A jövő hét elején kedvenc csapatom, az Arsenal Belgrádban a Partizan ellen játszik, mégpedig a Bajnokok Ligájában, Európa legrangosabb klubversenyében. S én nem leszek ott a jól ismert lelátókon! Erre csak az Arsenal– Tottenham kupameccset nézve (melyet az Ágyúsok gyerkőcei nyertek 4:1-re) döbbentem rá. Valaha ez elképzelhetetlen lett volna. Mint egyetemista Bobekot, Milutinovićot , Jusufit, Č ajkovskit, Pálfit s a többieket imádtam. Nem létezett olyan, hogy egy meccset nélkülem játszottak volna le. Az emlékezetes Partizan–Honvéd 3:2 - őt a partvonaltól egy méterre a salakon ülve néztem sok ezred magammal. Azóta sem volt több ember ebben a stadionban. Boškov vendégként kellett, hogy megakadályozza Kocsist a fejelésben!? És meg is tette, bár legalább egy arasznyira alacsonyabb volt, mint a magyar csatár. Egyszer játszottam is a pályán, Ć iri ć egy edzőmeccsere meghívott bennünket, a Testnevelési Főiskola hallgatóit. Ha jól emlékszem 7:2-re vertek bennünket. De egy időben lennie pályán Bobekkal és a többiekkel valami egészen különös élmény volt, feledhetetlen. De a nagyok csak valami félórát játszottak, bizony arról a félóráról hónapokat regéltünk. Aztán jöttek a tartalékok... nekik rúgtuk azt a kettőt!
Hét év után már egészen más szerepkőrben, mint edző léptem a pályára – a Kanárikat vezettem ellenük az első ligában! Mi abban az időben azt hittük, hogy JNA stadionja a legszebb a világon... ma az UEFA majdnem megtiltotta, hogy a BL meccset itt játsszák. Majd fél millió eurót költött a belgrádi klub a minimális tatarozásra. Egyebek között a nyugati és a keleti lelátó előtt most nem két méteres a kerítés, hanem csak 70 centis, és erre az egyik belgrádi lap azt írta, hogy olyan a stadion mint a Wembley! Nagyokat mondani aztán tudunk!
Tud-e, képes-e nagyot játszani ez a mai Partizan? Ez most az igazi kérdés. De talán még fontosabb tud-e sportszerűen viselkedni a Partizan szurkológárdája? Képes-e rendőrség megakadályozni az angol és szerb huligánokat abban, hogy ne rontsák el ezt a futball szentmisét? Előtte, alatta, utána!
Itt és ezzel kapcsolódik egyrészt a korral való bajom. Abban az időben, amikor még én jártam, mint néző és edző a fővárosba, nyugodtan vihetted magaddal a gyerekedet, feleségedet. Ma nagyon korán kell a meccsre érni és nagyon későn hazaindulni. Van egy harmadik megoldás is öt-hat perccel a meccs vége előtt kirohanni, hogy csak ne is lásd, hogy mit művelnek a „szurkolók”! Az övéik s mieink. Habár én megtagadom, hogy ezek az enyémek is! Sosem voltak és nem is lesznek. Van egy érzésem, hogy az Arsenal féltucatja (6:0) után esetleg lehet egy 0:1. Nekik nem ártana, úgy is megnyerik a csoportot, nekünk meg, akik szeretnénk, hogy játékban maradjon a Partizan, hogy legyen miért nézni meccseit pedig nagyon jót tenne egy minimális győzelem.
Arról meg ne is beszéljünk, hogy az óriási meglepetés nagy port verne Európa szerte, s ezen kívül ez (de minden győzelem is!) nyolcszázezer eurót hozna a házhoz. Ami nem éppen megvetendő!
Minden kapitány modernizálni akar?
Mondhatnám, hogy nagyon sok! Miről is beszélek? Hát a Kalodont mosolyúról, aki június 28-án a következőket mondta: – A szövetséggel kötött szerződésemmel 2012-ig elköteleztem magam, s amikor én elvállalok valamit, legyenek biztosak, hogy én nem adom fel soha. Úgy jöttem a szerb futballba, hogy itt is maradjak Én, Radomir ezek után is Radomir maradok, egy ember, aki áll saját döntései mögött! Az első naptól kezdve szerettem volna ha a szövetségben bizonyos dolgok megváltozzanak. Hogy modernizálódtak volna a káderek a játék érdekében. Úgy látszik ez volt a legnagyobb bűnöm, mert nekik megfelel a mostani status quo. Elégedetlenségem akkor kulminált, amikor az első EB selejtező előtt a szövetség arra kérte a játékosokat, hogy mondjanak le a vb-én kiirt prémiumok bizonyos részéről.
Így ő, az egykori kapitány. A szövetség elnöke ezzel kapcsolatban azt állítja, hogy viccelt a játékosokkal. Az egyik alelnök szerint Antić tulajdonképpen (legalább is) elnök akar(t) lenni!
