Kaká, a brazil válogatott és a Milan játékmestere nemet mondott a Manchester Citynek! Pedig mostani klubja, menedzsere, az édesapja is nagyon szerette volna nyélbe ütni az üzletet, mert óriási pénzekről volt szó, mind a klubnak, mind az apukának. Arról meg is beszéljünk, hogy a játékosnak Cook igazgató szerint heti 500000 fontot kínáltak (lásd a M. City honlapja e hó 23-ai írását), ami naponta 71429, óránként 2976 – a nap minden órájában! –, percenként 124, másodpercenként 2 fontot jelentett volna.
Tehát minden idők legjobban fizetett labdarúgója lett és maradt volna, nagyon sokáig. Vagy talán mindörökre?! (Erről egy kicsit később.) S amíg eddig eljutottak az olvasással, őfelsége – ha átment volna a Citybe – kb. 80 fontot keresett volna, persze adó nélkül. Az apukának pedig állítólag 10 milcsi került volna nyomban a bankszámlájára! A jóképű brazil megközelíthetetlen az olasz női imádói számára, lévén hű nemcsak jegyeséhez, hanem egyházához is, ugyanis nemegyszer jelentette ki, ha visszavonul, pap lesz. Ismeretes még a rászorultak segítéséről. (Erről is szól a City honlapja, meg a környezet védelméről!) Így hát nem is meglepő, hogy egyebek között azt is mondta a napokban, hogy meg van ő elégedve a bevételeivel, és sportpályafutásának célja sok-sok bajnoki cím, a Milan kapitányi karszalagja és az Óvilág nagyversenyei, amit a Manchester Cityben nem tudna megvalósítani, legalábbis nem a következő két évben.
Az UEFA és a EKA, az Európa Klubok Szövetsége –melyben a Manchester United, a Juventus és a Milan viszik a szót – azzal a javaslattal fognak előállni az esztelen átadási díjak és fizetések megakadályozására, hogy a klubok erre nem költhetnek többet, mint évi bevételeik 51%-át! Ha ez sikerülne nekik, gáncsot vetnének majd Sheikh Mansour Al Nahyannak, a City tulajdonosának és az orosz meg az amerikai milliárdosoknak, hogy az egekbe licitáljanak egy-egy játékosért. Vagy ha egyre ráköltik minden megengedett pénzüket – az amerikai kosárlabda klubokhoz hasonlóan–, csak úgy igazolhatnak játékost, ha cserélnek másokkal – ha van ilyen cserére váró klub.
A City vezetősége Murinho elszipkázására is gondol, mert minek a sok túlfizetett sztár, ha nincs, aki bajnokságra tudná őket vezetni. Manchini neve is mind többször elhangzik Manchesterben. Érdekes lesz kivárni a fejleményeket. Murinho a napokban, amikor elveszítették a meccset az Atalanta ellen, állítólag azt mondta a játékosgárdának, hogy: „Az első bajnokságot (biztosan az utóbbi három évre gondolt) a bíróságon nyertétek, a másodikat meg azért, mert a Milantól, a Juventustól meg a Fiorentinától pontokat vontak le, a harmadikat az utolsó fordulóban kaparintottátok meg. Ti nem vagytok más, mint egy nagy rakás sz..!” Majd megfordult és kiment az öltözőből. Ez kellene a Manchester Citynek?
