Mi van a pohár mögött?

Egy szépen elkészített koktél mutatós, az ízek harmóniája pedig úgy robban fel az ember szájában, mint egy bomba. Nem hiába intik óvatosságra a kedvelőit, hogy az édes ízek szinte itatják magukat, másnapra pedig könnyen megfájdulhat tőlük a fejük. Nem csupán italkészítésről van szó, hanem egyfajta művészetről is, amihez különleges hangulat párosul. A koktélkultúra régóta formálja az esti kikapcsolódást és társasági életet. Egy jól megkomponált koktél nemcsak frissít, hanem történetet is mesél, magáról az alkotóról, az adott korszak divatjáról vagy éppen egy rendezvény hangulatáról. Bár Vajdaságban még igazán luxusnak számít a koktélozás, egy csapat fiatal igyekszik bebizonyítani, hogy helye van a helyi rendezvénytérképen. Horváth Attila, Dudás László és Ágoston Ádám a koktélkészítés mesterségét emelik magasabb szintre, és betekintést engednek abba, hogy mitől válik igazán emlékezetessé egy ital és egy egész esemény.

 Hogyan lépett a koktélkeverés az életetekbe?

Horváth Attila: – Még az egyetemi éveim alatt ismerkedtem meg a koktélkeveréssel, Bús Attilának köszönhetően. Mindig mesélte, milyen koktélt készített legutóbb otthon, én azonban akkoriban még nem is gondoltam rá, hogy egyszer majd ezzel foglalkozzak. A tanulmányaim mellett azonban belekóstoltam a vendéglátásba is. Zentán egy olyan kávézóban dolgoztam, ahol koktélokat is készítettünk, legalább 15 fajtát, így az alapokat ott sajátítottam el. Néhány év után úgy éreztem, hogy ebből profitálhatok is, mind anyagilag, mind tudás szempontjából, így Szegeden beiratkoztam egy iskolába, ahol elvégeztem az alapképzést. A Covid-járvány azonban áthúzta a számításaimat, hiszen hiába volt a kezemben a tudás, a nyilvános rendezvények korlátozása miatt nem tudtam azonnal ezzel foglalkozni. Amikor engedtek a szigorításokból, és visszaállt az élet a rendes kerékvágásba, akkor lassan elkezdtek jönni az első felkérések: egy-két születésnap, családi rendezvények és egyéb kisebb események. Később azonban jöttek a lagzis felkérések is, azt pedig már nem tudtam magam vállalni. Ekkor döntöttünk úgy Dudás Lacival, hogy összefogunk, és végül közösen jutottunk el oda, ahol ma vagyunk, ráadásul időközben szerencsére még tovább bővültünk, hiszen Ágoston Ádám is a csapatunk tagjává vált.

Dudás László: – Én először otthon, a társasággal próbáltam különféle koktélokat készíteni. Amikor kiköltöztem Magyarországra, tanítóként dolgoztam, ám mellette egy étteremben is munkába álltam. Ennek a vendéglátó egységnek volt egy koktélbárja, és ott szembesültem vele, hogy mekkora kereslet van a koktélok iránt. Először az alapkoktélok készítését igyekeztem teljes mértékben elsajátítani, majd ezt követően jöttek a csavarások és a kísérletezések, hogy bizonyos italokat mivel dobnék fel. Közben jöttek a koktélkeverő versenyek, és velük együtt az eredmények is.

Ágoston Ádám: – Én Angliában éltem huzamosabb ideig. Ott az egyik legegyszerűbb kezdő munka a vendéglátás. Én is így indultam, majd amikor kerestem a jobb lehetőségeket, egyszer csak egy olyan helyen kaptam munkát, ahol koktélkeveréssel is foglalkoztak. Kémiát fejeztem be, és felfedeztem, hogy a két dolog között igenis lehet átfedés. Ez nagyon megtetszett, és egyre jobban beleástam magam. Elkezdtem otthon kísérletezni az ízekkel, a kinézettel, és mindez odáig vezetett, hogy elkezdtem a munkahelyem saját új koktéljait létrehozni, a pozitív visszajelzések pedig sodortak tovább.

