2024. április 20., szombat

Eisenhut visszatért Bakuba

Azerbajdzsánban a magyar kultúrát bemutató rendezvénysorozatnak része volt a palánkai születésű festő alkotásaiból készült kiállítás is

Eisenhut Ferenc festő bejárta a Kaukázust, művészetének kiemelkedő inspirációs forrása volt a Kelet világa. Születésének 160. évfordulóján pedig alkotásai révén ismét visszatérhetett az őt megihlető helyszínre, az Eisenhut Ferenc képeiből nyílt kiállítás is része volt ugyanis a Bakuban, Azerbajdzsán fővárosában nemrégiben megrendezett, a magyar kultúrát bemutató rendezvénysorozatnak. A tárlat kurátora, a kiállítás szerzője a szabadkai Ninkov K. Olga művészettörténész volt, Eisenhut munkásságának elhivatott kutatója.

– Eisenhut bejárta a Kaukázust, a kutatás szerint a 19. század végén többször járt Bakuban is. A rendezvénysorozat szervezői magyarországiak, és keresték azt a magyar festőt, aki Bakuban járt, akit Baku inspirált. Én mint kutató pedig nagyon örültem, amikor felkerestek, és a lehetőségnek, hogy eljuthatok Bakuba, hiszen mindig reménykedek abban, hogy esetleg előkerülnek újabb képek, adatok, másrészt örülök, hogy ezáltal Eisenhut újra Bakuban járhatott. Mivel kevés, közgyűjteményben levő műve van, ami Bakuval kapcsolatos, ezt a kiállítást úgy állítottam össze, hogy egy kicsit tágítottam a kört: a kiállításon hét olajfestmény szerepelt, hat rajz és 11 pannó, amelyen bemutattuk Eisenhutnak azokat az alkotásait is, amelyek kötődnek a Kaukázushoz, de lappangnak, nem tudjuk pontosan, hogy hol vannak. Valószínűleg magángyűjteményekben. Ezek a képek fekete-fehér fotók vagy reprodukciók alapján ismert alkotások. Így került bemutatásra például a Tatár iskola Bakuban című alkotása is. A rajzok a szegedi Móra Ferenc Múzeumból kerültek oda, az önarcképe az újvidéki Szerb Matica Képtárából jutott el Bakuba, és a pécsi Janus Pannonius Múzeumból is egy festmény. A Gül baba halála című kép Ankarából, az ottani magyar nagykövetségről került oda. Ez nagy esemény, hogy ezt a sokat emlegetett, híres festményt sikerült kiállítani. Eisenhut annak idején 1886-ban ezért a festményéért megkapta a magyar állam aranyérmét, és a magyar állam meg is vette tőle ezt a képet.

Eisenhut orientalista festő volt. Nagyon kevés magyar orientalista festő van, s hogy mi vonzotta Eisenhutot a Kelet világa felé, arról beszélgetőtársunk elmondta, az orientalista festészet virágzott Eisenhut fiatalkorában, és a saját évfolyamáról az elsők között kelt útra.

– A magyarok körében egyébként is a Kelet-kutatás jellemző volt nyelvészek, néprajzkutatók körében is. Eisenhut ebben a témában tehát nem fehér holló. Őt is vonzotta a keleti világ. Az első utazása már sikeres lett, hiszen amikor visszatért és Budapesten kiállította az első festményét, amelyet az utazás ihletett, az alkotás jó visszhangra talált. Különösen azért dicsérték meg, hogy a kép valós élményeket tükröz. Valóban sokat is tett azért, hogy ezeket a vidékeket megismerje, ott vázlatokat készített, rajzokat és kis méretű olajképeket, amelyek szintén a vázlat szerepét töltötték be nála. Az orientalista festészet magában foglalta azt az életformát, hogy a festők utaztak. Eisenhut pedig annyira igazi orientalista festő volt, hogy amikor az orientalista festészet divatja lecsengett Magyarországon, és zsánert kellett volna váltani, akkor Eisenhut ezt nem akarta – hallottuk a művészettörténésztől, aki azt is elmondta, hogy Eisenhut egy ilyen keleti utazás során veszítette el első gyermekét, s többet nem utazott. Még három gyermeke született, és a családját nem akarta már elhagyni.

Most azonban Eisenhut ismét a Keleten járhatott. A Bakuban megszervezett kiállításra Ninkov K. Olga csodálatos eseményként emlékszik.

– Nagyon örültem, hogy láthattam azt a vidéket, ahol ő is járt, így tágabb képem is lett Eisenhutról. A kutatásnak is új lendületet tud adni egy ilyen élmény. Maga az épület is, amely a kiállításnak otthont adott, egy remekmű. A Hayder Aliyev Központot Zaha Hadid iraki születésű építész tervezte. Játszott a síkokkal: nincsenek szögletek, minden íves, a lépcsők is hajlanak, a lámpák is hajlanak, a falak lezárása sem szögletes. Olyan, mintha egy folyékony masszával dolgozott volna. Ez az épület egy művészeti alkotás, és most ez a két művész, Zaha Hadid és Eisenhut Ferenc, itt találkozott egymással.

Eisenhut születésének 160. évfordulója alkalmából itthon is lesznek programok, Ninkov K. Olga előadást tervez tartani Eisenhutról és erről az utazásról is, Eisenhut szempontjából.