Az Olympique Marseille Franciaország egyik legsikeresebb és legnépszerűbb csapata. A gárda Európa egyik legimpozánsabb stadionjában, a Stade Velodrome-ban játssza mérkőzéseit, ahol a félelmetes hangulatért a több tízezer fanatikus tagot tömörítő szurkolói csoportok a felelősek
Franciaország egyik legsikeresebb klubjai közé tartozik az Olympique Marseille, mely nyolcszor nyerte meg a bajnokságot, tízszer a francia kupát, emellett 1993-ban a Bajnokok Ligáját is sikerült elhódítaniuk.
A klub közvetlen elődjét 1892-ben alapította René Dufaure de Montmirail francia sporttisztviselő. Az egyesület különböző neveken volt ismert (Sporting Club, US Phocéenne), majd 1899-ben elnyerte a mai nevét. Ezt az évet tekintik a klub hivatalos alapítási évének is. Eleinte az Olympique Marseille legfontosabb sportja a rögbi volt. Ehhez az időszakhoz kapcsolódik a mottó is, a "Droit au but" azaz "Előre a gólért", ami a mai napig megmaradt a csapat jelmondata. 1902-ben kezdett el futballozni a marseille-i csapat, és 1904-ben már el is nyerte első trófeáját, a Championnat du Littoral-t. Az első profi bajnoki idényben (1932/33) a Marseille a második lett az Olympique Lillois (mai Lille OSC) mögött. Érdekesség, hogy a nyitómérkőzésen a Marseille 7:0-ra verte az Lille csapatát, de a végén mégis az északiak örülhettek, a bajnokságot ők nyerték.
Az 1970-es évek elején Marcel Leclerc elnöksége alatt a Marseille uralta a francia labdarúgó porondot. 1972-ben és 73-ban is sikerül a csapatnak elhódítania a bajnokságot és a kupát is.
1986-ban Gaston Deferre, Marseille akkori polgármesterének a javaslatára a klub elnöke Bernard Tapie lett. Tapie komoly szándékokkal érkezett Marseille-be. Elnöksége idején rengeteg változtatáson ment keresztül a csapat, és évről-évre fejlődött. Irányítása alatt olyan játékosok játszottak és nevelkedtek a klubnál, mint Jean-Pierre Papin, Chris Waddle, Klaus Allofs, Enzo Francescoli, Abedi Pelé, Didier Deschamps, Basile Boli, Marcel Desailly, Rudi Völler, Éric Cantona, és olyan edzőket sikerült a csapathoz csábítani, mint Franz Beckenbauer, Gérard Gili és Raymond Goethals. Sorozatban négyszer lettek bajnokok. A csapat történelmének legdicsőségesebb éve 1993 volt. A müncheni olimpiai stadionban, a Bajnokok Ligájának döntőjében, 1:0-ra verték az AC Milan csapatát. Azelőtt francia csapat soha nem nyert BL-t, sem BEK-et, de egyéb európai kupasorozatot sem. A Tapie-éra 1993-ban hirtelen megszakadt, miután kirobbant egy sajnálatos bundabotrány, így a csapat a második ligába lett átirányítva, és az 1993-as bajnoki címet is elvették tőlük.
A szurkolói ultramozgalom Marseille-ben a 80-as években indult be. Az egyik legrégebbi és legjelentősebb csoport, a Commando Ultra 1984-ben alakult, őket követte a South Winners 87-ben, majd szépen sorban a többiek: a Fanatics, a Dodgers és a Yankee. A politikai nézeteltéréseknek köszönhetően a marseille-i szurkolói tábor korántsem egységes. Gyakoriak a rivalizálások, emiatt a csoportok egymástól elkülönülve buzdítják a csapatot. Az északi oldalt a hagyományosan jobboldali Yankee, Dodgers és Fanatics, míg a délit a baloldali beállítottságú alakulatok, a South Winners és a Commando Ultra utódjaként létrejövő Ultras Marseille szurkolói töltik meg. Bár nem szívlelik egymást, bizonyos esetekben az összefogás jellemzi a csoportokat, legyen szó akár egy bajba jutott szurkolótársról vagy egy általuk kevésbé kedvelt együttes látogatásakor. A marseille-i ultrák legfőbb riválisuknak a fővárosi Paris Saint-Germain szurkolóit, valamint a bordeaux-i és lyon-i fanatikusokat tekintik.