Eszem ágában sincs, hogy védjem a szerb szövetséget, mert bűnösnek tartom őket a horribilis pénzekért, amit ennek a vigyorgó reformátusnak két év alatt kifizettek – állítólag két millió eurót! – de egy olyan ne akarja megreformálni a szövetséget, aki „a csapatomra (fiskálisokra, menedzserekre, a fia az egyik/) bízom az anyagiakat” megjegyzéssel még két milliót akar kikaparni azoktól, akiket (onnan, Madridból) meg akar modernizálni. Nem tudom tudja-e, hogy az elnök Karadžić sosem akart és nem is kap fizetést a szövetségtől!? Lehetséges, hogy ő edző-elnök akart volna lenni!? Radomirról a harmadik személyben mindent el lehet képzelni.
Duda Ivković is szerette volna megreformálni a kosarazók szövetségét. S tett is sokat ennek érdekében, hogy bizonyos dolgok a szakmában, hangsúlyozom a szakmában, meg is változzanak – jobbra. Hozzá kell adnom, hogy havi „nyavalyás” 20 ezerért tette azt, amit tett a válogatottal (kilenc hónappal tartoznak neki!) az utóbbi években, de negyedik a világban, s nem tizenvalahanyadik, mint a focisták! S érdekes módon állandóan közvetlen összeköttetésben volt a szövetség embereivel, nem úgy mint Radovan, aki hivatalos „kiáltványokban” kommunikált nem csak az újságírókkal, hanem a szövetséggel is!
Jómagam is szerettem volna megreformálni az ausztrál szövetséget, melynek a főtitkára egy olyan valaki volt, akinek fogalma sem volt a játék szabályairól, amikor elkezdett dolgozni! Hát még egyébről, ami a versenyeket, az edzéseket a problémákat illeti. Tehát majdnem azt mondom, hogy az én helyzetemben a reformálás és modernizáció életkérdés volt. Bele is haltam! Egy jellemző bakija ennek a főtitkárnak: a skót válogatott ellen Ausztrália északi részén akartam a vb-selejtező visszavágóját játszani, mert decemberben volt. Nálunk kánikula, Európában pedig tél. Ő ezt nem engedte meg, mert elkötelezte magát a Melbourne-ban hatalmon lévő pártnak négy ezer új ülésért a stadionban. S aztán a vb-n Mexicóban mint érdekességet mondta, hogy Kanada 1500 magasban bokáig érő hóban játszotta döntő fontosságú meccsét egy tropikus meleg sziget válogatottja ellen. Amikor azt mondtam neki, hogy ez mindent elmond az ő intelligenciájáról, rám meredt és egy szó nélkül kiment a szobámból.
Távirat stílusban
Egyik szemem sír a másik nevet a Liverpool lebőgése után. A Liga Kupában egy negyed osztályú csapattól kaptak ki büntetőkkel. Roy Hodgson edző bocsánatot is kért a szurkolóktól. Ez azonban nem tesz semmit a fogadóirodáknál továbbra is ő a nyerő: a Premier League-ben ő lesz az első, akit menesztenek. Nem fogom sajnálni, mert évtizedekkel ezelőtt olyan nagy mellénnyel oktatott ki bennünket – nem angolokat! – egy továbbképzésen, hogy hányhatnám volt. Már akkortájban a nagy klubok tele voltak idegenekkel, most meg szinte nincs elég angol játékos soraikban, hogy összeállítsanak egy valamirevaló válogatottat. Úgy látszik, hogy a Liverpoolban a nem angolok még mindig nem nagyon értik az ő zsenialitását.
Mourinho két padon szeretett volna ülni – szó volt arról, hogy másodállásban vezesse a portugál válogatottat is. A portugál szövetség elnöke Madridba látogatott ezzel kapcsolatban, de Perez, a Reál elnöke kimondta végszót: szó sem lehet erről!
Laporta, a Barcelona volt elnöke ibériai ligát szeretne létrehozni, melyben Spanyolország, Portugália és Katalónia csapatai játszanának, kivéve a Realt! Érdekes megoldás nemde? Érthetőbb azonban akkor, ha az ember tudja, hogy Laporta bedobta magát a politikába, melynek az a célja, hogy Katalónia végre önálló legyen.
Az illetékeseknek nyomban reagálniuk kell, mert egyébként egy új fajtalankodás árasztja el a labdarúgó pályákat meccseket. Egy szerb és egy román – Kuzmanović és Marica – Michael Jackson módon – marokra kapva férfiasságukat, a másik kezüket meg az égnek emelve ünnepelték csapatuk, a Stuttgart, hetedik gólját.
A Davis Kupa még mindig gyerekjáték, ha a pénzeket vesszük alapul. Ha a szerb válogatott megnyeri a kapát, akkor a játékosok, meg az edzők és a többi csapat tag 992 600 dollárt oszthat. Majdnem ennyit kapott Nole a második helyért a US Openen. Tehát az egyetlen csapatjáték, melyből csak egy van évente és egy éven át meccsek sorozatát játsszák, s azokon öt mérkőzésből legalább hármat meg kellet nyerniük csak annyit hoz, mint egy második hely... Nem újság ugye, hogy nincs igazság a világban, legyen az tenisz, vagy egyéb!
