Függetlenség, bölcsesség, objektivitás, tisztesség, lojalitás, emberségesség, becsületesség, figyelmesség, mértékletesség – egyebek mellett ezeket az erényeket sorolja fel a szakirodalom azok között, amelyekkel egy bírónak rendelkeznie kell(ene). Míg az ügyész elsősorban az államot, az ügyvéd pedig ügyfelét képviseli, addig a bíró és a bíróság a két fél között helyezkedik el, megpróbálva közvetíteni közöttük, és az eljárás során feltárni a tényállást, valamint a formális (eljárási) igazságot.
A bírói hatalom és a bíróságok függetlenségét, valamint önállóságát a hatalommegosztás elvét szavatoló szerb alkotmány is garantálja, ennek megvalósulásával kapcsolatban azonban folyamatosan bírálat éri Szerbiát. Elhangzottak már olyan értékelések, hogy bár az alaptörvény a bíróságok függetlenségét szavatolja, és az 1990-es alkotmányhoz viszonyítva a 2006-os alkotmány a bírák megválasztásával kapcsolatban enyhítette a törvényhozás befolyását, a függetlenség és az önállóság ténylegesen nem valósul meg maradéktalanul. A bírálók szerint egyebek mellett azért nem, mert a hatályos alkotmány bevezette a bírák próbaidejének intézményét. Az először választott bírákat hároméves mandátummal a Szerbiai Képviselőház nevezi ki, mandátumuk lejárta után pedig a Bírósági Felső Tanács (VSS) dönt állandó kinevezésükről. A jogásztársadalom értékelése szerint ezeknek a bíráknak a függetlenségét és önállóságát súlyosan csorbíthatja megfelelési vágyuk. A VSS szerepével a bírák megválasztásának folyamatában szintén bírálatok hangzanak el, mivel annak választott tagjait szintén a Szerbiai Képviselőház választja meg, így nincsen biztosíték arra, hogy az országgyűlés döntését nem befolyásolja a képviselők politikai hovatartozása. A bírák függetlenségét csupán úgy lehetne biztosítani, ha a VSS választott tagjait közvetlenül a bírák választanák meg – véli a szakma.
Tekintettel hivatásuk természetére, a bírák csak ritkán nyilatkoznak a sajtónak az igazságügyben uralkodó állapotokról. Ezt tette meg a NIN hetilap legújabb számában Miodrag Majić, a belgrádi Fellebbviteli Bíróság büntetőjogi és háborús bűnökkel foglalkozó részlegeinek bírája, akit Olja Bećković kérdezett. Majić hiszi, hogy az igazságügyben hamarosan lázadás robban ki, szerinte az eddig jellemző folyamatok nem folytatódhatnak. Ha a kormányfő vagy az államhatalom valamelyik másik, magas rangú tisztségviselője egy gyanúsított letartóztatását követően kifejti, hogy „az ország vagy a régió legnagyobb bűnözője, esetleg mágnása került rendőrkézre”, akkor azt a bírák iránt megfogalmazott üzenetként kell értelmezni, így innentől kezdve semmi szükség arra, hogy valaki felhívjon valakit és nyíltan gyakoroljon nyomást – érvelt Majić.
– Hiszem, hogy végül az igazságügy lázad fel ezek ellen a jelenségek ellen. Az emberek látják, hogy hol vagy kinek a kezében összpontosul a hatalom ebben az országban. Két út van. Az egyik az erdőn át vezet, a másik pedig a közúton. Ha a közutat választod, ahol egyértelműek a szabályok, akkor eljutsz valahová, és megéred a nyugdíjat. Ha viszont az erdei utat választod, ezért te magad vagy a hibás, el sem tudod képzelni, hogy mi vár rád. Szerintem az egyetlen helyes és járható út a lázadás, méghozzá a belső, az igazságügyből induló lázadás, és ennek irányában már meg is tették az első apró lépéseket. Az igazságügyben dolgozók nem végezhetik ilyen körülmények között a munkájukat. Képtelenek tükörbe nézni. Néhány évvel ezelőtt azt hittem, hogy már nem lehet rosszabb, az idő sajnos nem engem igazolt, igenis, lehet rosszabb – fogalmazott Majić.
Válaszolva a kérdésre, hogy miért hallgatnak a bírák, Olja Bećković beszélgetőpartnere megjegyezte: ugyan amiatt, mint amiatt az újságírók. Gyerekeik, a havonta érkező számlák vagy a törlesztésre váró banki hitelek miatt. Az igazságügyben és a médiában uralkodó állapotok rendkívül hasonlítanak egymásra, számtalan párhuzamot lehet felfedezni – jegyzte meg a folytatásban Majić, és hozzátette, hogy az is összeköti a két hivatást, hogy művelői az igazságosságot és az igazságot hajszolják, illetve – elméletileg – gátat képeznek az államhatalom és a társadalom között, megpróbálják megakadályozni, hogy az államvezetés képviselői önkényesen gyakorolják a hatalmat.
