2024. április 20., szombat

Globális gondok a Glóbusszal

Április 22-e 1970-óta a Föld, a nagybetűs Glóbuszunk napja. Jó alkalom arra, hogy mi, hétköznapi, hatalommal nem rendelkező kis emberek is elgondolkodjunk rajta, vajon kíméletesen bánunk-e környezetünkkel? Ha már a világot nem tudjuk megváltani, mit teszünk saját portánk, házunk táján azért, hogy a természet és benne az ember egészségesebb, tisztább, zöldebb környezetben éljen. A vajdasági ember a Föld napján is a földet műveli (ha nem esik a hó, mint a napokban). A felénél tart a kukorica és a napraforgó vetése. A globális – még a tudósok által sem igazán értelmezett – változások következményein nincs ideje rágódni. Az óvodások meg az iskolások foglalkozzanak a Föld napjának megünneplésével! A tanítók, tanárok dolga, hogy a környezetvédelem iránt fogékony generációkat neveljenek. A tanár ilyenkor csendesen megjegyzi, a gyerek olyanná válik, amilyen példát, jót, rosszat a családban lát.

GLOBÁLIS FELMELEGEDÉS FAGYKÁROKKAL

Virágzó gesztenye hóesésben (Fotó: Gergely József)

Virágzó gesztenye hóesésben (Fotó: Gergely József)

A tudósok azzal ijesztgetnek, hogy ha a felmelegedéssel leolvadnak a Föld jégsapkái, a tengerek szintje annyira megnő, hogy elönti a partközeli városokat. A Kárpát-medencében közvetlenül nem fenyeget özönvíz, de a globális változások helyben is sok bajt zúdítanak a nyakunkba. Már vidékünkön is van tornádó, sosem látott erejű forgószelek és viharok nyargalnak a fátlan síkságon. Vajdaság területének alig 5-6 százaléka erdő, és abból is sok a nyárfaültetvény, amelyek a folyók menti őshonos erdőket is kiszorítják. Kelet-Közép-Európa országaiban évek óta a viharok és a jégverések okozzák a legnagyobb károkat.

A szélsőséges időjárás egyre kifejezettebb. A télen mutatóba is alig találkoztunk hóval. Hiányzik a megszokott téli csapadék a humuszban egyre szegényebb termőtalajból. A héten ugyan esett kevés eső, sőt havazott, és a vele érkező fagy megtizedelte a gyümölcstermést. A márciusi rekordokat döntögető 25-27 fokos nyári meleg után fagyos, szeles napok köszöntöttek ránk.

Az idősebb almatermelők még emlékeznek rá, hogy az alma május elsején virágzott. Ez azért volt jó, mert a szeszélyes áprilisi fagyok nem érték virágzásban a fákat. Az éghajlatváltozás, a nyilvánvaló felmelegedés megzavarta a növényvilág nyugalmát, hetekkel előbb ébred a természet. Az alma 10–15 nappal hamarabb virágzik, mint néhány évtizede. A tartósnak látszó új helyzetben mind nehezebb megóvni a termést a környezeti ártalmaktól. Szerbia málnaexportőr, a mostani fagy azonban már leszüretelt. Volt, aki örült a kemény téli fagyoknak, mondván, egy permetezéssel kevesebb. A hamar meleg azonban hamarabb szaporodó kártevőket jelent. A gazdák a rovarok és gombák elleni védekezésre többször és több vegyszert szórnak szét, hússzor is permeteznek, de ez sem garancia. Belegondolni is riasztó, hogy a piacon pirosan ránk mosolygó alma 25–30 vegyszeres kezelésen esett át, mire az asztalra kerül.

