Amikor Herger Ágoston Képeslap Kiadó Hivataláról szóltunk, már tudtuk, hogy rajta kívül voltak még Újvidéken olyan könyvkereskedők és könyvkötők, akik a nagy hírnévnek örvendő céggel párhuzamosan, hasonló tevékenységgel foglalkoztak.
Az, amiben a Herger-féle vállalkozás különbözött a többi könyv-írószer- és papírkereskedéstől, az a tény volt, hogy üzlete kölcsönkönyvtárként is működött. Urbán Ignácz, aki szintén jeleskedett az Újvidéket ábrázoló képes levelezőlapok kiadásában, nemcsak könyvkereskedéséről, rajz- és írószer-árusításáról, és a képeslapkiadásáról volt ismert, hanem saját könyvkötészetéről is. Az újvidéki kereskedők, bankok és vállalatok számára az üzleti könyvek legnagyobb részét Urbán Ignácz könyvkötészetében készítették. A család újvidéki származásáról ellentmondásos adataink vannak. Az 1881-es összeírásban ugyanis Urbán Ignácz és családja még nem szerepel, az 1892-esben már igen, és ami furcsa, hogy őt és feleségét is újvidéki származásúnak jegyezték be. 1892-ben még csak négy gyermekük volt, majd 1900-ra a gyermekek száma hárommal növekedett. Köztük a legfiatalabb, Ilonka, 1897-ben született, és ő volt a számunkra már ismert Grossinger Lily legjobb barátnője. A Lilyről és a piros kabátjáról szóló történetet az ő lányától, Đuričin Ágota nénitől hallottuk, és elbeszélése alapján készítettük A Grossinger Lily piros kabátja című kiállítást is. Az életrajzi adatok azért is tűnnek ellentmondásosnak, mert Ágota néni elbeszélésében édesanyját cseh származásúnak mondta, az összeírásban azonban Urbán Ignácznét újvidéki születésűként vették nyilvántartásba. A család előbb az Úri utca 13. alatt élt, majd az egykori Andrássy, ma Njegoš utcában volt saját házuk.
Mindennek ellenére Urbán Ignácz az üzletét, az 1901-ben megjelent hirdetés szerint, 1880-ban alapította. Mint már közöltük, ő Újvidéken az üzleti könyvek készítésében jeleskedett, ezenkívül üzletében nagy volt a választék irodaszerekből, levélpapírból, dobozokból, emlékkönyvekből és más alkalmi ajándékokból is. A lehetséges kuncsaftoknak külön ajánlotta a „legújabb gépekkel berendezett könyvkötészetét”. A képeslapkiadásra utaló tevékenységére talán csak a szintén a vásárlók figyelmébe ajánlott „képes-lap albumok” hirdetése utalt, annak ellenére, hogy képeslapkiadó tevékenysége, a gyűjteményünkben lévő képeslapok alapján, párhuzamosan folyt a Herger-féle képeslapkészítéssel. Így a Herger-féle első litográfiák alapján készült mozaik képeslapokkal egyidejűleg jelentette meg Urbán Ignácz is a sajátjait. Általában kétnyelvű felirattal, német–magyar változatban. A képeslapokon általában öt különböző, abban a korban jelentős újvidéki látványosságot mutattak be. Leggyakrabban a Péterváradi vár a vasúti híddal, az akkor újnak számító városháza, a katolikus templom, a Duna utca, az Erzsébet Szálló, a Központi Hitelintézet, az Erzsébet tér, a Lövölde és a Központi Szálloda épülete volt látható rajtuk. Vagy csak két motívum, tájainkra nem jellemző alpesi erdővel övezve, a városháza és a katolikus templom fényképével. Az Urbán Ignácz által kiadottakon talán gyakrabban jelenik meg a Péterváradi vár, az alsó város és Kamenica is, a kor ízlésének szellemében készült díszítéssel. Az általa kiadott képeslapokat az igen jól fényképezett objektumok jellemzik, és a fölvételek éles reprodukciója. Természetesen a képeslapokon csak a kiadó van feltüntetve, így ma már nem tudni, hogy újvidéki vagy máshonnan jött fényképész készítette a felvételeket. Képeslapjain nemcsak a központot vagy a legforgalmasabb újvidéki utcákat lehet látni, hanem olyan épületeket is mint az Adó- és Vámhivatal Futaki utcai érdekes épülete. Urbán Ignácz az első világháború idején már nem egyedül vezette üzletét, fia, Urbán Oszkár is – aki 1884-ben született, és altisztként vett részt a háborúban – az életrajzi adataiban már papírkereskedőként van feltüntetve. Az üzlet és a könyvkötöde a két világháború között is működött, mert abban az időszakban nemcsak képeslapokat, hanem több emlékalbumot is kiadott, reprint kiadásként. Az egyik, az 1876-os, Rechnitzer János által fényképezett sorozat volt. A könyvkötödéje és üzletikönyv-gyártása is jól mehetett, mert az újvidéki hivatalok és boltok iratain, üzletein gyakran jelenik meg felismerhető cégjelzésük. Mindenesetre Urbán Ignácz nevének, a képes levelezőlapok fénykorában is megvolt a méltó helye, annak ellenére, hogy az első pillanatban úgy tűnik, hogy azt Újvidéken Herger Ágoston kiadóhivatala uralta. Emellett is sikerült kialakítania sajátos stílusát, amely a képes levelezőlapokon az első pillantásra felismerhető.
