Van-e kényelmes lakása, jó autója? Ha mindezekre a kérdésekre igennel válaszolhat, valószínűleg a középosztályhoz tartozik. A közgazdászok pontosabb meghatározással is szolgálnak. Dr. Jelena Žarković Rakić, a belgrádi Közgazdasági Kar tanára, aki egyben a Közgazdaságtudomány-fejlesztési Alapítvány (FREN) igazgatója azt mondja, Szerbiában ma azok a háztartások tartoznak a középosztályba, melyeknek a bevétele havonta 40 000 és 120 000 dinár között van. A honi bérezés mai állása szerint tehát azokról van szó, akik közszolgálatokban, külföldi cégek itteni kirendeltségeiben, illetve leányvállalataiknál, a pénzügyi vagy IT-szektorban dolgoznak. De mi van a többiekkel?
A Köztársasági Statisztikai Intézet 2017-es adatai szerint a szerbiai családok mintegy 57 százaléka számára egy hétnapos nyaralás – lehetetlen küldetés; 44 százalékuk 10 000 dinárt nem képes félretenni egy váratlan kiadásra. Az alig két évvel ezelőtti felmérés eredménye azt mutatta, hogy több mint 60 százalék nehezen tudja kivárni a következő fizetést (vagy más rendszeres bevételt). Csak a megkérdezettek 4 százaléka számára nem gond ez. Noha a többség úgy tartja, a középosztályhoz tartozik, ezek az adatok sokat elárulnak arról, mekkora szakadék tátong nálunk gazdagok és szegények között.
Mi történt a középosztállyal? Vannak, akik szerint a Milošević-rendszer tette tönkre, mások (igaz, jóval kevesebben) a szankciókat és a NATO-bombázást teszik felelőssé (mintha azok nem is az említett rendszerből eredtek volna). S ha mindehhez hozzáadjuk a félresikerült privatizációkat, a külföldi bankok érkezését, melyek busás kamatozású kölcsönöket kínáltak a szankciók súlyától éppen csak megszabaduló polgároknak, s végül a 2008-ban kezdődött gazdasági válságot, akkor világosabbá válik, miért ritkultak meg a középosztály sorai.
Sokan nosztalgiával emlegetik az egykori JSZSZK középosztályát. S ha esetleg ez vigasz a számukra, hát az európaiak milliói sem érzik ma magukat biztonságban. Korábban az EU lakosságának a 60 százaléka, az Egyesült Államok népességének pedig a fele tartozott a középosztályba, mára viszont mindkét térségben kétharmadával csökkent számuk. A gazdasági válság megtette hatását. Milliók keresnek munkát, így a munkáltatók alacsonyabb bért kínálhatnak, ami alacsonyabb életszínvonalat is jelent. Több az olcsó munkaerő, a migránsok pedig sokfelé leterhelték az államkasszákat. A brüsszeli jogalkotók törvényei gyöngítik a munkahelyek és a keresetek védelmét, csökkent a vásárlóerő, s mindez táplálja a tömegek elégedetlenségét. Franciaországban a sárgamellényesek tavaly november óta vannak az utcákon, Spanyolországban pedig a szociális elégedetlenség politikai polarizációhoz vezetett. Branko Milanović neves közgazdász a Deutsche Wellenek adott interjúban azt mondta: a Nyugat országaiban az egyenlőtlenség lett az egyik meghatározó jelenség. „Korábban ez senkit sem érdekelt, ma mindenki erről beszél. Nemcsak mint jelenségről, hanem a folyományaként észlelhető politikai történésekről is: a nyugati országokban zsugorodik a középosztály, izmosodnak a jobboldali erők és mindaz, amit ma populizmusnak nevezünk, a Nyugat jelentősége Kínához képest visszaesett” – vélekedett Milanović.
A társadalmi jelenségek egy fiatal brit kommentátora összeállította azoknak a tárgyaknak a listáját, melyeknek ott kellene lenniük a középosztályhoz tartozó családok otthonában. Közéjük tartozik a legmodernebb tévékészülék, a jakuzzi, az EPL számítógép… és a rostélysütő.
