Novak Đoković az Australian Open serlegével
A nőivel megegyező módon 2008-ban a férfiteniszben is változás történt a képzeletbeli trónon. A több mint négy éven át egyeduralkodó svájci Roger Federer végre elveszítette az első helyet, mi több, a második pozíciója is veszélyben forgott, amit követően azt állíthatjuk, hogy az idei teniszidény érdekesebb és izgalmasabb volt, mint az előző. Utólag elmondhatjuk, hogy a ma már csak volt világelső Federert a két legkomolyabb rivális kopasztotta meg. A svájci ugyanis idén a tavalyi évzáró pontszámához képest 1875 pontot veszített, s szinte hajszálra pontosan ennyit gyarapodott együttvéve Rafael Nadal és Novak Đoković. A spanyolnak 940, a szerbek pedig 825 ponttal van többje, mint 2007 novemberében.
Alig indult el az év, máris látszott, hogy lehetséges a névcsere a világranglista élén. Túlzott lenne talán azt állítani, hogy Federer elsőségét már mindenki unta, viszont szép számmal voltak azok, akik arról álmodoztak, hogy végre mást neveznek ki a tenisz királyának. Nekik alighanem erősen megdobbant a szívük, amikor az Australian Open 3. fordulójában a címvédő svájcit a szerb Janko Tipsarević ötjátszmás maratonira kényszerítette. Federer mégis nyert 6:7, 7:6, 5:7, 6:1, 10:8-ra, és ez a találkozó – a játékok számát tekintve az év leghosszabb meccse – azt sugallta a többieknek, hogy a svájci igenis verhető. Néhány nappal később az elődöntőben Đoković három játszmában ezt be is bizonyította, majd elnyerte pályafutása első (remélhetőleg nem utolsó) Grand Slam-serlegét.
Mivel Đoković később Indian Wellsben és Rómában megnyerte a Masters-sorozat tornáit is, Federer és Nadal viszont április második feléig egyszer sem diadalmaskodott, érthető, hogy mekkora volt a pánik a svájci szurkolói körében. A matematika gyorsan kimutatta, hogy Đoković már Párizsban felkapaszkodhat a második helyre, de azt is, hogy a spanyol lesz a világelső, ha nemcsak a Roland Garroson védi meg a címet, hanem Wimbledonban is övé lesz a serleg. A szerbiai szurkolók bánatára Đoković kihagyta a párizsi, majd a queensi alkalmat is, ezzel azonban Nadal szekerét tolta, és a spanyol augusztusban valóban elfoglalta az első helyet.
Nadalnak azonban elég drágára sikerült az április–augusztus időszak tündöklése, hisz az olimpiai játékokat követően nemcsak egyetlen serleget sem nyert, hanem egyre inkább látszott rajta, hogy kimerült, hogy még az ő teste sem képes elviselni a tűrőképesség határait súroló megterhelést. Federer így egyszer még megcsillant, elvitte az US Openen a pálmát, akkor azonban már az is világos volt, hogy számára már nemcsak Nadal és Đoković, hanem Andy Murray is rivális. A Đokovićnál pontosan egy héttel idősebb skót ugyanis az év második felében remekelt, nagy tornákat nyert és feltört a lista negyedik helyére. Ő lett annak az öt teniszezőnek az egyike, akiket újoncnak nevezhetünk a top 10-ben. Murray a 11. helyről indult 2008-ban, Jo-Wilfried Tsonga a 43.-ról kapaszkodott fel a 7., Juan Martin Del Potro a 44.-ről a 8., Gilles Simon pedig a 29.-ről a 9. helyre. Csak az amerikai James Blake visszatérő, hisz korábban volt már a 10 legjobb között, idén azonban a 13.-ról indulva végzett a 10. pozíción. E tekintetben is párját ritkító volt az esztendő, hisz az utóbbi két évtizedben csak egyszer fordult elő, hogy öt új nevet láthatunk az évzáró listán.
Az idény ugyanúgy zárult, ahogyan elkezdődött: Đoković tornagyőzelmével. A szerb nem esett a korábbi hibába és nem lőtte ki az összes puskaport túl korán, így övé lett a Mestertorna bajnoki címe is. Egyidejűleg Sanghajban Federer újból leszerepelt, a lesérült Nadal pedig meg sem jelent.
Szerb szemszögből az év további sikereket tartogatott. Új partnerével, a kanadai Daniel Nestorral Nenad Zimonjić nyert Hamburgban, a Queensen, Wimbledonban, Torontóban és a Mestertornán, amivel ő a világranglista elsője, Tipsarević megállapodott az első 50 között, Viktor Troicki pedig igencsak megközelítette az 50-es határt. Mindketten legyőzték például Roddickot, pozitív győzelmi aránnyal zárták az évet, több negyeddöntőt is vívtak, Troicki pedig még döntőben is volt a washingtoni tornán.
A legjobb teniszezők élcsoportja idén lényegesen fiatalabb lett. 27 éven felüli játékos ugyanis csak kétszer nyert serleget. Az egyik Ivo Karlović, a másik pedig Fabrice Santoro volt, míg a 22 alattiak majd harmincszor ünnepelhettek. Az év legsikeresebb játékosa Nadal volt 8 serleggel, Murray 5-öt, Đoković, Federer és Del Potro pedig fejenként 4-et nyert. A nemzetek listáját Spanyolország vezeti 16 tornagyőzelemmel, Franciaországnak 8, Oroszországnak 7, Argentínának 6, Nagy-Britanniának 5, Szerbiának, Svájcnak és az USA-nak 4-4 jutott.
A következő idény, amely január 5-én a dohai, a brisbane-i és a chennai tornákkal kezdődik, még nagyobb változásokat eredményezhet. Megváltoztatták ugyanis az egyes tornák értékelését, így a GS-győzelem már nem 1000, hanem 2000 pontot ér, a Masters-sorozat eddigi 500 pontos versenyei 1000-et érnek a győztesnek stb. Sok függ attól is, mennyire lesz képes Roger Federer esetleg ismét bekeményíteni, milyen komoly Nadal sérülése, alkothat-e a spanyol ismét olyat, mint 2008-ban, s a fiatalok, elsősorban Nadal, Đoković és Del Potro, valamint a valamivel idősebbek, mint Tsonga és Simon, mekkorát fejlődnek, és tudnak-e érdemlegeset felmutatni a még idősebbek, mint Roddick, Davigyenko, Blake és Nalbandian. Az idényig hat hét van hátra. Nem kis idő, de gyorsan elröppen, és a teniszezők új és izgalmas pontvadászata újra elindul.
