Csinta Samu erdélyi újságíró, író két kötetét mutatták be csütörtök este a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központban. Csinta Samu erdélyi főnemesi családok sorsát követte nyomon a román kommunizmus utáni időszakban. Az Erdély újranemesítői és az Arisztokraták honfoglalása című könyvek kapcsán a szerzővel Agárdi Gábor újságíró beszélgetett.
Ahogyan azt Csinta Samutól megtudhattuk, a főnemesi családok kutatásának kiindulópontját egy véletlen hozta. Amikor a gyermekei iskolájába szülőértekezletre ment, kiderült, hogy az egyik szülő, Kálnoky Tibor, nemesi családból származik, ezután pedig egyik beszélgetést a másik követte:
Agárdi Gábor és Csinta Samu a VM4K-ban (Fotó: VM4K)
– A kommunizmus idején a kommunista vezetők minden eszközzel igyekeztek felszámolni az arisztokrata társadalmi réteget. Egy idő után azonban az újságírók újra felfedezték maguknak a főnemesi réteget. Elkezdtek róluk írni, de az újságírói kíváncsiság legtöbbször felszínes maradt, megrekedt a külsőségek szintjén, mintha egy kosztümös történelmi filmről lenne szó. Engem nem ez érdekelt. Fontos szövetségesem lett Kálnoky Tibor, akinek a segítségével sikerült feltérképezni azokat a családokat, akik megfeleltek a kritériumrendszeremnek. Egyebek közt azok a családok érdekeltek, amelyek visszaigényelték és legalább részben vissza is kapták a hajdani birtokukat, azokon elkezdtek aktívan tevékenykedni, restaurálni az épületeket, azokat az idegenforgalmi vagy kulturális életbe beemelni, ezáltal pedig az erdélyi magyar társadalom részévé válni. E kritériumok mentén próbáltam megtalálni a beszélgetőtársaimat. Erre azért is volt szükség, mert Erdélyben sok a nemesi család, egy rendszer nélkül nem lett volna a történetnek se vége se hossza, így viszont tizenhét családból álló listát sikerült összeállítani. Nagyon fontos volt viszont Kálnoky Tibor közbenjárása is, hogy egyáltalán fogadjanak a családok, mert az elmúlt időszak óvatossá tette őket. A beszélgetéseket nem lehetett hirtelen megejteni és gyorsan lebonyolítani. Kétszer-háromszor is találkoztunk, beszélgettünk, míg eljutottunk az igazi beszélgetésig, amely már a könyv témájába vágott. Mielőtt tehát ténylegesen belecsaptunk volna, több udvariassági, ismerkedő, bemelegítő beszélgetést kellett lebonyolítani. Amivel szerintem végül is elértem azt, hogy elfogadjanak, megnyíljanak előttem, az a hozzáállásom volt. Sikerült bebizonyítanom, hogy a kíváncsiságom sokkal mélyebbre hatóbb, mint másoké, nem csak a jelen érdekel, hanem a jövő is. Az elején persze naivság is volt bennem. Azt képzeltem, hogy a múlttal nem is foglalkozok majd, a történelmet meghagyom a történészeknek, de már a beszélgetések elején kiderült, hogy amennyiben a családok életében nem megyünk vissza legalább a második világháborúig, akkor épp úgymond a történetek fő mozgatóelemei válnak érthetetlenné – hallottuk Csinta Samutól.
Az izgalmas, megindító beszélgetés során példákat is hallhattunk, hogy mi lett egy-egy család sorsa az évek folyamán.
Nyitókép: VM4K