 Hányféle koktél létezik?

Attila: – Vannak az alapkoktélok, amelyeket a szakma határoz meg, a legtöbben ezeket ismerik. Ilyen például a Mojito, a Tequila Sunrise, a Sex on the beach, a Cosmopolitan, a Gin Tonic és hasonlók. Ezeket hívjuk „long drink”-eknek, vagyis hosszú italoknak. Már az alapkoktélokból is rengeteg van, de ha még a mixeket is hozzávesszük, akkor a számuk végtelen. Viszont úgy érzem, hogy most jutottunk el oda, hogy Szerbiát, illetve Vajdaságot is elérte a külföldi nyomás, és lassan népszerűek lesznek a rövid koktélok is. Azokon a rendezvényeken, ahol dolgoztunk, mindig a klasszikus, megszokott italokat választották, az utóbbi időben azonban észrevettük, hogy az íz mellett egyre fontosabb lett a kinézet is, a szép díszítés, a színek harmóniája. Ha pedig a díszítést nézzük, akkor annak a száma valóban végtelen.

 Vannak kedvenceitek?

Attila: – Régebben az édes ízeket kedveltem, de az elmúlt időszakban szívesebben választok egy Gin Tonicot, amelynek az ízesítése végtelen lehetőségeket rejt magába. Ez a nyári kedvenc. Télen viszont szívesen fogyasztom a tequila alapú Palomát vagy a szintén gin alapú Negronit.

Ádám: – Mindenképpen a whiskey alapú koktélok a kedvenceim, de egy tequila alapút sem vetek meg. Egy klasszikus Old Fashioned vagy Manhattan számomra tökéletes választás az otthoni kikapcsolódás mellé. Már maga az a folyamat, amíg elkészítem, teljesen kikapcsol. Főleg, amikor egy új alapanyagot is sikerül beszereznem, amit azonnal szeretnék kipróbálni.

László: – Én nagyon egyszerűnek tartom magam ebből a szempontból, hiszen egy fűszeres rum vagy egy whiskey az alap, egy kevés lime-mal és gyömbérsörrel. Viszont ha édesebb italt szeretnék, akkor a földieper az, ami nálam az első helyen szerepel, főleg, amikor tart az idény. Egy kis citromfűvel fantasztikus párosítás.

 A Magyar Szó fennállásának nyolcvanadik évfordulója alkalmából szervezett jubileumi ünnepségére egy személyre szabott koktéllal rukkoltatok elő. Eláruljátok a titkát?

Attila: – A napilapunk piros-fehér színéből indultunk ki, ami a kinézetet illeti. Egy Cosmopolitant vettünk alapul. A vodkát, az áfonya- és citromlevet, valamint a narancslikőrt jégen összeráztuk, és Y-pohárba töltöttük. Mi ezt annyival bolondítottuk meg, hogy vegán tojásfehérjéből habot készítettünk, és ezt tettük a tetejére. Ilyenkor sokan megijednek, de egyáltalán nem érződik rajta. Végül szárított, dehidratált málnát porrá zúztunk, és egy sablon segítségével a pohár tetejére szórtuk. Mindenkinek nagyon tetszett.

 Laci, te versenyeken is részt vettél. Hogyan néz ki egy ilyen megmérettetés?

László: – Ati már említette Bús Attila nevét. Ő volt számomra az a személy, aki bevezetett ebbe a világba. A versenyeket egy-egy italmárka hirdeti meg, így reklámozva a sajátját. Megmondják a koncepciót. Legutóbb éppen Jason Momoa saját vodkáját hirdette Európában. A versenyt Budapesten rendezték meg, tizenegyen kerültünk a döntőbe, közülük ketten vajdaságiak. Én egy olyan itallal készültem, ahol a kovászos uborka levével bolondítottam meg az egészet, ehhez adtam még hozzá egy kis fűszeres mangószirupot, lime-ot, borecetet, egy kis himalájai sót, és végül néhány csepp csilit, díszítésnek. A döntés teljesen szubjektív volt, maga Jason Momoa döntötte el, melyik ízlik neki a legjobban, ami óriási élmény volt valamennyiünk számára.

