Kishegyes
19 éves
Tanuló
SMS-kód: MA 10
„Egy kerek fenék, két szép kebel... egy bomló hajkorona, melybe belemarkolunk és illatát mohón élvezzük... egy test, mely testet kíván, egy érzés, mely vágyat szül... vajon ez lenne a Nő? Nem hiszem! Megfoghatatlan szépség... éteri tisztaság... angyalszárnyon érkező remény... vajon ez lenne a Nő? Nem hiszem! Akkor mi? Csak egy másik ember...”
(ismeretlen szerző)
CSALÁD, BARÁTOK ÉS SZERELEM, ÍGY NEM ROSSZ AZ ÉLET HEGYESEN
Talán rosszul indítottam a beszélgetést Tóth Anasztáziával. Mivel dél felé járt az idő, minősíthetetlen módon az ebédről érdeklődtem – mentségemre legyen mondva, nagyon éhes voltam már. A kicsit furcsálló válasz után azonban egy gyors helyzetképpel folytattuk.
- Huhh, hát akkor nagy vonalakban rólam. Május végén ballagtam, az elmúlt napokat az érettségi, az azelőtti heteket pedg a felkészülés töltötte ki. Mivel sikeresen megvédtem a diplomámat, hivatalos vagyok az átadó ünnepségre. Egyébként hétvégén gyerekekre vigyázok, most, hogy több a szabadidőm, hétköznap a házimunkákban segédkezem.
- Szóval nem volt olyan buta az a kérdés az ebédről – vetem közbe, oldva a hangulatot a folytatáshoz.
- Annyira nem! De a maihoz nem volt közöm. (nevet) A szabadkai vegyészeti-technológiai iskolába jártam, környezetvédelmi-technikus szakon. Tulajdonképpen véletlenül kerültem ide, sajnos nem volt elég pontom az egészségügyihez. De nem bánom, ez a szak sokkal könnyebb volt, leszámítva persze a sok kémiát, amit nem igazán szerettem, de végül sikerült megkedvelnem. Összességében jó tanáraim voltak, és jó volt a társaság is, egy nap sem volt unalmas, mindig történt valami. Emlékszem, mikor elkezdtük, nagyon hosszúnak tűnt az a négy év, most viszont azt gondolom, hogy gyorsan elmúlt! Az is segített, hogy az első évben bennlakó voltam a diákotthonban, ott is sok emberrel megismerkedtem.
- A további tervek?
- Konkrét terveim még nincsenek. Szeretnék utazgatni egy kicsit, hogy a vágyakkal kezdjem. Visszatérve a földre, a következő feladatom lesz bejelentkezni a munkaközvetítőbe, a többit majd meglátjuk. Igen, dolgozni szeretnék, igazából bármit, csak legyen munkám. Nem valószínű, hogy a szakmámban találhatok, tehát nem fogok válogatni, a lényeg, hogy itt a környéken legyen valahol.
Tudom, hogy manapság inkább a továbbtanulás mellett döntenek a fiatalok, azonban tudom, hogy az egyetemen nagy elvárások lennének, amit csak nagy odafigyeléssel lehetne teljesíteni, meg persze anyagi szempontból is körültekintőnek kell lenni! A legfőbb ok azonban az, hogy én inkább családcentrikus vagyok, mint karrierista. Itt akarok maradni! Szeretek itt! Minden ide köt, a barátaim, a rokonok, a szüleim, a párom...
- Ezek szerint lehet élni Hegyesen is, pláza, meg mozi, meg insural human reasourcing, meg GDP-hitellábak, meg ilyen izék nélkül is?
- Lehet! Mindenben megtalálhatjuk a szépet. Ha vannak barátaid, soha nem unalmas és nem rossz az élet. Velük mindig jókat lehet szórakozni! Szerencsére a barátaim többsége egyelőre itthon van, de vannak ismerősök más településeken is, velük is sokat találkozunk, megyegetünk erre-arra, beszélgetünk, hülyéskedünk, fényképezkedünk, ilyesmi.
- A versennyel kapcsolatban is támogattak a barátaid?
- Igen, sok biztatást kaptam, és kapok most is. A családomtól és a barátaimtól is. Ők azt is tudják, hogy miért jelentkeztem. Leginkább kíváncsiságból! Igen, kíváncsi voltam, milyen lehet a szepségkirálynők világa, ha csak egy napra, de én is megtapasztalhatom! Ezelőtt nem voltam hasonló megmérettetésen, nincsenek elvárásaim az eredményeket illetően, tisztában vagyok az adottságaimmal, ezért nem kergetem magam feleslegesen vágyálmokba – az élmény is bőven elég lesz. Hogy mi lesz az élmény? Hm... A sürgés-forgás körülöttem, szebbnél-szebb sminkek, frizurák, cipők, gyönyörű ruhák, a lelke mélyén mindegyik lány vágyik erre egy kicsit, igen, mint amikor menyasszony valaki.
(Szerző: Takács Rajmund)
