Színjátszásunk emlékezetes momentumai

Az újvidéki Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéken második alkalommal tartották meg a Színháztörténeti digitális háló című műhelykonferenciát a Vajdasági magyar színháztörténet című projektum kutatási eredményeinek bemutatása céljából. A projektum a magyar és az európai színháztörténet kapcsolatrendszerének feltárására és internetes keretének megjelenítésére vállalkozó Philther nemzetközi projektum része.

A műhelykonferenciát Toldi Éva tanszékvezető nyitotta meg, őt követően Oláh Tamás projektumvezető szólt a Vajdasági magyar színháztörténet nevű projektumról és a Hungarológiai Közlemények 2023. évi 1., tematikus számáról, amelyben a projektum keretében készült színházi előadás-elemzések jelentek meg.

A 2023. évi projektum kutatói: Góli Kornélia (Művészeti Akadémia, Újvidék), Ispánovics Csapó Julianna (Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék, Újvidék), Táborosi Margaréta (Művészeti Akadémia, Újvidék), Oláh Tamás (Művészeti Akadémia, Újvidék), Raffai Telečki Ágnes (Művészeti Akadémia, Újvidék), Szabó Réka Dorottya (SZTE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar, Szeged), Horváth Futó Hargita (Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék, Újvidék), Dudás Róbert (SZTE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar, Szeged) és Szűcs Dóra (Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék, Újvidék). A műhely-konferencián részt vettek a Magyar Tanszék és a Művészeti Akadémia hallgatói is.

Oláh Tamás előadásának kiindulópontja október 29-e, a délvidéki magyar színjátszás napja volt. Ezen a napon mutatta be ugyanis 1945-ben a szabadkai Magyar Népszínház Balázs Béla Boszorkánytánc című partizándrámáját, amely egyben a fiatal amatőrökből verbuválódott társulat, az első hivatásos vajdasági magyar színészegyüttes bemutatkozó produkciója is volt. Az újvidéki Művészeti Akadémia docense megvizsgálta a Pataki László által rendezett előadás keletkezésének társadalmi és politikai körülményeit, és rávilágított arra, hogy milyen fontos szerepet töltött be a színház intézménye a vajdasági magyarság ideológiai átnevelése során a második világháborút követő években.
Raffai Telečki Ágnes doktorandusz, az újvidéki Művészeti Akadémia beszédtanára a szabadkai Népszínház Záróra című, 2005-ös előadásáról beszélt. Kiemelte az előadás születésének műhelymunka-jellegét, hiszen a szöveget maguk a szereplők írták. A Soltis Lajos Stúdió remek lehetőséget kínált erre – itt bemutatókényszer nélkül kísérletezhettek a magyar társulat színészei. Az előadásban élőben zenéltek a színészek, profi muzsikusokat megszégyenítő színvonalon. Nem csoda, hogy a szakma és a közönség tetszését egyaránt elnyerték, bizonyítja ezt a számos díj is, amellyel kitüntették őket.

Szabó Réka Dorottya előadásában a szabadkai Népszínházban 1979-ben bemutatott, Sík Ferenc által rendezett előadását elemezte:

‒ Az előadás hatástörténetét jelentősnek tartom, hiszen az eltérő nézői és kritikai recepció miatt párbeszéd alakult ki a két fél között. Ez a vita valójában két esztétika és értékrend ütköztetése, ami már csak azért is fontos, mert bemutatja a kor Szabadkájának színházról való gondolkodását.

Góli Kornélia is a szabadkai Népszínházzal foglalkozott: ‒ Az elmúlt években a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház és az Újvidéki Színház előadásaival foglalkoztam, az idén pedig a szabadkai Népszínház magyar társulatának A Gézagyerek című előadását választottam. A közvetlenül a második világháború után létrejött színházunk munkáját az alapítás pillanatától nagyban befolyásolta a Népszínház épületének állapota, és lebontását (2007) követően a rendelkezésre álló játszóhelyek száma (nagyterem, kamaraterem, Jadran színpad és az alternatív megoldások, mint pl. a Soltis Lajos Stúdió). Az idei konferencián ennek történeti felvázolására fektettem a hangsúlyt.

Horváth Futó Hargita a projektum kezdete óta, azaz az elmúlt öt évben Radoslav Dorić újvidéki rendezéseivel is foglalkozott, többek között a Play Strindberg című Dürrenmatt-darabbal, amely az Újvidéki Színház második előadása volt (bemutató: 1974. február 3-a). A vendégrendező 1986-ban ismét egy Dürrenmatt-dráma színpadra vitele mellett döntött, mert tizenkét  albérletben eltöltött év után a társulat beköltözött a Ben Akiba Vígszínház épületébe, s megteremtődtek a feltételek a sok színváltást igénylő, sokszereplős darabhoz. Az öreg hölgy látogatása főszerepeire Dorić a Play Strindberg főszereplőit,  Romhányi Ibit és Fejes Györgyöt kérte fel, az 1974-es darabbal pedig intertextuális kapcsolatot hoztak létre: beiktatták Solveig dalát és néhány replikát a Play Srindbergből. Az elemzés a korabeli kritikák, interjúk, tudósítások alapján rekonstruálja az előadást (színházkulturális kontextus, dramatikus szöveg, dramaturgia, rendezés, színészi játék, színházi látvány és hangulat, az előadás hatástörténete).

A Vajdasági magyar színháztörténet elnevezésű projektum kutatócsoportja színháztörténeti jelentőségű, a vajdasági magyarság emlékezetében kiemelt helyet elfoglaló színházi előadások kutatását és tudományos leírását, megörökítését tűzte ki célul.