Az elmúlt két évben többször is ösztökéltek arra, hogy írjam meg, Ana Ivanović elveszett a tenisz számára, ő többé magas szinten már nem fog játszani, s vele együtt hamarosan leköszön a sikeres trió másik két tagja, Jelena Janković és Novak Đoković is. Mi tagadás, a legtöbb jel arra utalt, hogy van ebben valami. Aztán Novak és Jelena időnként csak feltámadt, tornákat nyertek, s a szerb teniszcsoda, bár alacsonyabb szinten és igazi pompa nélkül, de tartott.
Csak két hónapja, amikor Ana már a kezdőkkel és az amatőrökkel is kínlódott, elérkezettnek tűnt az idő, hogy kicsit utánajárjak, mi is történik vele valójában. Belgrádban még akadna ismerős, aki tudja, és lehet, hogy meg is súgja. Egy dolog azonban mindig visszatartott: Ana egyetlen szponzora sem lépett vissza, a kimondottan helyes sportolónő nem került le a címoldalakról, s nagy bukása ellenére is gyakran éppen őt kérték fel, hogy a jelentősebb tornák sorsolási ceremóniájánál segédkezzen. Ha tehát az egész világ nem mondott le róla, miért tenném én? Amikor pedig világgá röppent a hír, hogy edzését Steffi Graf egykori mestere, a magyar Taróczy Balázs korábbi páros partnere, a svájci Heinz Günthardt veszi át, felcsillant a remény, hogy még újra lehet belőle valami.
Két hónapnyi munka és néhány keserű balsiker után a csoda meg is történt. Mintha a két szűkös év nem is lett volna, Ana ugyanúgy vagy még jobban játszik, mint 2008-ban, amikor megnyerte a Roland Garrost és világelső volt.
A két esztendő pedig neki nagyon kétségbeejtő lehetett. A brisbane-i elődöntő után idei mérlege Róma előtt két győzelem és hét vereség volt. A két győzelmet olyanok ellen szerezte, akik nincsenek a 100 legjobb között. Amióta tavaly Wimbledonban a 3. fordulóban legyőzte Sam Stosurt, Ivanović nem nyert a ranglista legjobb 40 helyezettje ellen. A ranglistán olyanok mögé került, akiknek semmi esélyük, hogy valaha is a legjobb 20-ban legyenek, Grand Slam-tornán pedig soha nem jutottak túl a 3. fordulón. Ana Ivanović 2008-ban az US Open 1. fordulójában bukott el, 35 év után ő volt az első ranglistaéllovas, akit ilyen szégyen ért.
Két év után azonban Ana újra a régi. A teljes mezőnyben nincs talán egyetlen teniszezőnő sem, aki aláírhatná, hogy salakon zsinórban, játszmaveszteség nélkül legyőzi Jelena Veszninát, Viktorija Azarenkát, Jelena Gyementyievát és Nadia Petrovát. Ana megtette ezt, engem pedig vigasztal, hogy hiába csábított az ötlet, mégsem vállalkoztam a lesújtó kommentár megírására. Talán nem hittem, hogy egy őstehetség, még ha dúsgazdag is, csak úgy, harc nélkül letűnhet a porondról.
Bárcsak lettem volna az élet során több más esetben is ennyire mértéktartó és megfontolt.
