Mint arról beszámoltunk, szeptemberben alakult meg Belgrádban a Karika elnevezésű magyar kultúregyesület. Vezetői, Tokić Varga Anett és Ugrinić Ilona, azonnal gazdag programkínálattal igyekeztek minél vonzóbbá tenni egyesületi életüket. Azóta öt hónap eltelt, munkájuk változatlanul aktív és lendületes, igyekeznek mindig valami kreatív újítást belevinni a hétköznapokba.
Az elmúlt néhány hónap tapasztalatairól Tokić Varga Anettet kérdeztem.
Már az első napokban elmondhatta magáról az egyesület, hogy 60 taggal rendelkezik, ami nagyon szép szám. Azóta szűk fél év telt el, hogyan alakult a létszám, mennyi aktív taggal rendelkeztek, illetve milyen korosztályról beszélhetünk?
– Szeptember óta több, mint százan megfordultak nálunk, amire nagyon büszkék vagyunk. A kezdeti tagok mintegy 80 százaléka azóta is aktív, de vannak új emberek is. Ha pontos számot szeretnék mondani, akkor jelenleg 72 aktív taggal büszkélkedhetünk. Reméljük, hogy idén sikerül átlépni a bűvös százat is. Leginkább a fiatal és középkorosztály látogat minket.
Említetted, hogy minden korosztályt szeretnétek majd megszólítani. Nyilván a hónapok során kikristályosodott, hogy kik azok, akik a legaktívabbak, leginkább bevonzhatóak. Ezt szem előtt tartva, hogyan alakulnak a hétköznapjaitok, milyen állandó programjaitok, óráitok vannak?
– Hétfőtől csütörtökig felnőtt nyelvkurzusok folynak, szombatonként pedig gyermekfoglalkozások. December végén indult a Hungarionica elnevezésű interaktív kommunikációs műhely, amit havonta két alkalommal rendezünk meg. Ilyenkor két témáról beszélgetünk magyarul, hagyományainkat, közmondásainkat érintve, ahol fontosnak tartjuk, hogy játékos feladatokon keresztül tanuljuk magát a nyelvet. Decemberben, az első alkalomkor 9 részvevőnk volt, most hétvégére már 26 embert vártunk. A játszóházakban szeptember óta a gyerekek száma háromszorosára növekedett. Úgy gondolom, a számok magukért beszélnek, amit szeretnénk még tovább fejleszteni.
Eddig milyen nagyobb eseményetek volt, amire büszkék vagytok?
– A legbüszkébbek a Mikulás-programra és az említett kommunikációs szakkörre, a Hungarionicára vagyunk. Mikulás-rendezvényünk vendége Schön Bálint, a Petőfi Sándor Program egyik ösztöndíjasa. Az egyesület megtelt izgatott gyerekekkel és felnőttekkel, nagyon izgalmas volt a Mikulás- várás. Dalokat tanultunk, karácsonyi díszeket készítettünk, tulajdonképpen hangolódtunk az ünnepekre. Az este fénypontja az volt, amikor a kicsik meglátták a „nagyszakállút”. Végtelenül örültek neki, énekeltek és beszélgettek vele. Természetesen az ajándék sem maradt el, magyar édességeket, színes ceruzákat és magyar könyvecskéket kaptak a Budapestről érkező Mikulástól.
Másik büszkeségünk a már említett Hungarionica, amelyre egyre több a jelentkező. Nagyon izgalmas ennek a szakkörnek hétről hétre összeállítani a feladatsorát, amely a nyelvtanulást a kultúrával ötvözi.
Mennyien dolgoztok együtt?
– Jelenleg mi ketten vagyunk az alapító tagok, de februártól bővül a csapatunk egy hölggyel, aki a gyermekfoglalkozásokat fogja vezetni.
Mi az eddigi tapasztalat, milyen a hozzáállás? Mennyire nagy a nyitottság?
– Úgy érezzük, hogy kellően nyitottak az emberek. Természetesen szeretnénk, ha minél többen tudnának rólunk és ellátogatnának hozzánk, de ahhoz, hogy kiforrja magát az egyesület és az itteni közösségi élet, még biztosan időre van szükség. Ezen fogunk dolgozni ebben az évben.
Mit éltek meg hétköznapi szinten nehézségként az egyesület munkáját illetően?
– Nehéz feladat két embernek ellátni minden tevékenységet egy szervezet életében. A szabadidőnkben kitaláljuk a programokat, szervezünk, takarítunk, adminisztrációs munkát csinálunk, Facebook-oldalt kezelünk, szakköröket tartunk, tehát minden feladatot próbálunk ellátni. Szuper lenne, ha bővülne a csapat. Sajnos ezt még nem engedhetjük meg magunknak, de reméljük, ez idővel változni fog.
Anyagilag mennyire tud életképes lenni az egyesület így, hogy egyelőre önfenntartó, vagy kaptok esetleg támogatást valahonnan?
– Ez a másik nehézség a hétköznapokban, hónapról hónapra élünk. Egyelőre önfenntartóak vagyunk, pályáztunk a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nél. Reméljük, hogy sikerrel járunk, ellenkező esetben sajnos el kell gondolkodnunk azon, hogyan maradhatunk fenn hosszútávon.
Van-e valami, amin változtatnátok?
– Szeretnénk, ha több időt tudnánk fordítani az egyesület kulturális életének szervezésére. Rengeteg ötletünk van, de a munka és a hétköznapok mellett nem könnyű feladat elegendő időt fordítani erre. Szívesen emelnénk a foglalkozások és a programok számát.
Jövőbeli tervek?
– A legfontosabb célunk, hogy fennmaradjuk, tovább segítve anyanyelvünk és kultúránk fennmaradását a déli végeken is – hallottuk beszélgetőtársunktól.
Akinek felkeltette az érdeklődését az egyesület élete, a Karika Facebook-oldalán tájékozódhat: www.facebook.com/KUDKarika
