Látogatás egy maszáj törzsnél

Kelet-Afrikát egy harcos-nomád törzs uralta a nyugati ember megjelenéséig. A maszájok az eldugottabb vidékeken mind a mai napig ősi törvényeik szerint élnek. Például a 15 éves ifjú kap néhány tehenet és ki kell vonulnia a vadonba, hogy megedződjön. Néhány évvel később egy elejtett nagymacska-trófeával kell visszatérnie a faluba és több tehénnel, ez a jele, hogy férfi lett.

Az ezt követő párválasztás viszonylag egyszerű. A maszájok soha sem keverednek más népekkel, mindig a saját törzsükből (családjukból) vesznek feleséget, feleségeket. Keresztényeknek vallják magukat, de gyakori náluk a többnejűség. Egy asszonyért 25–30 tehenet kell adni a leendő apósnak. Két feleség esetében ez már 50 állatból álló csorda. Az igazi maszáj harcost viszont megedzette a szavannán töltött időszak. Sokat ugrált, hogy minél magasabbra tudjon ugorni, amikor majd hazatér. Ez számunkra megmosolyogtató teljesítmény, nekik viszont különösen fontos. Mielőtt a hajadonokat férjhez adják, ugróversenyt rendeznek a kérők között: aki a legmagasabbra ugrik, az jutányosabb áron, akár 10–12 tehénnel olcsóbban juthat hozzá leendőbelijéhez.

Amikor a maszáj nő férjhez megy, 40 napja van, hogy elkészítse a kunyhójukat. Botokból elkészíti a konstrukciót, majd sár és tehénlepény keverékéből kézzel kívül-belül körbetapassza. Az egész hajlék 20–25 m2. A kunyhó közepén a tűzhely van – ez egyben a konyha is. Van egy kis hálókamra és egy még kisebb gyermekszoba. Az egyik falon van egy beépített sárpolc, néhány bádogedénnyel. Ennyi az összes berendezés. Az ablak tenyérnyi, hogy minél kevesebb moszkító menjen be. Rövid idő alatt annyira elszaporodnak bent az élősködők, hogy új kunyhót kell építeni.

A boldogságot és a gazdagságot egész Afrikában a gyermekek és a tehenek számában mérik. Pontosabban a tehenek és gyermekek számában.

Egy rendes maszájnak legalább 12–14 gyermeke van a két feleségtől. A házas évek alatt a munka javát a nők végzik. Az ő feladatuk a kunyhóépítések mellett a gyermekek felnevelése, a napi betevő előteremtése, a ruhák és az ivóvíz beszerzése. A férfiak a teheneket legeltetik, őrzik. Ezt nem bízzák rá senkire sem. Amikor a legelők elapadnak, a törzs felkerekedik, és az egész nagycsalád új helyet keres magának és állataiknak. A gyakori vándorlás miatt a gyermekek nem járnak iskolába, igaz iskola is ritkaság számba megy azokon a vidékeken. Viszont, ha egy fiatal az alapképzés után még szakmát is kitanul, az nagyon nagy szó a maszájok körében. Felnéznek rájuk, büszkék rájuk. Kiverik a két alsó metszőfogát azoknak, akik középiskolát végeztek – ez a jele, hogy tanult emberről van szó.

Az érdekességek közé tartozik az is, hogy a maszájok soha sem csókolóznak, és nem esznek halat. A halról úgy tartják, hogy az szerencsétlenséget hoz rájuk. Lándzsájukkal megsebzik a tehén ütőerét, a kicsordult vért tejjel összekeverik, és megisszák míg meleg. Ez az ő gasztronómiai specialitásuk. Földet nem művelnek, mert az ásással nem akarnak fájdalmat okozni a föld testének.

Egész földi zarándoklásuk békében és nyugalomban telik. Régen meg kellett harcolniuk a jó legelőkért, és megvédeni magukat a vadaktól, de ma már ilyen problémájuk nincs. Tőlük ered a mára már Afrika szlogenjévé vált mondat, a Hakuna matata! – Az élet szép, nincs gond. Amikor a maszáj meghal, testét kiviszik a vadonba, és temetetlenül ott hagyják, azaz visszaadják a természetnek.