Schmidt Mária történész, egyetemi tanár tanulmányt közölt a Látószög című blogon a Soros-birodalom működéséről. Az alábbiakban ezt közöljük folytatásokban.
Soros az OTP-t szerette volna, nagyon
Amikor 1984-ben Soros György a szocialista Magyarországon megjelent, a szovjet uralom még stabilnak és kikezdhetetlennek tűnt. Fél évtizeddel később, 1990-ben, amikorra hál' Isten megbuktak a kommunisták, a már széles támogatotti kört maga mögé gyűjtött Soros a teljes magyar államadósság átvételére jelentkezett be, cserébe a magyar ipar, vagyis a nemzeti vagyon színe-javának átengedését kérte. Antall József, első szabadon választott miniszterelnökünk azonban kikosarazta.
A Soros által addigra már helyzetbe hozott megmondóemberek ekkor elsöprő erejű médiakampányt indítottak annak érdekében, hogy a kommunisták által felhalmozott adósságot demokratikussá vált hazánk zokszó nélkül fizesse vissza, könnyítésre, elengedtetésre ne is gondoljon. Ugyanezek a megmondóemberek az adósságtörlesztést szem előtt tartva azt szorgalmazták, hogy régiónkban egyedül nálunk ne kerüljön sor reprivatizációra, vagyis ne adjuk vissza az államosított javakat az eredeti tulajdonosoknak. Helyette az elvtársak által már megkezdett privatizáció folytatását szorgalmazták, aminek igenlése összekötötte az egykori demokratikus ellenzékieket, értsd: SZDSZ, és a vadprivatizációban már jelentős tőkére szert tevő egykori elvtársakat, és így a minél teljesebb és gyorsabb privatizáció a posztkommunista tábor egyik fő követelésévé vált. Ma már vitán felül áll, hogy úgy a vad-, mint az ezt követő privatizációk zöme a közvagyon áron aluli kiárusítását jelentette.
Már Boross Péter volt a miniszterelnök, amikor Soros rástartolt a legnagyobb magyar lakossági bank, az OTP ár alatti kivásárlására. Szándéka Boross, majd az új, immár szocialista Horn Gyula ellenállásán megbukott. Az MSZP−SZDSZ kormányban, a koalíciós partner SZDSZ hathatós támogatásával nyomatékosítva, Soros újra napirendre vetette az OTP igencsak nyomott áron történő bekebelezését, ami azt jelentette volna, hogy a legnagyobb magyar pénzintézetet, és így a magyar gazdaság feletti ellenőrzést is megszerezhette volna. Horn ezt megakadályozta.
A magyar tapasztalat
Soros nálunk próbálta ki, hogyan, milyen szervezetekbe érdemes befektetnie, milyen hálózatot kell létrehoznia ahhoz, hogy érdekeit minél hatékonyabban képviselhesse. Egyértelművé vált a számára, hogy a nemzeti elkötelezettségűek, az olyanok, mint Antall, vagy Boross, vagyis az MDF, és a szocialisták nemzeti szárnya, majd a Demokratikus Charta ügyében tanúsított ellenszegülése óta a FIDESZ is, holmi ósdi, nemzeti érdekekre hivatkozva hátráltatják üzleti tevékenységét.
Antall József néhai magyar miniszterelnök kiikosarazta Sorost, amikor az felkínálta, hogy a magyar iparért cserébe magára vállalja az ország államadósságát
Kiépítette és egyre bővítette tehát hálózatát azokból a véleményformáló csoportokból, amelyek egy része lelkesen, más része óvatlanul, néhányan tudatosan, többen a gyorsan jövő kézzelfogható előnyökért, éltek a Soros által számukra nyújtott lehetőségekkel. Úgy is mondhatnánk, hogy Soros megvette az értelmiség egy részét, mindenekelőtt a liberálisokat, de csurrantott-cseppentett másoknak is. A magyar kulturális és társadalomtudományi életben a Soros által támogatottak jelentős, sőt domináns pozíciókat foglaltak el. Médiafölényüket kihasználva évtizedekre kánonállító helyzetbe kerültek.
Soros megtévesztő, ártatlannak látszó célok mentén vonzott be sokakat, pl. esélyegyenlőség, cigányprogram, kórházi eszközök, és mindenekelőtt az emberi jogok védelmére hivatkozva. Az emberi jogokat Soros és aktivistái olyan gumifogalommá változtatták, ami tetszés szerint tágítható, bővíthető, és alkalmazható. Mára főleg a migránsok jogait védik, és újabban egyesek az állatokra is kiterjesztenék. Mindez csak részben fedi el, ha egyáltalán, a tényt, hogy Soros hálózatán keresztül primer politikai céljait akarja érvényesíteni, melyek mindig és mindenhol azonnal pénzre, mégpedig sok pénzre váltható üzleti hasznot hoznak a számára.
