Az Amerikai Külügyminisztérium, a US State Department szervezésében ez év áprilisában és októberében összesen 24, Bosznia, Horvátország és Szerbia területéről kiválasztott különböző (muzulmán, római katolikus, pravoszláv, zsidó) hitgyülekezethez tartozó személy vett részt a Vallási és közösségi dialógus (Faith and Community Dialog) elnevezésű programban, amely a vallástolerancia elmélyítését tűzte ki célul, és amelynek keretében majdnem egy hónapig tartózkodtak Washingtonban és Philadelphiában.
Megnézték a környék nevezetességeit, különféle intézményekbe látogattak el, részt vettek egymás közösségeinek szertartásain, előadások sokaságát hallgatták meg. Kovács Csaba szabadkai fiatalember, Mária az Egyház Anyja Plébánia diakónusa, a Politechnikai Iskola hitoktatója, a Mária Rádió koordinátora egyike volt a résztvevőknek, aki Szerbia területéről érkezett. Vele beszélgettünk el nem is annyira a programról, mint inkább annak hatásáról, eredményéről, valamint az amerikai és a hazai vallás- és életfelfogásról általában.
Csaba úgy került ebbe a programba, hogy a szabadkai püspökségre érkezett egy meghívólevél, őt pedig kitűnő angol nyelvtudása, és a vallástolerancia terén az utóbbi években kifejtett tevékenysége miatt választották be a csoportba: – A lebonyolító szervezet, az IREX (The International Research and Enchanges Board – Nemzetközi Kutatási és Tudóscsere Tanács) szervezésében kétszer találkoztunk Szarajevóban, ott megismerkedtünk a programmal, egymással, majd két csoportban vendégeskedtünk az Amerikai Egyesült Államokban. Én a második csoporttal októberben mentem ki. Az egész tanulmányútnak az volt a célja, hogy meglátogassunk, megismerjünk olyan intézményeket, amelyek ott olyan dolgokkal foglalkoznak, mint a vallások közötti dialógus, az egyház és a társadalom közötti viszony stb. Washingtonban először találkoztunk a Külügyminisztérium képviselőjével, aki a helyszínen ismertette velünk kinti létünk programját. 3 hétig minden napra megvolt az időbeosztás, először a különféle egyházakba látogattunk el, voltunk az egyik philadelphiai egyetem campusában egy zsidó ünnepségen, ahol egy rabbinővel is találkoztunk, ezenkívül olyan állami- és civil szervezeteket is bemutatták nekünk, amelyek ezekben a témakörökben tevékenykednek – mesélte Csaba az úttal kapcsolatban.
A vallási tolerancia fokozása azzal kezdődött, hogy folyamatosan kommunikáltak egymás között, ismerkedtek a többiek vallási szokásaival, hitével, a különböző vallásúakat egy szobába szállásolták el, hogy a tolerancia még kifejezettebben működjön, és jártak különböző vallási iskolákban is. Csaba számára az volt az egyik legmeglepőbb dolog, hogy a tizenéves diákok mennyit tudnak mesélni a vallásukról, de nemcsak a sajátjukról, hanem más vallásokról is. Az egyik perui egyetemista pedig azt vallotta, hogy otthon az egész családja templomjáró katolikus, de ott, Amerikában találta meg igazán a hitét, ugyanis közelebbről megismervén a többi vallást sokkal mélyebben át tudja élni a sajátját:
-- Azt tapasztaltam, hogy a gyerekek, a fiatalok szeretnek iskolába járni, mert ott úgy foglalkoznak velük, hogy érzik, az iskolák valóban értük, miattuk vannak. A szegényebb, rosszabb sorsú diákok jó tanulmányi eredménnyel sokféle ösztöndíjhoz juthatnak, amely azt eredményezi, hogy semmivel sincsenek hátrányosabb helyzetben, mint tehetősebb társaik – osztotta meg velem tapasztalatait a hitoktató, majd így folytatta:
– Ott sokkal nyitottabb társadalomról van szó, mint amilyet Európában megszoktam. Idegen emberekkel el lehet beszélgetni az utcán. Úgy vettem észre, hogy nincsenek előítéletek, minden funkcionális, kimondják, ha valami jó, de azt is, ha valami rossz. Az emberek mind vallási körökben, mind általánosan tisztelik egymást. Sokkal pozitívabban viszonyulnak az élethez, ha valami gond adódik, nem siránkoznak, hanem megoldják a bajt. Ha valaki elesik az utcán, odamennek hozzá és felemelik.
Mi volt a tanulsága ennek az utazásnak?
– A mentalitásunkon mindenképpen változtatni kellene, meg kellene szabadulni az előítéleteinktől. A nevelésben, a fejekben van sok probléma, hátráltató tényező. Mi pl. épp ennek érdekében készíteni fogunk egy rádióműsort, amit majd kiadunk CD-n is. Az lesz a lényege, hogy különböző vallási felekezetekhez tartozó papok, püspökök ismertetik majd a saját vallásukat, röviden bemutatják annak lényegét, ami azt fogja eredményezni, hogy az itt élő emberek – akik, valljuk be, vajmi keveset tudnak a mellettük élők vallásának mibenlétéről, hagyományairól – megtanulják, mennyi hasonlóság van a vallások között, és értelmezni tudják majd a különbségeket is. CD-t azért adjuk ki, mert a hittan tantervében elő van látva négy óra a többi vallás megismertetésére. Szabadka község területén kb. 250 iskolában 15 ezer hittanos diákkal tevékenykedő 150 hitoktató ezt majd be tudja építeni a hittanórák anyagába.
