Díjak és személycsere

Hétvégén Gunarason tartott tanácskozást a Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaság. A szokásos előadások és az új évkönyv megjelenése mellett még egy fontos oka volt a találkozónak: személycsere történt a társaság vezetősége élén. A társaság korábbi elnöke, Surányi Roland történész lemondott pozíciójáról, s helyére Mezei Zsuzsanna nyugalmazott levéltárost választották meg.
A leköszönő elnök, Surányi Roland elmondta lapunknak, hogy nehéz időket tudhat maga mögött a társaság.
– Egy elég nehéz időszakban vettem át a társaság vezetését, ugyanis akkor jelent meg a Covid. Ez igencsak megnehezítette a tanácskozások megszervezését, viszont az akadályokat sikerrel vettük. Meg tudtuk oldani, hogy a díjazottaink minden évben megkapták, amit érdemelnek, és a tanácskozásokat is megtartottuk. Ez utóbbira egyre nagyobb igény mutatkozott, és sikerült néhány fiatalt is bevonnunk a munkába, lelkes kutató és amatőr történészt, ami szintén emelte a társaság színvonalát. Ami nagyon fontos, anyagilag is sikerült helyrehozni a társaságot, ma már rendesen funkcionál. Hála Istennek, sikerült elérnünk, hogy ma már a tanácskozás helyszíneket nem mi keressük, hanem előre vagyunk 2-3-mal, és mindenhol nagy szeretettel várnak bennünket. Ez nagyon jó érzés – fogalmazott a leköszönő elnök.
Az új elnök, Mezei Zsuzsanna saját bevallása szerint meglepődött, amikor őt választották meg a társulat új elnökének.
– Tagja vagyok a társaságnak, de egy kicsit meglepett, hogy engem választottak meg. Az előzetes beszélgetés és a megválasztás között azon gondolkoztam, hogy mit lehetne tenni, és meglátásom szerint legnagyobb szükség lenne a fiatalításra. Sok lelkes helytörténészünk van, de sajnos mindenki idős. A fiatalokat rá kellene szoktatni arra, hogy ne csak a nagy történelemmel törődjenek, a világ és a nemzet történelmével, hanem a saját szülőfalujuk történetével is. Ha összeraknánk minden település helytörténetét, akkor egy kincset kapnánk. Ha összerakjuk Vajdaság magyar lakta településeinek a helytörténetét, akkor rálátást kapnánk a magyarság történetére. A fiatalítás mellett szeretném, ha megerősödne az együttműködés más, hasonló jellegű szervezetekkel. Úgy Vajdaságban, mint Magyarországon vagy más országokban. Tudjunk egymásról, és együtt tudjunk működni – fogalmazott az új elnök, majd hozzáfűzte, hogy menet közben bizonyára számos kihívással fog még találkozni, de igyekszik helytállni.
A tavaszi tanácskozáson ez alkalommal számos érdekes előadást hallhattak a jelenlévők. Dr. A. Sajti Enikő: Megírható-e egy történelmi személyiség életrajza? Ha nem, akkor mégis hogyan? címmel tartott előadást, dr. Tóth Pál Péter: Az én Vajdaságom, Mezei Zsuzsanna: Folyók, csatornák kikötői, Nagyidei Márk: Barátság az idők zivatarában – Doroszló és Sztapár szövetsége, valamint Madarász Marianna: Bogárdi (Bogner) János címmel. A helytörténeti társaság XIV. évkönyvét Pastyik László közreműködésével mutatták be. Az előadások mellett sor került a társaság díjainak átadására is.
A Kalapis Zoltán-emlékdíjat A. Sajti Enikő történész vette át, a legjobb kiadványért járó Szabó József-díjat pedig a nagykikindai István Márta helytörténész. A tanácskozás keretében a tagság megtekintette Pecze István helytörténeti gyűjteményét és a helyi katolikus templomot. A rendezvényt Topolya község önkormányzata és a gunarasi helyi közösség támogatta.