Abban is sok, összehangolt munka van, hogy Soros nevének említésekor a mai, fiatal generáció a nemes célokért küzdő önzetlen emberbarátot látja, nem pedig azt a kíméletlen valutaspekulánst, aki 1988-ban Franciaország legnagyobb bankját akarta tönkretenni, majd megszerezni, 1992-ben pedig bedöntötte a brit fontot. Ez az akciója a hatalmas nyereségen kívül egyfajta pénzügyi celebstátuszt is szerzett a számára, amit a mai napig igen nagy élvezettel tölt be. 1998-ban a rubelt is a padlóra küldte, ami a magyar gazdaságnak is jelentős károkat okozott. A Financial Timesban publikált nyílt levelében amellett érvelt, hogy az orosz gazdaság felülértékelt, valójában működésképtelen, és követelte, hogy a rubelt legalább 15−20 %-kal értékeljék le. Ennek hatására a rubel összeomlott, 60%-kal leértékelődött, Oroszország fizetésképtelenné vált. Orosz emberek millióinak fizetése, nyugdíja és persze megtakarítása lett oda, ahogy fél évtizeddel előbb a briteké.
Ha valaki azt keresi, miért vált viselhetetlenné Soros és az általa pénzelt szervezetek tevékenysége Oroszországban, a gyökerek itt kereshetők. De egy évvel korábban spekulatív támadást intézett Malajzia, Thaiföld és Japán ellen is. A maláj elnök szerint Soros egy olyan bűnöző, aki lerombolta azt, amit a malájok negyven éven keresztül építettek. „Amikor pénzt csinálok, nem vagyok tekintettel a társadalmi következményekre”− magyarázta ezzel kapcsolatban emberbarátilag Soros. Ja, és ha már Sorosról az emberbarátról beszélünk, aki irántunk, magyarok iránt, állítólag megkülönböztetett elköteleződést érez, akkor nem árt felidézni, hogy 2008-ban, a pénzügyi válság legnehezebb óráiban, Soros és üzletfelei ellenséges kivásárlási támadást indítottak a forint és az OTP ellen. Ezeket a kísérleteket visszavertük és a Pénzügyi Felügyelet rekord összegű, félmilliárd forintos büntetéssel sújtotta Soros cégét, amit ő persze könnyedén kifizetett.
Jó azonban, ha mindig szem előtt tartjuk, mire számíthatunk tőle, ki is ő valójában. Egy olyan spekuláns, aki a globális üzleti, pénzügyi körök egy meghatározott csoportjának üzleti érdekeit képviseli kíméletlen nyomulással, ezer hangszeren játszva, akadályt nem ismerő módon. Az csak természetes, hogy Sorosról az általa szponzorált „mérvadó” sajtó, emberbarátként, filantrópként ír. De milyen emberbarát az, aki sorozatban tette tönkre az európai illetve ázsiai valutákat, kisemberek megtakarításait, nyugdíját, fizetését söpörte el spekulációival, hogy hatalmas hasznot fölözhessen le? Vagyona off shore adóparadicsomokban, a kajmán szigeteken és a holland Antillákon van bejegyezve, vagyis a szegényekért aggódó, balos alapítványok legfőbb támasza adóelkerülő gyakorlatot folytat. Régiónkban aránylag kis pénz befektetésével óriási befolyásra tett szert. Akkorára, hogy saját értékelése szerint sikerült a Szovjetbirodalomból Soros birodalmat csinálnia.
Soros és a baloldal egy és ugyanaz
Az USA-ban pont egy évtizeddel magyarországi alapítványának útra indítását követően, 1994-ben kezdett hálózatának kiépítésébe. Civiljei akkor, első körben a könnyű drogok legalizálása mellett kampányoltak. Ezt követően kerültek sorra az úgynevezett baloldali ügyek (politikailag korrekt kánon, környezetvédelem, feminizmus, homoszexuálisok jogai, egyneműek házassága, migráció támogatása, iszlámbarátság, rasszizmus, az amerikai fehérek elleni hadjáratok, prostitúció legalizálása, stb.). Mindezt olyan kiváló hatásfokkal és olyan eredményesen tette, nemcsak az USA-ban, de Európában, így hazánkban is, hogy mára Soros és a baloldal egy és ugyanazzá vált.
A mai „baloldali ügyek és témák” azok, amik mellé Soros hálózata odaáll, amiket támogat, képvisel, és amiknek érvényre juttatását minden eszközzel szorgalmazza. Soros tehát foglyul ejtette a baloldalt, mely mára gátlástalanul kiszolgálja a globális nagyvállalatok és globális pénzügyi szereplők érdekeit. Ez az oka annak, hogy a baloldal élén már csak jól fésült üzletembereket, bankárokat, nagyvállalati menedzsereket, illetve olyan politikusokat látunk, akikből előbb-utóbb nagyvállalati lobbisták lesznek (Clinton, Schröder, Blair, Kern, Macron, Schulz, Gyurcsány, Bajnai).
Folytatása holnapi, hétvégi számunkban
