Horgos
17 éves
Tanuló
SMS-kód: MA 25
„Egy kerek fenék, két szép kebel... egy bomló hajkorona, melybe belemarkolunk és illatát mohón élvezzük...egy test, mely testet kíván, egy érzés, mely vágyat szül...vajon csak ez lenne a Nő? Nem hiszem! Megfoghatatlan szépsg...éteri tisztaság...angyalszárnyon érkező remény...vajon ez lenne a Nő? Nem hiszem! Akkor mi? Csak egy másik Ember...”
(ismeretlen szerző)
KÍVÁNCSISÁG ÉS DAC
- Fodor Dianának hívnak, és 17 éves vagyok. Horgoson élek, de az iskola folyamán Magyarországon, Makón tartózkodok a legtöbbet, mert ott tanulok a József Attila Gimnáziumban. A kollégista élet nehéz, de nagyon sok mindenre megtanít. Büszkén mondhatom, hogy az én személyiségemre szerintem építően hatott az, hogy rá vagyunk kényszerítve az önállóságra. Sajnos történtek olyan dolgok az életemben, amik miatt hamarabb felnőttem, mint a hasonló korabeliek, bár ez a felnőttes gondolkodás sokszor vált már hasznomra.
Magamat egy álmodozó, mégis reális gondolkodású embernek tartom. Úgy gondolom, hogy nagy felelősségtudattal rendelkezem, és különböző események, feladatok szervezésével sokszor fordulnak hozzám, ami nagyon nagy büszkeséggel tölt el. Nagyon beszédes és mosolygós vagyok, könnyen barátkozom. Az iskola területén még komolyabb elhatározásom nincs a jövőre vonatkozóan, mert sok terület felé érdeklődöm. Szeretem a gyerekeket, és nyújtott már az élet alkalmat arra, hogy belekóstolhattam a tanításukba is, ami nagyon tetszett. Azonban az újságírás és a média is vonz. Tizenkét éve táncolok, így ezt is szeretném valamilyen módon folytatni a jövőben. Jelenleg a próbálkozások, a felfedezések és a lehetőségek kihasználásának korát élem, és ennek eredményeként már szerepeltem sorozatban, több videoklipben is, és most jelentkeztem a Strand Szépe megmérettetésre. A leghőbb vágyam, hogy megtaláljam azt a foglalkozást, ami a számomra legmegfelelőbb, és szívesen végzem majd egész életemben.
A versenyről két szó jut eszembe: kíváncsiság és dac. Az első szerintem érthető. Úgy vélem, hogy minden nő szeretné megtudni egy profi zsűri véleményét, hogy milyen a kinézete. A dac az érdekesebb szerintem, amit egy kis történettel tudok magyarázni. Tavaly anyukám nagyon biztatott, hogy induljak a versenyen, de én különböző okok miatt nem tartottam a kinézetem méltónak rá. Azonban megígértem magamnak, hogy egy év alatt méltóvá varázsolom a testemet, és indulni fogok a versenyen, és íme itt vagyok. Talán érthetetlen, hogy miért ragaszkodtam ennyire az ígéretemhez, de nekem ez számított, és nem akartam meghátrálni. Ezt is egy felkészítésnek tartom a nagybetűs élethez, hiszen ott sem lehet meghátrálni, ha el szeretnénk érni valamit. Természetesen anyukám most is támogatott az egész családommal és a párommal együtt. Ők segítenek felkészülni úgy, hogy hasznos tanácsokkal látnak el, véleményt nyilvánítanak, és bármiben segítenek, amiben csak kérem őket. Felkészülés egyébkét nekem egy tánctáborral kezdődött, ahol a testem minden izmát megmozgattam, erősítettem, formáztam, miközben tanultam természetesen. Biztosan megfordul mindenki fejében, hogy vajon gondolok-e arra, hogy nyerek. Szerintem erre egyértelmű a válasz. Mindenki gondol a győzelemre, a dicsőségre, így én is. Nagyon boldog lennék, ha magaménak tudhatnám ezt a címet. Azonban nem ragadt el a hév, hogy el sem tudom képzelni a verseny alakulását másképp, hisz nekem is van szemem, és van néhány lány, aki nagyon szép, és illően vágyik a győzelemre. Előnyömnek tartom a testtartásom és a gyakorlottságom. Ezeket mind a táncnak köszönhetem, hiszen 5 éves korom óta több ország színpadán és versenyén bizonyítottam már. Így reménykedek, hogy magabiztosabban lépkedek majd most is a színpadon. Azonban sok minden mástól is függ a verseny kimenetele, amiket csak a zsűri tud pontosan, hogy milyen szempontok lesznek. Bízom a szakértelmükben, és akkor sem fogok elszomorodni ha nem enyém lesz a korona, bár nagyszerű lenne. Minden esetben egy tapasztalattal, egy élménnyel többet tudhatok magaménak.
(Szerző: Takács Rajmund)
