Novak Đoković 4. lett az olimpián, kikapott a US Open döntőjében, vasárnap viszont megnyerte a pekingi tornát. Sokan már kezdték leírni, mondván, ennyi volt, eltört benne valami, már nem is lesz világelső. Ő viszont a minap bejelentette, hogy van ereje ahhoz, hogy újra az élre álljon a világranglistán és ez a legfőbb célja.
A szabadkai Speár Miklóst, a szerb játékost személyesen ismerő egykori többszörös jugoszláv bajnok teniszezőt kértük fel, értékelje Đoković jelenlegi helyzetét, illetve beszéltünk a másik két szerb éljátékosról, valamint a feltörekvő fiatalokról is.
Kicsit tekintsünk vissza a nyárra. Lezajlott az olimpia, ahol Đoković a 4. helyen végzett, utána játszották a US Opent, ahol a döntőben veszített. Hogyan értékelné ezt az időszakot, nevezhetők ezek az eredmények kisiklásnak, kudarcnak, visszaesésnek, ahogy sokan fogalmaztak?
– Az olimpia nem sikerült száz százalékban úgy, ahogy azt ő kívánta. De ez nemcsak tőle függött, ugyebár, ugyanis a többi játékos is jó formát mutatott. Ő is jó formában volt, de szerintem már fáradt volt, ezért nem tudott maximális teljesítményt nyújtani. Ráadásul füvön volt az olimpiai verseny, és nem azt mondom, hogy Novak nem tud ilyen terepen játszani, de azt azért el kell ismerni, hogy a kemény borításon a legjobb. Mert az is fontos, hogy az ütésarzenál milyen borításon él meg leginkább, illetve hogy melyik talajon milyen eredményei voltak korábban egy-egy játékosnak. Fontos még megemlíteni, hogy az elődöntőig jól játszott, de aztán kijött rajta, hogy fizikailag nem volt úgy felkészülve, mint ahogy azt megszokhattuk tőle. Ennek ellenére jó meccseket játszott, nem lehet a szemére vetni semmit. Kudarcként elkönyvelni ezt az eredményt pedig butaság lenne.
A US Open kapcsán el kell mondani, hogy Murraynek nagyon nehéz feladata volt, egy régi rossz hagyományt kellett megszakítania, ugyanis 1936 óta nem nyert brit játékos Grand Slam-versenyt. A döntőt, a New York-i meccset én fölvettem, érdemes volt megnézni még egyszer, mert fantasztikusan jó mérkőzés volt. Olyan labdameneteket láthattunk, amelyekben 30–40 ütésváltás is történt. Nagyon jó meccs volt, az egyik legjobb, amit én láttam életemben. Érdekes megemlíteni, hogy az idén a Grand Slameket a négy legjobb „elosztotta” egymás között: Đoković nyerte az Australian Opent, Nadal a Roland Garrost, Federer Wimbledont, Murray pedig a US Opent. Ez is mutatja, hogy ez a négy legjobb játékos a világon, és nagyon kiegyenlített a tudásuk.
Mi várható a későbbiekben? Đoković visszatér a világranglista élére?
– Ez egyáltalán nem lehetetlen, elvégre ő a világ egyik legjobb teniszezője, ha régieket és a mostaniakat is figyelembe vesszük. Tud nyerni, megmutatta, hogy képes első lenni és hogy meg is tudja tartani azt a pozíciót sokáig. Szerintem még idén is elég erős verseny van ahhoz, hogy visszahódíthassa a világranglista első helyét. Jelenleg 835 pont Federer előnye a ranglistán, s ez a különbség ledolgozható az év végéig.
Miben fejlődött, miben lett más Đoković, mióta volt világelső?
– Igazából azzal került az első pozícióra, amit feljavított. Ha visszagondolunk néhány évet, emlékezhetünk, hogy Đoković be sem tudta néha fejezni a meccseket, tehát fizikailag nem volt eléggé fölkészülve. Ma már ez a komponens nélkül senki nem lehet éljátékos. De az a jó benne, hogy a fizikai felkészültséget a legkönnyebb feljavítani, ha a pszichikai felkészültséggel gond van a tenisz világában, azon nehéz átlendülni. Az ütéseket, a technikát nem 25 évesen tanulja az ember, azt még 10-egynéhány évesen kell megtanulni, fel lehet javítani ugyan egy kicsit, de nem nagyon. Miben jó Đoković? A legjobb ütése az alapvonalról a fonák és a tenyeres, a szervafogadása a legjobb a világon, de nagyon jó ütése a fonák egyenes, a passing shot, és kiválóak az átemelései is.
Amikor legutóbb beszélgettünk, említette, hogy Đoković „magával húzhatja” Tipsarevićet és Troickit a TOP10-be. Tipsarević most ott van, Troicki viszont egyre lejjebb csúszik. Miért? Mi a különbség kettejük között?
– Először is a Troickinál minden az adogatástól függ: ha az első szervája sikerül, akkor az pont, mivel ő nagyon jól szervál. A többi ütése már korántsem ilyen jó. Ami nagyon érdekes, hogy neki rengeteg szerencséje is volt, hogy majdnem bejutott a legjobb 10-be – 12. is volt egy rövid ideig –, egy időben sokszor játszott selejtezőből érkező ellenfelekkel, meccseket adtak fel ellene, ami nagy véletlen volt, de kapóra jött neki, és hozta számára az ATP-pontokat.
A Tipsarević viszont rengeteget dolgozott, új edzője van neki, új motivációja van, megnősült, úgyhogy minden rendben van körülötte. Ráadásul nagyon jól játszik. Megvan az akarata, hogy még többet tanuljon, és még többet dolgozzon saját magán. A Troickinál jobb ütésekkel is rendelkezik, kitartóbb, több önbizalma van.
A fiatalok között elég sok tehetség föltűnt mostanában. Kiben lát elég potenciált ahhoz, hogy bejusson a legjobbak közé? Felfigyelt-e valakire?
– Az utóbbi időben nagyon sokat mutatott a japán Nisikori Kej és a kanadai színekben versenyző Miloš Raonić, akiknek önbizalmuk is van. Raonić nagyon jól szervál, afféle Isner-típusú játékos, csak technikásabb nála. Nisikori még épp a hétvégén nyert egy nagy tornát, ami szintén mellette szól. Meg itt van a kis bolgár, a Grigor Dimitrov, ő is egy nagy világtehetség, nagyon szépen teniszezik.
