Mint több híres francia focista, Just Louis Fontaine is külföldi származású volt. Spanyol anyától született 1933. augusztus 18-án a marokkói Marrákesben, a focikarriert Casablancában kezdte meg, onnan a Nice csapatához került, végül 1956-ban a Reims-be, a híres Raymond Kopa helyére, aki a Realba távozott. Amikor Kopa visszajött, együtt tömték az ellenfél kapuját, két bajnokságot is nyertek, és játszottak egy BEK-döntőt.
Fontaine született góllövő volt. Szemfüles volt, a 16-osban ugyanolyan térérzékkel, mint később a német Gerd Müller. Ha ott lábra jött a labda, mindegy, hogy a balra vagy a jobbra, már rezgett is a háló.
Az nem volt biztos, hogy Fontaine egyáltalán játéklehetőséget kap a svédországi vb-n. A csatársorban Kopa és Roger Piantoni helye nem volt kérdéses, és Paul Nicolas kapitány értesítette Fontaine-t és René Bliard-t, hogy meccsről meccsre kettőjük között válogat. Közbeszólt a sors, Bliard egy edzésen megsérült, és hazaküldték. Fontaine a vb előtt csak öt válogatottságot számlált, és a Luxemburg elleni bemutatkozáson lőtt mesterhármasa után következő 53 hónapban négy találkozón csak egyszer volt eredményes. Just élt az alkalommal, és a Paraguay elleni 7:3 során hármat lőtt. A Jugoszlávia elleni 2:3-ban mindkettő az ő érdeme, majd a Skócia elleni negyeddöntőt érő 2:1 során egyet lőtt, és egyet asszisztált Kopának. Következett Észak-Írország és Fontaine újabb két találata, majd lőtt egyet Brazíliának az 5:2-es vereség során. A 3. helyért Németország volt az ellenfél, Fontaine-nek pedig, hogy megdöntse Kocsis Sándor 11-es vb-csúcsát, három gól kellett. Erre lőtt négyet a 6:3-as győzelemben. Tegyük talán hozzá, hogy Skócia ellen volt két kapufája, a németek ellen pedig a 11-est átengedte Kopának… A 13 góllal a vb-k negyedik legeredményesebbje Klose (16), Ronaldo (15) és G. Müller (14) mögött. Érdekes, hogy a vb-n Fontaine nem is a saját megszokott csukájában játszott, mert az elszakadt, és egyik csapattársa, Stephane Bruey adta neki kölcsön a másik párt.
Fontaine csak 21 válogatottmeccset játszott, amelyeken 30 gólt lőtt, ami 1,43-as átlag. Tétmeccse csak 10 volt, amelyeken 21-szer talált be. Az ’58-as vb eszményi csapatát az újságírók szavazatai alapján hirdették ki. Noha a legtöbb voksot kapta, Fontaine nem jutott be a 11 közé, mert a szavazatok két csatárposztra, a jobb és bal összekötőre oszlottak meg, így a két brazil, Didi meg Pelé mögé szorult.
1958-ban ő volt az aranylabdás. Akkor nem volt hivatalos átadás, és csak 40 évvel később egy ünnepség keretében vehette át Gary Linekertől a díjat. Akkor kérdezték a csúcsáról: „Nem mondanám, hogy az én időmben könnyebb volt gólt rúgni, mint manapság. Először is a labdák minősége gyöngébb volt, az utazások akkor hosszabbak és kimerítőbbek voltak, a klubokban és a válogatottban is a háttér amatőr szintű volt a maihoz képest. Továbbá a bírók ma jobban óvják a csatárokat. Nem csak azért, mert én lőttem, de 13-at adni egy vb-n ma lehetetlen. Kétlem, hogy a csúcsomat valaha is megdöntik.”
Fontaine Dél-Franciaországban él, ahol két Lacoste-üzletet üzemeltet, és focit csak tv-n néz.