 Véleményetek szerint mennyire számít luxusnak ma egy eseményre koktélkeverőt hívni?

Attila: – Szerintem nagyon sokat hozzá tud adni egy lakodalom, egy születésnap, vagy bármilyen esemény hangulatához az, ha mi ott vagyunk. A mi szolgáltatásunk csak néhány órás, általában öt órát szoktunk a helyszínen lenni. Volt már rá példa, hogy egy adott helyszínen a pincérek mondták, hogy nagy segítség volt számukra a koktélkeverés, hiszen addig, amíg a vendégek a mi koktéljainkat szürcsölgették, és az foglalta le őket, addig ők hatékonyabban tudtak dolgozni, leszedni az ételt vagy a piszkos tányérokat az asztalról, és nem kellett arra figyelniük, hogy ne szomjazzanak a vendégek. Viszont aki egy ilyen szolgáltatással szeretné feldobni a rendezvényét, annak azzal is tisztában kell lenni, hogy ez egy prémium szolgáltatás, tehát semmiképpen sem tekinthető olcsónak.

Ádám: – Hazatérőként úgy gondolom, hogy igen, bizonyos körökben annak számít, és még nincs is annyira elterjedve. A koktél világa Szerbiában még nincs annyira megalapozva, mint más országokban. Itthon már az is lenyűgözi az embereket, ha a koktél szépen néz ki, az viszont, hogy minőségi alapanyagokból készült-e vagy sem, másodlagos. Külföldön az emberek sokkal válogatósabbak, nem mindegy, milyen töményitallal dolgozunk, mert ha az nem felel meg az ízlésüknek, akkor visszaküldik az italt. Ez a szigorú igényesség az itthoni közösségre még nem jellemző, ettől függetlenül mi adunk mind a minőségre, mind az ízre, mind a külcsínre.

László: – Én úgy látom, hogy a Covid-járványig annak számított, azóta azonban szinte mindennek megnőtt az ára, így talán már a koktélozás sem számít annyira prémium szolgáltatásnak, viszont a minőséggel tudunk játszani. Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen minőségű alapanyagokat vásárolunk, ilyen téren a párral egyeztetve tudunk játszani az árakkal. Viszont, ha megnézzük, hogy manapság milyen extra szolgáltatások vannak egy esküvőn, gondolok a füstgépre, a szikrára, a szelfiboxra, a fagyigépre meg egyebekre, akkor a koktélozás is megállja a helyét. Sajnos nem mehetünk el egy csúnya statisztika mellett sem: az elmúlt két és fél év alatt, amióta ezzel foglalkozunk, az ifjú párok mintegy fele külföldön dolgozott, ott látták ezt a plusz szolgáltatást, amivel szerették volna ők is meglepni a saját vendégeiket.

 A koktélkeverés fejlődő ágazatnak mondható?

Attila: – Abszolút, hiszen mindig változik, állandóan jönnek az újdonságok, a gyártók folyamatosan új italokat, vagy éppen új ízesítő szirupokat, likőröket dobnak piacra. A saját fejlődésünkre is nagy figyelmet fordítunk. Versenyek videofelvételeit nézzük meg, amelyekből azután tanulhatunk, elleshetünk néhány új technikát, amelyeket beépíthetünk a saját szolgáltatásainkba, ugyanakkor egymástól is nagyon sokat tanulunk.

László: – Van olyan is, amikor hárman összeülünk, és különféle italokat próbálgatunk, de szerintem elegendő időt kell fordítanunk egymásra, arra, hogy megtartsuk a kialakult barátságot, hogy beszélgessünk, hogy megosszuk egymással a saját ötleteinket, tapasztalatainkat. Emellett szeretnénk elérni azt is, hogy a párok vagy a cégek, amelyek felkérnek bennünket, ránk bízzák a megfelelő ital kiválasztását, az ízvilágot, a kinézetet, illetve azt is, hogy próbáljunk valami tematikát követni.

Ádám: – A cégnyitás is tervben van, és reméljük, ez hamarosan meg is valósulhat. De egymásra, a saját fejlődésünkre tényleg folyamatosan időt kell szánni.