Csodában, egészséges szellemi megújulásban bíznak az egyre fogyatkozó pacséri római katolikus hívek. Az egykor erős gyülekezet sorsa párhuzamba állítható az egyház parókiájának állapotával. Régi, repedezett, düledező falai tevékenységben, hívekben gazdag múltra utalnak és áhítják a felújítást, egy erős kőműves személyében.
A katolikus temető kápolnája
Az egyházi alkalmak, ünnepek és szokások éltetése azokhoz, a ma is aktív és lelkiismeretes egyénekhez köthető, akik folytatják elődeik hagyományait. A szokásokkal kapcsolatban a gyerekek ma már a családi források mellett főleg a helyi általános iskolában hallhatnak. A gyülekezethez tartozó körülbelül 35 gyermekkel Margit Mónika hitoktató lelkiismeretes és szeretettel teli órái ismertetik meg a vallás alapjait.
A nyilvántartás szerint a faluban körülbelül 350 főleg idős korú katolikus hívő él. A vasárnapi misék részvételi számát nagyban befolyásolják a családi-, ünnepi- vagy gyászhoz köthető alkalmak. Átlagosan 20-25 lélek jár templomba, tudjuk meg Tóth József plébánostól, aki 12 éve áll a pacséri és a bácskossuthfalvi illetve a bajsai gyülekezet élén. Az atyától az iránt érdeklődöm, hogy hány keresztelőt tart átlagosan egy évben:
– Körülbelül 3-4 keresztelőt tartok évenként Pacséron. Sokszor több év is elmúlik egymás után esküvő nélkül. Tavaly két esküvőnk volt, az idén még nem jelentkeztek fiatalok ilyen szándékkal. Az egyik múlt évben esketett pár Bajsán él a másik vegyes, református-katolikus esküvő volt. Ők a faluban maradtak. Az idén reményeink szerint 3 elsőáldozónk lesz pünkösd után, szentháromság első vasárnapján. Június első vasárnapján pedig 8 bérmálásra számítunk.
Damján Zsolt kántor alapos és lelkiismeretes munkájának köszönhetően egy igényes könyv született 2010-ben az egyházközösség munkájáról, a gyülekezethez tartozó egyházi épületek építéséről szóló korabeli dokumentumok alapján A kereszt árnyékában címmel.
Damján Zsolt kántor
– Néhány évvel ezelőtt keltette fel a figyelmemet a parókia archívuma. Sajnos a rágcsálók kárt tettek több régi papírban, de ami még olvasható és használható volt, azt feldolgoztam és könyvbe foglaltam. A pacséri parókia épülete nagyon régi, 1826-ban épült. A felsőbb egyházi körökben elrendelt jegyzőkönyv, a Historia Domus nagyon sok helyen elveszett, itt fennmaradt. A benne fellelhető adatok 1945-ig olvashatóak, ami után már a hívekre nézve veszélyes volt írásban nyilvántartani a nagyobb történéseket. A gyülekezet élete mellett például arról is olvashatunk benne, hogy a parókiának korábban is voltak olyan korszakai, amikor elhanyagolták – tette hozzá a kántor úr, aki még azt is elárulta, hogy amikor készen voltak az archívum rendszerezésével, egy olyan szekrényben helyezték el a régi dokumentumokat, ahova remélhetőleg a kártevők nem jutnak be.
A pacséri római katolikus templom építtetéséről egy dokumentum árulkodik, miszerint a falut birtokló családok támogatásával 1824 decemberének közepén avatták fel a Szent kereszt felmagasztalása tiszteletére. Az építést azok a gazdag családok kezdeményezték és pénzelték, akik az 1800-as évek elején megvásárolták Pacsért a Bécsi Kamarillától. Levéltári adatokból tudjuk, hogy ők hozták a faluba a katolikus lakosságot is, hiszen a 18. század végén a már itt élő szerb családok mellé Kisújszállásról szinte kizárólag református betelepülők érkeztek. A templom állaga részben kielégítő. Ugyan lenne rajta mit javítani – főleg az orgonáján - , de ez a tatarozás egyelőre a szebb jövőt várja.
A katolikus hívek temetkezése számára kezdetben 2,5 hold földet jelölt ki az egyház a Bajmoki út melletti nagykanyarban. Az 1860-as évek elején a sírkert, a Baján élő és tehetős Halász Imréné, Horváth Katalin magánadományának köszönhetően további 2,5 holddal gyarapodott. Az ő kezdeményezésére épült a kápolna is, amit 1863-ban szenteltek fel. Jelenleg egy magánadománynak köszönhetően felújítják az elöregedett tetőszerkezetét. Sajnos a kápolna régi ereklyéit, ahogyan a régi sírköveket sem sikerült megőriznie a gyülekezetnek. Az 1960-as években nem csak Pacséron, számos más faluban is eladták, lecsiszolták a régi márványokat. Így a kápolna építtetőjének az emlékköve is eltűnt. Szomorú látványt nyújt az is a Pacsérra érkezőknek, hogy a temető karbantartójának háza is az enyészeté lett; ma már csak a falai állnak.
Miután számba vesszük a jelenlegi mélypontot az iránt érdeklődöm Damján Zsolttól, hogy mikorra tehető a pacséri római katolikus gyülekezet aranykora:
– A pacséri gyülekezet az 1867-es kiegyezéstől az 1. világháború kitöréséig volt a legnépesebb, amikor körülbelül 1000 főt számlált. Az 1940-es években volt még egy kis létszámbeli emelkedés, rövid ideig az átlagosnál több esküvőt és keresztelőt tartottak. A háború után a 70-es évekig kisebb nagyobb hullámokban sikerült a létszámot fenntartani, viszont az utóbbi 45 évben lassan, de biztosan apad a falu katolikus lakosainak a száma. Ugyanakkor ez a jelenség nemcsak a pacséri gyülekezetre jellemző, hanem ezeket a statisztikákat tudjuk kimutatni a bácskossuthfalvi és a bajsai gyülekezet esetében is – teszi hozzá a gyülekezeti alkalmakon a templom harmóniumját megszólaltató kántor.
Szomorú kép tárul elénk a pacséri római katolikus gyülekezet épületeit, létszámát látva. De a húsvéti megújulás csodája reménnyel tölt el bennünket. Abban bízunk, amiben minden keresztény, keresztyén ember, hogy a Jóistennek még vannak szép tervei ezzel a közösséggel. És ennek érdekében fogja majd alakítani a jövőbeli sorsát. Az örömteli „feltámadásának” pedig valamennyien tanúi lehetünk majd.
