Ada
17 éves
A hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Ref. Gimnázium tanulója
SMS-kód: MA 16
„Egy kerek fenék, két szép kebel... egy bomló hajkorona, melybe belemarkolunk és illatát mohón élvezzük... egy test, mely testet kíván, egy érzés, mely vágyat szül... vajon ez lenne a Nő? Nem hiszem! Megfoghatatlan szépség... éteri tisztaság... angyalszárnyon érkező remény... vajon ez lenne a Nő? Nem hiszem! Akkor mi? Csak egy másik ember...”
KONNICHIWA NIPPÓN !
Amikor Könyves Lillát felkerestem, bevallom, azt gondoltam, hogy egy fiatal diáklány ilyenkor már élvezi a nyarat, lehetőeg a méltán híres adai medencék környékén. De nem, Lilla már dolgozik, egy helyi, általam már megszűntnek vélt pizzériában. Persze az csak az én szörnyű falusi provincializmusomat mutatja, hogy egy évekkel ezelőtt arra tévedt ismerősöm véleményére alapozok. Szóval a pizzéria működik, Lillának pedig illeszkednie kellett a szigorú időbeosztáshoz.
- A nevem Könyves Lilla, 1997-ben születtem Újvidéken, de gyermekkorom Adához kötődik, ide jártam általános iskolába, itt ismertem meg a barátaim nagy részét, itt lettem az, aki ma vagyok.
Jelenleg Hódmezővásárhelyen a Bethlen Gábor Református Gimnáziumba járok. Az iskolában emelt óraszámban tanulok angol nyelvet és magyart, magánhallgatóként pedig a japán nyelvet tanulom, amit később az egyetemen szeretnék tökéletesre fejleszteni. Életem irányadó mottója az, hogy a nyelvismeret ajtókat nyit és hidakat épít. Pont ezért szeretném nyelvtudásomat gyarapítani, tökéletesíteni, és ha csak lehet, minél több nyelvet beszélni legalább alapszinten. 3 éve tanulok japánt magánúton, külön tanár segítségével. Ezzel később komoly terveim vannak, nyelvvizsgát szeretnék belőle, és ha sikerül, akkor az egyetemen is valami hasonló dologgal szeretnék foglalkozni. A japán pasik, úgy őszintén, nem annyira jönnek be, inkább a kultúrájuk, a vallásuk, az életstílusuk tetszik, tulajdonképpen az, hogy teljesen eltér az európaitól. A többi tervemet tekintve világot szeretnék látni, új embereket szeretnék megismerni, befejezni egy jó egyetemet... Valamilyen szinten van bennem egy bizonyítási vágy, ami mind a szüleim, barátaim, mind magam felé irányul, elvégre ezt a sok támogatást valahogy viszonozni szeretném. Lelki és anyagi támogatásra is gondolok természetesen, hiszen jól tudom, hogy az eddigi iskoláztatásom, különórák és egyebek, sok pénzt igényelt, és a mai napig is támogatnak.
- Ha nyelvtanulás esik szóba, a legtöbben igencsak elhúzzuk a szánkat. Te pedig még dolgozol is ez mellett, hogyan lehet mindezt összeegyeztetni?
- Szabadidőmet, ha csak tudom, megpróbálom a családommal és a barátaimmal tölteni, mivel évközben sokat vagyok távol, és többnyire csak kéthetente tudok velük találkozni. Szüleim arra neveltek már kiskorom óta, hogy mindig próbáljak törekedni az egészséges és minőséges életre, ezért is tartom fontosnak a rendszeres sportolást és az egészséges életmódot. Hétvégénként bulikban hosteskedem, illetve jelenleg pincérként is dolgozom egy adai pizzériában, igaz, nem régen kezdtem, de nem tűnik rossz munkának. Igen, szeretem is a pizzát, szerencsére nem hízok gyorsan, ezért meg is kóstolhatom a kínálatot. (nevet) Igaz, szerbül nem árt tudni, szerencsére sikerült fejlődnöm, így nem ijedek meg, ha valaki nem magyarul szólal meg. Egy kicsit tudtam előbb is, bizony, önszorgalomból is tanulgattam, valamint nyelvtanárhoz is jártam. Ezenkívül alkalmanként, inkább csak hobbiból, modellkedem. Profi fotózáson még nem volt szerencsém részt venni, de a jövőben talán erre is lesz egyszer lehetőségem.
- Mindez magával hozta, hogy jelentkezz a versenyre?
- A szüleim rendszeres olvasói és előfizetői a Magyar Szónak. Az újságból szereztem tudomást a Strandszépe versenyről. Barátaim és családom biztatására neveztem be. Nekünk, vajdasági magyar lányoknak külön örömünkre szolgál, hogy ilyen versenyen is megmérettethetjük magunkat, elvégre a környékben nincsenek hasonló versenyek, főleg magyar lányok részére. Én eddig nem vettem részt ilyen versenyen, így számomra ez most egy teljesen új dolog lesz. A többi versenyző közül jó pár lányt ismerek, így örülök, hogy nem lesz annyira új az egész környezet. A szervezők folyamatosan informálnak minket a dolgokról, és a segítségünkre vannak, bármi kérdésünk akad a versennyel kapcsolatban.
(Szerző: Takács Rajmund)
