Azt mondják a pszichológusok, hogy talán nincs is olyan probléma a világon, amellyel ne keresték volna fel őket az emberek, de még soha senki sem panaszkodott arra, hogy nem eléggé okos. Mindig mindenki meg van győződve arról, hogy neki abszolút helyén van az esze, jól látja a dolgokat, de azok valamilyen rejtélyes körülmények miatt olykor számukra kedvezőtlen fordulatot vesznek. Az emberek nagy fontosságot tulajdonítanak szellemi képességeiknek, okosságuknak, bölcsességüknek, intelligenciájuknak. Rengeteg szinonima, rokon értelmű szó van az okos kifejezésére, ez is jelenti, hogy nem akármilyen tulajdonságról, képességről van szó. Nézzünk néhányat ezek közül: bölcs, értelmes, intelligens, zseniális, eszes, pallérozott, tanulékony, lángelme, jó felfogású, vág az esze, éles eszű, éles elméjű, jófejű, művelt. Modernebbek is akadnak köztük, ezekről se feledkezzünk el: IQ-bajnok, agytröszt, okostojás.
E számtalan kifejezés az okos jelentésére emberre, személyre jellemző tulajdonságot jelöl. Állatra is mondhatjuk, hogy okos: okos kutya, okos ló stb. Mai szóhasználatunkban azonban az égvilágon minden lehet okos, a legtöbb esetben pedig a tárgyak sokfélesége rendelkezik ezzel a tulajdonsággal. Teljes képtelenség, hogy emberi tulajdonsággal ruházzunk fel bármilyen tárgyat is, mégis ezt tesszük. Hogyan tudna például értelmes, bölcs, intelligens lenni egy okostelefon, egy okosóra, egy okosfogkefe, egy okosgyógyszer, egy okosgyűrű, és sorolhatnánk a végtelenségig az okosnak minősített tárgyakat.
Nézzük csak, mit is jelentenek ezek a fent említett, egyre gyakrabban használatos kifejezések! Okostelefonnak általában egy olyan készüléket neveznek, amelyikkel lehet telefonálni, e-mailezni, internetezni, e-könyvet olvasni, és még sok más számítógép-funkcióval rendelkezik: mobil és számítógép egyben. Az okosóra olyan karóra, amely okostelefonként és számítógépként is funkcionálhat, sőt lehet audio- és videojátékot játszani, rádiót hallgatni, hívásokat kezdeni és fogadni vele. Az okosfogkefe csodás találmány, jelzi, hogy fogmosás közben fogunknak mely részeit nem tisztítottuk még, kijelzi és értékeli is az eredményeket, elegáns megjelenésű, könnyű, tehát nélkülözhetetlen a mindennapi életben, akárcsak az okosgyűrű, amely vulkanikus mágnes segítségével egészségünk őrzője, de ékszer is egyben. Ráadásul helyettesítheti a kulcsot, a bankkártyát, vízálló, ütésálló. Kell ennél több? Kevésbé modern felfogású embertársaink ugyan úgy vélekednek róla, hogy „tök” értelmetlen, drága és nem is működik, de mi nem osztjuk a nézeteiket, és haladunk a korral.
Az okosgyógyszerrel azonban nekünk is lenne egy kis problémánk. Addig még rendben lenne a dolog, hogy a legmodernebb, leghatékonyabb terápiát képviselik, és súlyos, nem gyógyítható betegségek kezelésére nyújtanak új megoldásokat, az azonban már gyanús, hogy az átlagember szinte soha nem találkozik ezekkel, nem is hall róluk. Az nagyon helyes, hogy a gyógyszergyárak folyamatosan kísérleteznek a betegségek gyógyításának új módszereivel, és az is nyilvánvaló, hogy sokba kerülnek ezek a fejlesztések. A kérdés csak az, hogy vannak-e már ilyen „okosgyógyszerek”, alkalmazzák-e ezeket, vagy még kísérleti állapotban folynak a kutatások? Mindenesetre nevük már van – okosgyógyszer –, tehát léteznek, de vajon kik használják, ha az az átlagember még csak nem is hallott róluk?
Ez azonban messzire visz a nyelvészeti kérdéstől, az okos melléknév mint emberi tulajdonság tárgyakra való kivetítésétől. Az említett okosnak nevezett tárgyak ugyanis nem műveltek, nem bölcsek, nem tanultak, nem értelmesek, mint az okosnak nevezett emberek, hanem egyszerűen több funkcióval rendelkeznek, mint amennyi az adott tárgytól általában elvárható. Valószínűen divatjelenség lehet, hogy emberi tulajdonságokkal ruházunk fel tárgyakat, de mára már nagyon általánossá vált. Szinte végtelen azoknak a dolgoknak a száma, amelyek manapság okosnak minősülhetnek. Az ábécé majd minden betűjére találhatunk olyan példát, mely egy-egy „okos” tárgyat jelöl. Az okosasztaltól és az okoságytól kezdve az okosbögrén, az okoscipőn, az okoshitelen, az okosizzón, az okosjátékon át az okostükörig és az okoszárig határtalanul tág a paletta.
Látszólag úgy néz ki, hogy bővül a szókincsünk, hiszen ezek az összetett szavak olyan új tárgyakat neveznek meg, amelyek korábban nem léteztek. Más megközelítésből viszont ennek éppen az ellenkezője igaz: ahelyett, hogy a megnevezés során az új tárgyak jellemző új sajátosságait differenciáltan próbálnánk megragadni, mindenre egy szót húzunk rá. Megelégszünk egy sematikus megoldással. A sok-sok új „okos” előtaggal kezdődő összetett szó a lényeget tekintve kevésbé differenciált nyelvi látásmódot tükröz, és így végső soron a nyelv szegényedését eredményezi. Paradox jelenség, hogy a látszólagos gyarapodás valójában ennek az ellenkezője: a nyelvi kifejezőeszközök szegényedése.
