A Magyar Szó 2012. július 18. számában a címlapon egy nagyon érdekes cikk jelent meg, amelyben a tartományi szervek tavalyi tanévre vonatkozó adatait ismertetik. Figyelmesen elolvastam, és sok értékes adattal ismerkedhettem meg. Reménykeltők ezek az adatok. Végre pozitív előrelépések történnek a magyar oktatás terén. Az előrelépés a Magyar Nemzeti Tanács munkájának és a támogatási rendszer sikerének könyvelhető el. Ami megragadta a figyelmemet, az a tény, hogy 24,07 százalék magyar középiskolás diák tanulmányit szerb nyelven folytatja. Nem egy új keletű jelenség, mindig is jelen volt az oktatásban.
Ezzel az a gond, hogy évek óta nem történik semmi annak érdekében, hogy ez a százalékmutató csökkenjen. Legtöbbször a diákok létszámcsökkenésével vannak elfoglalva, és nem veszik észre egy másik tényező igen komoly hatását, ez nem más, mint a beiratkozási politika. A rossz tervezés nagyon komoly gondokat eredményezett az elmúlt húsz évben a magyar középiskolai oktatásban. Ez legjobban a szórványban mutatkozott meg. Ott, ahol tudatosan építették le a magyar nyelven választható szakmák számát, és mindezt a diákok létszámcsökkenésével indokolták. Adatokkal erről nem rendelkezem, de ezt két példán keresztül be tudom mutatni, hogyan is történhetett. Két tanévet veszek alapul, és a pályázati adatok tükrében szeretnék rámutatni a hiányosságokra.
1993/94
Szabadkán ebben az iskolaévben összesen 1943 tanuló fejezte be a nyolcadik osztályt. Ebből szerb nyelven 1249, azaz a tanulók 64,28 százaléka, magyar nyelven pedig 694, azaz a tanulók 35,72 százaléka. A középiskolai pályázat összesen 2226 helyet biztosított a továbbtanulni vágyóknak. Ebből szerb nyelven 1373 hely, azaz a férőhelyek 61,68 százaléka, magyar nyelven 853, ez a férőhelyek 38,32 százaléka.
Szerb nyelven a következőképpen oszlottak meg a helyek: a hároméves képzésre előirányzott 685 hely a lehetőségek 49,89 százalékát fedte, míg a négyéves képzésre előirányzott 688 hely a lehetőségek 50,11 százalékát adta. A hároméves képzésen 32 különböző szakmából választhattak a pályázók, ez a felkínált szakmák 65,31 százalékát tette ki. A négyéves képzés 17 szakirány választására adott lehetőséget, ami 34,69 százaléka a lehetőségeknek.
Magyar nyelven a következőképpen oszlottak meg a helyek: A hároméves képzésre előirányzott 405 hely a pályázati lehetőségek 47,48 százalékát adta, a 448 hely pedig a lehetőségek 52,52 százalékát adta a négyéves képzésen.
A hároméves képzésre pályázók 20 különböző szakma közül választhattak, ez a lehetőségek 62,50 százaléka. A négyéves képzésre előirányzott 448 hely pedig 12 szakirány választását kínálta fel a végzős tanulóknak, ami a lehetőségek 37,50 százaléka.
2012/13
Városunkban ebben az iskolaévben összesen 1390 tanuló érettségizett. Szerb nyelven 972,azaz a tanulók 69,93 százaléka, magyar nyelven pedig 418,azaz a tanulók 30,07 százaléka. A pályázati terv alapján 1882 hely állt rendelkezésükre. Ebből szerb nyelven 1146 hely, azaz a férőhelyek 60,89 százaléka, és magyar nyelven 736 hely, amely a férőhelyek 39,11 százaléka.
Szerb nyelven így oszlottak meg a helyek: A hároméves képzésre előirányzott 248 hely a pályázati lehetőségek 21,64 százalékát fedte, míg a négyéves képzésre előirányzott 898 hely a lehetőségek 78,36 százalékát.
A hároméves képzésen a pályázók 12 szakmából választhattak, ez a felkínált szakmák 27,27 százalékát ölelte fel. A négyéves képzés 32 szakirány választását tette lehetővé, ami 72,73 százaléka a lehetőségeknek.
Magyar nyelven a lehetőségek felosztása ilyen volt: a hároméves képzésre előirányzott 124 hely a pályázati lehetőségek 16,85 százalékát adta, a 612 hely pedig a lehetőségek 83,15 adta a négyéves képzésen.
Az idei hároméves képzésre pályázók már csak 7 különböző szakmából választhattak, ami a lehetőségek 21,21 százaléka. A négyéves képzésre előirányzott 612 hely pedig 26 szakirány választását kínálta fel a pályázóknak, ami a lehetőségek 78,79 százaléka.
Nem kell ahhoz nagy matematikusnak lenni, hogy az adatokból észrevegyük, mennyire megbomlottak az arányok a három- és a négyéves képzés, valamint a felkínált szakmák száma között. Pozitív az, hogy városunkban idáig tiszteletben tartották a lakosság számarányát. Szabadka önkormányzata a probléma észlelésekor a 90-es évek elején néhányszor reagált is az illetékes szerveknél ezzel kapcsolatban, sajnos sikertelenül. A rossz tervezés a következőket eredményezte: szerb nyelven a három- és négyéves képzés aránya húsz évvel ezelőtt 50:50 volt, ma pedig 22:78. 32 szakma helyett az idén már csak 12 szakmából választhattak a hároméves képzés tanulói (32:12). A négyéves képzésen a 17 szakirány helyett az idei iskolaévre 32 szakból választhattak (17:32).
Húsz évvel ezelőtt a három- és négyéves képzés aránya magyar nyelven 47:53 volt, ma pedig 17:83. A 20 választható szakmából az idén már csak 7 szakmából választhattak a hároméves képzés diákjai (20:7). A négyéves képzésen a 12 szakirány helyett az idei tanévben 26 szakból választhattak (12:26).
Mindez Szabadkán történt, ahol a lakosság majdnem 30 százaléka magyar. A szórványban ez a leépítés sokkal gyorsabban történt. Felvetődik a kérdés, milyen ország az, ahol nincs szükség szakmunkásokra? Vagy talán olyan magas ipari technológiát alkalmaznak gyáraink, hogy mind kevesebb kétkezi munkásra van szükség? Szeretném hinni, hogy ez csak a rossz tervezés hozadéka.
Milyen odahatásokkal lehetne a szerb nyelven tanuló magyar középiskolás diákok számát csökkenteni?
– A nemzeti tanácsnak már a beiratkozás tervezési folyamatában részt kellene vállalnia, mivel ezt a községekben véglegesítik.
– Ösztöndíjak és támogatások a magyar nyelven tanuló diákoknak.
– Harcolni a 15 fős osztályok nyitásáért, amivel biztosítani lehet a nagyobb választási lehetőséget (rokonszakmáknál elmélet együtt gyakorlat külön).
– Kísérleti osztályok nyitása.
– Kétéves képzés.
