójának az eladását, a híres újvidéki fa- és fémredőnyöket gyártó Bernold cég. Móricz András fodrász pedig apróhirdetésében jó munkást keresett. Móricz András fodrászüzlete, a huszadik század nyolcvanas éveiben is működött az egykori Német utcában, akkor már Ćirpanov utca sarkán, a nagy hírnévnek örvendő Dominó kiskocsmával szemben. Móricz Andrásnál évtizedek múltán nemcsak Zilahy Lajos, hanem a környék apraja és nagyja is gyakran nyiratkozott és készíttetett frizurát.
Az igazi ünnepet, a karácsony közeledtét is egy apróhirdetés jelezte. A Foto Tempo hirdetése arra szólította föl az újvidékieket, hogy ha örömet akarnak szerezni családjuknak, akkor a Posta utca 7. alatti üzletükben fotóztassák le gyermeküket.
Ünnepre készült a Magyar Szó is, mert a karácsonyi számra a hirdetéseket legkésőbb december 22-én le kellett adni, amiről a lap külön értesítette olvasóit. A karácsonyi szám december 24-én jelent meg, 16 oldalon, és „gazdag tartalmával” három napra nyújtott olvasnivalót. Nemcsak az újság készült az ünnepre, hanem az újvidéki műkedvelők is, akik a „noviszádi magyar Kultúrkör és az Egység Sportegyesület műkedvelői csoportjával együtt” vitték színre Darvas József Szakadék című, háromfelvonásos színművét. Az előadásra, amelyet a Kultúrotthon nagytermében tartottak, a jegyeket karácsony első napján, a Pataki-féle antikváriumban lehetett megvenni. A másnapi színi előadás bemutatását, a telepi Gazdakör „volt” épületébe tervezték. A négy év háború és a katonai közigazgatás borzalmait követően az újvidéki közönségnek külön örömet jelentett, hogy alkalma nyílt megismerni „a város fiatal magyar műkedvelő gárdáját”.
A Magyar Szó 16 oldalas karácsonyi, kettős száma három dinárért volt kapható 1945. december 24-én. Címoldalán, a lap megjelenésének első évfordulójára írt ünnepi írásban a lap főszerkesztője, Kek Zsigmond értékelte a lap egy évét, mondván, hogy alapvető célja a vajdasági, akkor még jugoszláviai napilapnak, hogy „mennyire tükrözi vissza lapunk a hazánkat mozgató nagy eseményeket”, és annak fejlődése, és a „magyarság haladása” nem választható el egymástól. Valóban, egy év múltán a vajdasági magyarság egyetlen napilapjának sorsa nem volt elválasztható az ország sorsától, mert a karácsonyról, az ünnepről, az apróhirdetéseken kívül, nem is volt szó. Az újvidékieknek kellemes karácsonyi ünnepeket a Horváth étterem, Szabadi Béla rézműves, Márics Milán üvegkereskedő, Bartha Géza fot- és kinoszaküzlete, a Carigrad keleti cukrászda, a Palace Szálloda, Szablyár György divatáru-kereskedése, Tisma Gábor gyarmatáru-nagykereskedése, és többek között Hermina Vajsz vegytisztító üzeme kívánt, amelytől nem is olyan sokára, egykori tulajdonosainak meg kellett válniuk. Ezt viszont abban a pillanatban, amikor karácsonyi jókívánságaikat az újság hirdetőjébe feladták, még nem is sejtették. De karácsony volt ismét, ha máshol nem is, akkor az újvidékiek szívében.