Kétméteres díjbirkózók egy picurka labdával
Vajdasági és magyar ajkú lévén nekem a horvátországi kézilabda-vb legalább két csapat miatt érdekes. Minden kertelés nélkül elmondom, hogy egészen ritkán nézem még a tv-ben ezt sportot. Nagy néha, ha valamelyik magyar klubcsapat játszik az európai bajnokságokban, és a hullámokat nyargalva véletlen rájuk találok. Most azonban már négy meccset drukkoltam végig. Kettőn majdnem kidobtam a masinát az ablakon. De nem az eredményekről, a játékosokról, a csapatokról akarok szólni, mert ezekről lényegesen többet tud „tj”, asztalitenisz-, kézilabda- és focispecialistánk, aki kézérintésnyire van mindenhez ott, Horvátországban. Nekem a főiskolás éveim jutnak e napokban eszembe, amikor ezzel a játékkal is megismertettek bennünket. Volt két-három egészen tehetséges játékos is közöttünk. Cvetić válogatott is lett, később Svájcban a testnevelési egyetemen professzor. Pont ilyen sokra vitte Mutić is Norvégiában. A kézilabda volt a tantárgyuk. De mind a kettő a jobb kezét adta volna azért, hogy helyettem játsszanak a pázovai Jedinstvo III. zónás labdarúgócsapatában! Már csak azért is, mert mi 1500 dinárt kaptunk egy győzelemért, ők meg esetleg egy almát! 1949–54-ről beszélek, amikor ez a sport még gyerekcipőkben járt. Hozzám hasonló alkatúak is megállták a helyüket. Nem úgy ma! De nem ám! Ma kosárlabdás magasságú a legtöbb kézilabda-kiválóság. S fizikailag olyan felkészültségűek, mint az egykori díjbirkózók. És birkóznak is, sőt inkább pankrációnak nevezhetném azt, ami a hatos vonalon történik. Hatalmas kezeikben szinte elvész az a kicsi labda, melyet olyan erővel dobnak kapura, hogy a néző nem is látja mindaddig, míg ki nem köt a hálóban. S egy-egy kontra után szinte fél méterről lőnek a kapu szájától! S ami még nagyobb csoda, a kapusok nemegyszer kifogják ezeket az ágyúgolyóbisokat!
Mondjam, hogy mindkét csapatom továbbjutott?! Hát mondom. És olvasom Tőke Jánost. Szeretném hinni, hogy tett egy-két eurót a brazilokra, hisz 1:18 volt a brazil győzelem! Megérte volna.
Egyveleg
Vagy nem olvassák a Magyar Szót, vagy nem bántja a szemüket a nagytemplom papjainak, hogy gyalázó falfirkák vannak nemcsak a parókia falain, hanem a templomén is. Nem reagáltak ajánlatomra, miszerint hajlandó vagyok hetente lefesteni a falfirkákat. A feltételeim a következők voltak: 1.Adjanak festéket és pemzlit, 2.A parókia épületét meszeljék be, mert ma több rajta a falfirka, mint az alapfesték.
Obamát, javítóvizsga után, az USA elnökévé avatták. Állítólag nem egészen pontosan mondta el az esküt, azt a 30 szót, amit írásban kapott. Legyen ez az egyetlen hibája. Ragyogó volt székfoglalója. Régen hallottam hasonlót, mely nem hagyott hidegen, sőt. Nem lesz neki könnyű, annak ellenére, hogy Amerika legrosszabb elnökét váltja, mert a nagytőke előbb-utóbb nemcsak gáncsolja majd, hanem gúzsba is köti a kezét. Ugyan lesz-e ereje ellenállni, van-e elég olyan egyéniség körülötte, akikkel meg tudnák nyerni a közelharcokat a legnagyobb kapitalista ország mindenkori árnyékkormányával szemben?
Mi lesz a stratégiájuk?! Ezt kérdezték a macedónok is az országház gyűlésén az albán kisebbség vezetőjétől. S kaptak egy olyan választ, mely után az embernek libabőrös lesz a háta. „Nekünk csak egy stratégiánk van – minden asszony szüljön kilenc gyereket!” Értik, miről van szó? Ha nem, akkor nagyon nagy baj van! Úgy tűnik, mintha Dragan Đilas, Belgrád polgármestere megjegyezte volna ezt, mert mivel Szerbia nem hajlandó vagy nem képes kiegészíteni az újszülöttek mamáinak a fizetését, a város magára vállalta azt. Végre valaki nemcsak hantol...
Bernard Shaw-nak volt egy aranyköpése: „Aki nem volt kommunista 21 éves kora előtt, annak nincs szíve, de aki kommunista maradt ezután is, annak nincsen esze!” Hát, Újvidéken ezek ismét felütötték a fejüket. Novi SKOJ, NJKM feliratok, ötágú piros csillagok, sarló és kalapács jelent meg mind nagyobb számban a falakon. Mit mond ez nekünk?
