Azután, hogy az idei Oscar-díjra a legjobb idegen nyelvű film kategóriában a belgák nem a mozi mágusainak becézett Dardenne fivérek kiváló művét, a Srác a biciklivel című filmet jelöltették, hanem az elsőfilmes Michael R. Roskam Rundskop (szabad fordításban: Bikafej) című alkotását – amely immár az egyik Oscar-jelölt –, kíváncsian ültem le megnézni a filmet. Nem csalódtam. A rendező játszik a formával, könnyeden mozog különböző zsánerek között, ezáltal egyedi alkotást hoz létre. Egy nagyon jót.
A történet JackyVanmarsenilleről szól, egy fiatal húskereskedőről, aki évek óta illegális hormonokkal injekciózza a marháit, hogy gyorsabban és nagyobb súllyal adhassa őket el. A helyi állatorvos felajánlja neki, hogy kössenek üzletet a hírhedt Marc DeCuyperrel, az úgynevezett „hormon-maffia” főnökével. Jackynek nem tetszik az ötlet, annál is inkább, mert a szövetségi nyomozó, aki az illegális tenyésztést vizsgálta, nemrég merénylet áldozatává vált, de nem hallgat ösztönére, és elmegy a megbeszélésre. Itt találkozik gyermekkori barátjával, Diederikkel, aki ismeri a titkot, amelyet kevesen tudnak róla.
A cselekmény előrehaladásával a krimi-thrillerként induló történet egyre inkább Jackyről és egyre kevésbé a megölt rendőrről szól. Már a film elején látjuk, hogy Jacky nem csak a marhákat, hanem saját magát is hormonokkal injekciózza. Ez egyébként nyilvánvaló: a kád szélén ülve önmagát fecskendező főszereplő egy kegyetlen, agresszív, nagydarab férfi, olyan izmokkal, mint egy kockavár. Két párhuzamos történet tanúi lehetünk, néhány visszafogott visszapillantással a múltba, nem túlzó és nem zavarba ejtő módon, de eléggé egyértelműen, hogy egy technikailag tökéletesen megoldott, szívtépő jelenetben lelepleződjön a titok. A krimiből lélektani dráma lesz, és megértjük Jacky viselkedését és komplexusait.
Ha rosszmájú szeretnék lenni, azt mondanám, hogy a Bikafej egy „majdnem remekmű”. Majdnem, csak azért, mert a filmben megjelenő két autószerelő, akik által a rendező a flamand–vallon viszonyokat boncolgatja, két félkegyelműnek ábrázolva a két vallon fickót, érzésem szerint túlságosan vicces a film alaphangulatához viszonyítva. De ez megbocsátható apróság a film erényeihez képest. Matthias Schoenaerts, aki Jacky szerepére 30 kg izmot gyúrt magára, kiválóan eljátssza a tűnődő, bizonytalan, sebezhető, egyben veszélyes keményfiút. Michael R. Roskammal pedig a filmrajongók egy tehetséges, fiatal író-rendezőt kaptak, ha nem tudnám, sohasem mondanám, hogy a Bikafej az első filmje.
Belga krimi, dráma 124 perc, 2011
rendező: Michael R. Roskam
forgatókönyvíró: Michael R. Roskam
operatőr: Nicolas Karakatsanis
szereplők:
Matthias Schoenaerts (Jacky Vanmarsenille)
Jeroen Perceval (Diederik Maes)
Jeanne Dandoy (Lucia Schepers)
Barbara Sarafian (Eva Forrestier)
Tibo Vandenborre (Antony De Greef)
