Tornyos egyik csendes utcácskájából gyerekkacaj hallatszik, a Magda-Lak immár kilencedik éve fogadja a gyermekeket a nyári szünet egy kis szeletében, egy hétfőtől péntekig tartó kézművestábor keretében, amely ezúttal július 7-én kezdődött. A hétköznapok rohanásából kiszakadva nyújt teret, hogy egy kicsit lelassuljanak, jelen legyenek, beszélgessenek, nevessenek, énekeljenek, kint legyenek a szabadban, s mindeközben játékosan ismerkedjenek a múlttal, a hagyományokkal. Bevált szokás, hogy telefon nélkül érkeznek a táborba, hiszen „Magdi néninél nem telefonozunk”.
Szabó Magda tornyosi lakos, nyugdíjas óvónő a Magda-Lak tájház létrehozója, tulajdonosa, tárlatvezetője és a kézművestábor megálmodója is egyben. Gyermekekhez való közelsége hosszú ideje tart, és szeretné pótolni azt a hiányosságot, amit a mai generációknál tapasztal.
– A mai gyerekeknek nincs igazi gyerekkoruk. Nem jut nekik maradandó élmény, a túlfoglalkoztatottság, a megfelelési kényszer nem hagy időt ezekre a dolgokra. Nincs kapcsolatuk a hagyományos dolgokkal – magyarázta Szabó Magda szervező.
A tábor kapui korosztálytól függetlenül nyitva állnak az érdeklődő gyermekek előtt, főként végzős óvodások és alsósok érkeztek hozzá most is, ugyanakkor a legidősebbek között akad 14-15 éves is. Mindenki a korának megfelelő feladatokat kap, így könnyedén megtalálhatják a helyüket. Vannak testvérpárok, és sok a visszajáró személy. A tornyosiakon kívül leginkább a környező településekről jönnek, többek között Csantavérről, Dusanovóról, Keviből, Buránysorról, Zentáról, sőt még Újvidékről is érkezett valaki.
A napok reggel 9 órakor kezdődnek foglalkozásokkal és szórakozással karöltve, amit egy kis uzsonna szakít meg 11 körül, majd 14 órakor zárul a nap. Minden reggel a tájház egyik szobája az első állomás, ahol a gyerekek játékosan tanulhatnak a régi tárgyak megnevezéseiről, a szervező erről így mesélt:
– A gyerekkori élményeket szaporítani kell. Nagyjából az első fél órát mindig a tájház valamely részlegén töltjük, van a polgári részleg, a paraszti részleg és a festett bútorok részlege. Egy alkalommal így hoztam közelebb hozzájuk a régi szavakat: „Felugrott a cicám a dunnára. A lábát begyugta a vánkosra is.” Így válnak a régi szavak is élő, kedves emlékké.
Oktatók foglalkoznak a gyerekekkel, akik a régi mesterségek elsajátítását segítik. A táborban a résztvevők kipróbálhatják a kosárfonást, az agyagozást, a szövést és a horgolást, valamint régi módra kötélveréssel saját ugrókötelet készíthetnek. Csuhéból, azaz kukoricahéjból is kézműveskednek, babát alkotnak. Emellett gyöngyfűzésre is sor kerül, sőt vesszőből szappantartót és kosarat készítenek.
Több helyszínen folyik egyszerre a munka, a gyerekek pedig váltakozva cserélődnek, amikor elkészülnek az aktuális feladattal. Ez a kötetlen, lazább légkör távol áll az iskolai csengőhöz kötött rendszertől. Van olyan foglalkozás is, amely mindennap folytatódik, például a szövés és a nyomdázás, amelyek során az előző nap megkezdett munkákat viszik tovább, és gazdagítják új részletekkel.
Az uzsonna után a mesemondás a soron következő program. Ennek keretében a könyvkötés történetéről is hallhatnak a gyerekek. Szabó Magda elmondta, hogy mindezt a szemük előtt be is mutatják, mert így, kézzelfogható módon válik igazán maradandó élménnyé számukra.
Liliana Varga-Barnes kilencéves, Amerikában él, de most a nagyszüleinél nyaral, és először vesz részt a táborban. Leginkább a horgolás ragadta magával, ez lett a kedvenc foglalkozása.
Török Rézi Törökfaluból érkezett, tízéves, és már második alkalommal táborozik itt, vagyis visszajáró vendég. Az ő szíve a szövéshez húz leginkább.
A tábor végén a gyerekek a saját kézzel és szívvel készített kis kincseket haza is vihetik, ami ennek az öt napnak az egyik legfontosabb és legszebb mozzanata. Azok a dolgok, amelyeket napról napra készítgettek, és végül a kezükbe vehetnek, játszhatnak velük, sokkal értékesebbek számukra, mint egy boltban vásárolt játék. Mindezt pedig a szülői dicséret koronázza meg.
Nyitókép: Kellemes időtöltés a múlt ölelésében (Gergely Árpád felvétele)
