Magyarkanizsa
21 éves
Tanuló
SMS-kód: MA 22
"Egy kerek fenék, két szép kebel... egy bomló hajkorona, melybe belemarkolunk és illatát mohón élvezzük...egy test, mely testet kíván, egy érzés, mely vágyat szül...vajon csak ez lenne a Nő? Nem hiszem! Megfoghatatlan szépsg...éteri tisztaság...angyalszárnyon érkező remény...vajon ez lenne a Nő? Nem hiszem! Akkor mi? Csak egy másik Ember...”
(ismeretlen szerző)
SZÍNES DIÁKÉLET
Dobó Nikolett a magyarkanizsai mezőnyt erősíti. Jelenleg a zsebpénz keresés tölti ki a mindennapjait, iskolaévben pedig, Szegeden tanul társadalombiztosítást, már második éve. De mivel közgazdasági középiskolába járt Zentán, ezért elsődlegesen közgazdásznak szeretett volna tovább tanulni, de abban az évben, csak önköltségi képzésre jelentkezhetett volna.
- Mikor elkezdtem a sulit nagy izgalommal vártam, hogy belecsöppenjek a pezsgő szegedi életbe, főleg azért is mert szeretek új embereket megismerni kapcsolatokat kiépíteni. Bevallom kicsit féltem, hiszen egyedül vágtam neki a nagyvárosnak. Semmit se tudtam, mi hogyab működik ott, csak annyit éreztem, hogy megváltozik az életem. Már két év eltelt azóta, és én nagyon sok barátot szereztem. Talán jobb is így, hogy senkit nem ismertem, hiszen így rá voltam kényszerülve, hogy ismerkedjek és, hogy feltaláljam magam. Egy kollégiumban élek, de ez más mint a többi. Inkább diákotthonnak nevezhető, kis „apartmanok” alkotják Hárman vagyunk egy lakásban és van saját konyhánk, fürdőszobánk. A két szobatársnőm egyben a csoporttársaim is, így szerencsésnek mondhatom magam, hogy pont őket osztották be mellém. Mindenben segítenek, jól megvagyunk, mind a kettő nagyon jó ember, gyorsan összeszoktunk. Nincs olyan hét, hogy ne mennénk el valahova bulizni a barátaimmal, a koleszban nyílt egy kocsma is ha elhagy a bulikedv akkor oda lemegyünk sörözni. A csoporttársaim között is van sok barátom, de leginkább a kollégiumi ismerősökkel, vagyok nagyon jóban. Minden félét szervezünk, tényleg minden alkalmat megragadunk pl. filmnézés, meglepetés születésnapok koleszos bulik, jelmezbál. Minden évben megválasztják Mr és Mrs. Öthalmot, különböző bolondos feladatok teljesítése nyomán. Részt veszünk az egyetemi sportnapokon is, amikor főzőcskézünk.
- Viszont nem csak mókázásból áll a diákélet...
- Volt olyan időszakom, mikor a suli mellett elkezdtem dolgozni, nem ment a tanulás kárára és még kerestem is csak sajnos azt a dohányboltot be kellett zárni. Azután nem is törtem magam, hogy munkát találjak. Nagyon szerettem ott, hiszen sok ember megfordult én meg imádok emberekkel foglalkozni, meg társalogni. Igy öröm volt a munka.
De egy nagy elhatározást tettem azóta. Elkezdtem edzeni, jártam ott Szegeden edzőterembe most pedig itthon amikor csak tehetem tornázok. Beszereztem eszközöket is hozzá, eddig videókról néztem a gyakorlatokat, de most már magamtól, ami éppen eszembe jut. Szeretnék majd a közeljövőben egy fitnesz tanfolyamot elvégezni és megszerezni a szakképesítést mint fitnesz edző. Ez másodállásként nagyon jól fog jönni később. Az edzésnek köszönhetően teljesen átalakult a testem és pörgősebb lett az életem. Most jelenleg dolgozom egy csapgyárban (csapokat szerelünk össze és csomagolunk). És mikor a délután kellős közepén hazaérek nyolc óra állómunka után még mindig marad energiám, hogy megmozgassam mindenem, szinte kívánja a szervezetem. A verseny ilyen szempontból motivál, még keményebbre vettem az edzést. De tulajdonképpen azért jelentkeztem, mert megfogadtam, hogy az idei évben minden lehetőséget megragadok, ami felkínálkozik. Azt szeretném, hogy élmény dús legyen ez az év és amikor eljön a szilveszter arra gondoljak vissza, hogy ebben az évben én aztán tényleg éltem. Ezért is van egy kedvenc idézetem:
„ Az elmúlt percek fénye majd emlék lesz csupán,
Elmerengsz a régi lángok parazsán.
Mosoly ül a szádon vagy könnyes a szemed?
Az emlék a tied: Ilyen volt az életed!”
(Szerző: Takács Rajmund)
