Lila, citromsárga, a zöld, a kék, a piros mindenféle árnyalatai, valódi színkavalkád Kalmár Ferenc utóbbi 2-3 évtizedének munkássága. Fával dolgozik, szobrokat készít dió-, körte- és akácfából, mindegyiknek az eredeti formájából igyekszik a saját képzeletvilágához legközelebb eső alakot kihozni, és így születnek a ritkaságszámba menő domborművek, a szöcske, a tücsök, a kakas, a bagoly, a papagáj, a tiszavirág, a páva, a madarak és bogarak sokasága. A faszobrásszal annak apropóján beszélgettünk el, hogy szeptember 9-én este 6 órakor, a budapesti Közép-Európai Kulturális Intézetben önálló kiállítása nyílik.
Nem sokkal dél után érkezem a szabadkai Kisboldogasszony plébánia szomszédságában levő családi házba, ahol Ferenc él feleségével, a kerámiaművésznő Magdával. A házba lépve mindenfelé famadarak, bogarak trónolnak, az ajtóval szemközti falon egy nagy kék-sárga madár tör szárnyaival a magasba, a forró feketét pedig Magda remekbe szabott csészéiben szolgálják fel. Miután már leültünk a gőzölgő kávéhoz, Ferenc elkezd mesélni: – Apám ács volt, így már a fa szeretetével a szívemben jöttem a világra, mindig szerettem rajzolgatni, festegetni, majd amikor 18 évesen, a Béga partján megláttam szobrot készíteni Zahariás Aladár barátomat, beleszerettem ebbe a művészetbe. Sokféle szobrot készítettem, a faszobrászat sem volt már idegen tőlem, amikor Párizsban járva, múzeumokat látogatva egyszerűen magával ragadott az indián művészet, majd amikor a '80-as évek elején kijutottam Amerikába, és Denverből ellátogattunk nagyon sok helyre, a denveri múzeum tele volt indián művészeti emlékekkel, de rezervátumokban is jártunk, és a szín- és formavilág hatására jött az ötlet, hogy a továbbiakban én is színes faszobrokat készítsek.
Azóta eltelt csaknem három évtized, de Ferenc továbbra is – saját bevallása szerint még álmában is – a madarak, a bogarak, a fa bűvkörében él: – Egyszerűen kiapadhatatlan, végtelen a lehetőségek tárháza, mindegyik fa formája más ötletet szül, mindegyik madár máshogyan szegi fel a fejét, annyi elképzelésem van, hogy sohasem fogok a végére érni, elvégre immár 81 és fél éves vagyok, és minden sokkal nehezebben megy. Mindent ötletszerűen festek, és mindig csak azt, amit akarok, ami nekem tetszik.
Ferenc tudja és hiszi, hogy a fának lelke van, a madár egyértelműen a szabadságot jelképezi számára, a bogár egy teljesen új formát, és ezek folyamatos tanulmányozásával olyan formavilágot hozott létre, ami nincs igazán feldolgozva művészetekben. Habár nincs már ereje teljében, az idő megtette a magáét, még mindig képes napi 6-8 órát a műhelyében tölteni vésői, kalapácsai, festékei társaságában. Hogy milyen eredménnyel, azt azok is megtudhatják, akik ellátogatnak a budapesti kiállításra, de azoknak sem kell elkeseredniük, akiknek ez nem áll módjukban, ugyanis valamikor az ősz folyamán a magyar fővárosbeli kiállítás anyagát megtekinthetik a szabadkai Képzőművészeti Találkozóban is.
