Az aranysakálról (Canis aureus) egyre többet hallunk. Meglehetősen megosztja a véleményeket. Vannak, akik örülnek, hogy ez a Kárpát-medencében őshonosnak számító ragadozó ismét mutatkozik vidékünkön, mások viszont rémülten, már-már hisztérikusan állnak a jelenség előtt, attól tartva, hogy a szóban forgó ragadozó tetemes, helyrehozhatatlan károkat okoz akár a vadállományban, akár a háziállatok körében.
Az elmúlt években puskavégre került néhány aranysakál Topolya környékén. Szám szerint hét állat került terítékre. Pacsér határában, Svetićevo környékén, valamint Bajsa határában lőtték a szóban forgó sakálokat.
Az aranysakál, régies nevén toportyánféreg, csikasz vagy nádi farkas a múlt század első feléig még előfordult a Kárpát-medencében, így vidékünkön is. Az, hogy eltűnt a környékünkről, nem kizárólag az üldözésével magyarázható. Az egyre intenzívebbé váló mezőgazdaságnak köszönhetően az aranysakál és más vadállatok élőhelyei is beszűkültek. Évtizedeken át nem látták, nem hallották a sakált, az elmúlt időszakban azonban újra megjelent.
Fontos eloszlatni néhány tévhitet: magyarországi kutatások bebizonyították, hogy az aranysakál fő táplálékát legnagyobb részben kis emlősök alkotják, főként a mezei pocok. Az emberektől fél, tehát nem merészkedik a közelébe, így nagyon kicsi az esély arra, hogy a sakál emberre támadjon. A nagy testű emlősök levadászására vagy egész birkanyájak lemészárlására a mérete miatt aligha képes. És, bár lábra keltek efféle hírek is, egészen addig nem lehet tényként kezelni őket, míg az elejtett sakálok gyomor- és béltartalmának a vizsgálata alá nem támasztja ezt. Ennek híján a híresztelések pusztán találgatások.
Akörnyékünkön elejtett hét sakál kapcsán merült fel a topolyai Arcus Környezetvédő Egyesület tagjainak körében a sakál-monitoring ötlete. A monitoring segítségével megállapítható, hogy egy adott területen van-e megtelepedett sakál vagy esetleg sakálcsalád. A sakál ugyanis családi kötelékben él, nem falkában.
Az egyesület aktivistái április folyamán kiszálltak azokra a helyszínekre is, ahol korábban a vadászoknak sikerült lelőniük az aranysakálokat. Itt kétféle sakálhanggal próbálták felkelteni az esetleg a területen tartózkodó sakál „érdeklődését”. A magyarországi kutatások eredménye azt igazolta, hogy ha egy területen van sakál, akkor az a lejátszott sakálhangra válaszolni fog. Ezért a monitoring alkalmával a sakálcsalád hangja, valamint öt percnyi szünet után a magányos sakál üvöltése után abban reménykedtek, hogy a valahonnan válasz érkezik. Bajsa határában helyi vadászok is csatlakoztak a monitoringot végző csapathoz. Jósvai Lajos és Burcsár Igor vezetésével a környezetvédő egyesület tagjai ellátogattak arra a helyre, ahol egyik vadászat alkalmával egy aranysakál is terítékre került.
Az éjszakába nyúló akciók során több helyszínt is meglátogattak a topolyai környezetvédők, és ezek mindegyikén kutatási céllal elvégezték a sakálhangozást. Az akció során azonban egyik helyszínen sem kaptak választ, vagyis az aranysakálhangra nem érkezett válasz. Ennek tükrében kijelenthető, hogy a vizsgált területeken nincs megtelepedett aranysakál. A lelőtt egyedek valószínűleg kóborló példányok voltak. Egyelőre tehát nem ad okot aggodalomra az aranysakál megjelenése.
