Szabadka
19 éves
Egyetemi hallgató
SMS-kód: MA 19
"Egy kerek fenék, két szép kebel... egy bomló hajkorona, melybe belemarkolunk és illatát mohón élvezzük...egy test, mely testet kíván, egy érzés, mely vágyat szül...vajon csak ez lenne a Nő? Nem hiszem! Megfoghatatlan szépsg...éteri tisztaság...angyalszárnyon érkező remény...vajon ez lenne a Nő? Nem hiszem! Akkor mi? Csak egy másik Ember...”
(ismeretlen szerző)
WE HELP PEOPLE TALK AND NOT FIGHT
A szabadkai Pásztor Noémi a szegedi egyetem, Juhász Gyula pedagógusképző karán fejezte az első évet, társadalmi tanulmányok szakon. A további tervei egy kissé eltérnek, hiszen Noéminek olyan szenvedélye van, ami meglehetősen ritka a huszonévesek között. Rajong ugyanis a nyelvekért, minnél több nyelvet szeretne elsajátítani, s később hivatalos fordítóként keresni a kenyerét. Emellett foglalkoztatja a divat, ha van ideje sportol , futás, úszás, fitness. Példaképei pedig, Audrey Hepburn, Alessandra Ambrosio és Lana Del Rey.
- A magyar mellett a szerbet mint a környezet nyelvét gyorsan elsajátítottam, harmadiknak pedig az angolt. A kezdő “lépéseket”, már pici koromban, a tévé előtt tettem meg ez irányban. Sokat segített, hogy édesanyám is fordító és kiváló az angolja, tehát mikor észrevette, hogy szivacsként szívom be a nyelveket, elkezdett foglalkozni velem. Tanított, már amennyire hagytam és így lett egy erős alapom. Ezután angolt és németet is tanultam az általános iskolában, a szerb mellett, a francia pedig mint harmadik idegen nyelv csatlakozott, a nyelvi gimnáziumban. Az egzotikus, távoli nyelvek közül a japán érdekel, főleg a kultúrájuk miatt, no nem a zsúfolt városok, hanem azok a kis szigetecskék, ahol megmaradtak a régi világ nyomai. Hm...a cseresznyevirágzást ki ne nézné végig:).
- Mégis más irányban tanulsz. Miért?
- Csak olyan tantárgyaim vannak, amelyek a társadalommal foglalkoznak különböző nézőpontokból, az etikától a szociálpszichológián keresztül a politikáig. A természeti tantárgyak nekem sosem tetszettek, túl idegennek találtam, és képtelen vagyok olyasmit tanulni, amihez nem tudok egy kicsit sem hasonulni. Mivel fordítónak készülök, ezért ezzel konkrét tervem nincs, tulajdonképpen csak tudásgyűjtés a fordítói mesterszak előtt. Milyen is a fordítói hivatás...hm...megkövetel egy határozott, erős személyiséget, főleg a szimultán fordítók esetébn, hiszen nekik nagyon oda kell figyelniük, koncentrálniuk kell a pontos és gyors jelentés visszaadására. Van egy ilyen mondat, hogy "we help people talk and not fight" a fordítókat észre sem vesszük, mert "elbújnak" az események mögé, de hihetetlen fontos a szerepük Ha nem lennének, a világ egyik pontja nem értené meg a másikat és ebből is származhatna rengeteg felesleges háború is akár. (Persze mi azt látjuk, hogy a politikusok és diplomaták nagy része beszél valamilyen idegen nyevet, de sok esetben felüetes szinten, amin komolyabb tágyalásokat nem lehet lefolytatni) Két fajta fordítás létezik , az egyik a szimultán, amikor élő szöveget és az "alap" fordítás amikor írott szöveget fordít az illető, leveleket, fontos dokumentumokat. Minden vonz benne, a kihívás, még talán a stressz is ami vele jár, a felelősség, hát fel tudnék sorolni rengeteget, pl. az érzést amikor jó munkát végzel és látod az emberek arcán ahogy "neked köszönhetően" megértik miről van szó., de ezt csak az érti, aki ezt választja hivatásának, csak annak okoz ez örömet. A hátránya talán az, hogy sok erőt és odafigyelést igényel, ha pedig valaki szeretné bővíteni a nyelvtudását, akkor nagy fába vágja a fejszéjét, hiszen azt nem lehet csak úgy "kábé", nem csak a nyelvet kell megtanulni, hanem az azt beszélő népet is meg kell ismerni, az egész mentalitását és gondolkodásmódját.