TŰZ ÉS VÍZ

Eltűnt az utolsó felnőtt túzokkakas Bánátból (Fotó: Gergely József)

Eltűnt az utolsó felnőtt túzokkakas Bánátból (Fotó: Gergely József)

A száraz, meleg tavasz alkalmával egyesek ellenállhatatlan kísértést éreznek arra, hogy felgyújtsák a gazos árokpartokat, a folyó és csatornaparti töltéseket, de még az áprilisban már élettel teli nádasokat is. Észak-Bánátban márciusban és április első felében nem volt olyan nap, hogy legalább 5-6 helyen ne égett volna valamelyik gazos-nádas vagy útszéli árokpart. A DTD csatornahálózat karbantartói is egyszerűen felgyújtják a csatorna menti gazos, bokros, nádas parti sávot, óriási kárt okozva a vadállományban, elpusztítva a madarak, rovarok, emlősök élőhelyét. De ez senkit sem érdekel Szerbiában, végzik a „karbantartást”.

A Hódegyháza, Mokrin és Szaján háromszögben elterülő túzokrezervátumban is több száz hektár perzselődött fel gyújtogatás miatt. A felperzselt rezervátumban mára nem maradt egyetlen egy ivarérett túzokkakas sem. Évek óta már csak egy öreg kakas dürgött a Nagyháton, de a télen eltűnt, kiöregedett vagy a ragadozók zsákmányává vált, nem lehet tudni. Tény, hogy idén áprilisban először maradt el a túzokdürgés. Félő, hogy közel van a nap, amikor a maroknyi vajdasági túzokállomány teljesen felmorzsolódik.

MIT TEHETÜNK A FÖLDÉRT?

A gólya nem bánja a füstöt, ha melegedhet az áprilisi zimankóban (Fotó: Gergely József)

A gólya nem bánja a füstöt, ha melegedhet az áprilisi zimankóban (Fotó: Gergely József)

Víz nélkül nincs élet, hiába borítja a Föld felszínének 70 százalékát víz, ott nincs belőle, ahol a legnagyobb szükség lenne rá. A felszíni édesvizek szennyezése, általa pedig a talajvizek megromlása, a mélyebben fekvő ivóvízkészletek, az artézi vizek kiapadása oda vezethet, hogy nem sokára kizárólag a tengervízből nyerhet a földlakó iható vizet. A csapadékból nyerhető víz is tisztításra szorul, hiszen kimossa a légköri lebegő szennyet.

A nagyok a fejünk felett kótyavetyélik el a Föld egészségét. Ha már nem válthatjuk meg a világot, legalább nézzünk szét saját portánkon. A Föld napján milliók emelik fel szavukat a talajt és a vizeket mérgező hulladéklerakók, a levegőt egyre súlyosabban szennyező közúti közlekedés, az elavult szennyező technológiák alkalmazása, a fajok kiirtása, a természetes élőhelyek eltűnése és a fogyasztói társadalom felelőtlensége ellen. A problémák 1970, az első Föld-napi megmozdulások óta mit sem csökkentek, sőt az emberi tevékenység nyomán újabb veszélyforrások jelentkeznek: a százezres nagyságrendet meghaladó mesterséges vegyület hatásáról alig tudunk valamit, a tengerek szennyezése is egyre nagyobb méreteket ölt. Az óceánokban hatalmas sziget méretű összefüggő hulladékhegyek úsznak.

Nap mint nap szembesülhetünk a környezetszennyezéssel az utcán, a közutak mentén, az erdőinkben, mindenhol szeméttel találkozunk. A legsúlyosabbak a talajt, a vizeket és a levegőt mérgező hulladéklerakók. A szennyező ipari üzemekből, az egyre sűrűbb gépjárműforgalomból származó növekvő légszennyezés, a fogyasztói társadalom által termelt hulladékhegyek, a természeti értékek eltűnése, az állat- és növényfajok rohamos kipusztulása, a föld tüdejét alkotó őserdők kiirtása az embert is végveszélybe sodorja. A környezetszennyezők, a klímaváltozásért felelősök listája egyre hosszabb, a katasztrofális éghajlatváltozás megállítására maradt idő pedig egyre csak fogy.