- Érdekes gondolat, talán a mi vidékünkön is ez állhat a nemzetiségek közötti feszültségek hátterében?
- Nem feltétlenül, itt talán a nyelv a legutolsó szempont inkább arról van szó, hogy a két fél tagjaiból hiányzik a másik kulturájának tisztelete és elfogadása, ez is egy fajta kommunikációs zavar, de nem feltétlen nyelvi alapú. Persze egyértelmű, hogyha a magyarok nem beszélik az állam nyelvét, akkor gyengébbé és esélytelenebbeké válnak. Aki itt él, annak a boldoguláshoz szükséges a szerb nyelv, ha nem akarja akkor nagyon leszűkülnek a lehetőségei az országban. Tudom, hogy vannak akiket nagyon sért ha hozzávágják, hogy "édes fiam, itt élsz, tessék megtanulni a többség nyelvét". Véletlenül sem ezt szeretném mondani, csak rámutatni, hogy aki így gondolkodik, végső soron magának árt. Mostanában nem követem annyira a szerbiai politikát a választásokon és az árvízen kívül, remélem, hogy mára csökkent a feszültségek. A nyelvtanítási rendszer mindig, mindenhol lehet jobb, szinte országtól függetlenül, ám nem lehet a felelősségt áttolni. Mindenki tegyen meg annyit amennyit tud, szóval tessék leülni -akár a tévé, vagy a számítógép elé- és megtanulni legalább boldogulás szintjén a szerb nyelvet olyan nincs, hogy nem akarom, tiltakozom, lusta vagyok, itt élünk, a saját érdekünkben, muszáj. Tudom, akkor sem szál el az összs probléma, ha mindenki emelt szintű szerb nyelvvizsgát tesz, de tenni kell érte.
- Mint ahogy Te is sok mindent teszel, most például jelentkeztél a szépségversenyre!
- Az elmúlt években is gondolkodtam a jelentkzésen, de valahogy mindig lemaradtam. Ez lesz életem második szépségversenye a kíváncsiságon kívül, a szép estélyi ruha motivál. Szegeden az “egyetem arca” versenyen különdíjas lettem. Szintén csak a kíváncsiság állt a háttérben, megláttam egy plakátot, és arra gondoltam, “miért ne?” Hobbiként tekintek erre, nem alapozok semmit a feltételes szépségemre , hiszem elmúlik. Szerintem aki komolyan áll az élethez, az nem éli bele magát ebbe a “szépségversenyeskedésbe”, csak egy könnyed szórakozás, nem más. Ez nem kritika, főleg nem a verseny felé, csupán azt állítom, hogy a szépség múlandó, ha tizenhat, de maximum tizennyolc éves korodra nem futottál be legalább alapszinten a modellszakmában akkor annak búcsút mondhatsz. Persze mindegyik lány szereti ha érdeklődnek iránta, fotózzák, ez kortól független. Erre a mi szépségversenyünkre különben is jellemző, hogy nincsenek, szigorú kritériumok, ennyi cm meg annyi kg., nem ezen van a fő hangsúly, mosolyoghatsz, élvezheted, hogy rád is kíváncsiak nem csak a ruhára. Nekem személy szerint, nincs a hobbin kívül más elképzelésem ezzel, persze ha sikerül eredményt elérnem, nem fogom elutasítani:)
(Szerző: Takács Rajmund)
