2024. április 25., csütörtök

Kislány a zongoránál

A pacséri Alács Varró Emese fényes sikere(i)

Alács Varró Emese legutóbb a kétévenként megrendezésre kerülő, belgrádi, köztársasági szintű, és igen rangos zongoraversenyen ért el első helyezést április 1-jén, méghozzá laureat – vagyis kiemelkedő diplomával.

Ez azt jelenti, hogy jelenleg korosztályában ő az ország legügyesebb kis zongoristája. Interjúnk kezdetén már bebizonyosodik, hogy a pacséri Moša Pijade Általános Iskola 3. a osztályos tanulója a szülők és egyben a pedagógusok álma. Két kupac elismeréssel és diplomával rendelkezik már, pedig még alig néhány éve koptatja az iskola padját. Amibe a zongora mellett még belefog – a szavalás, a matematika, az idegen nyelvek tanulása, a képzőművészet, vagy más szabadidős tevékenység –, azt szívvel-lélekkel, teljes odaadással viszi a cél felé, méghozzá sikerrel, erősíti meg a megállapítást édesanyja, Zsuzsanna, aki egyben Emese tanító nénije is.

– Emese egészen pici korában fogékonynak mutatkozott számtalan dolog iránt. Ezt a tehetséget igyekszünk a család minden tagjának teljes odaadásával kiaknázni. Maximalista és önálló egyéniség, a kibontakozás útján csak segíteni tudjuk, befolyásolni vagy az elképzeléseiből, tempójából faragni még véletlenül sem szeretnénk – mondta az édesanya.

Emese különösebb izgalmak nélkül emlékszik a versenyre. Mint mondja, ő csak leült a hangszer mellé, és eljátszotta azt, amit már annyiszor begyakorolt. És ez után következett a belgrádi „kirándulás” szerinte lényegi része, a fagylaltozás.

– Első osztályos korom óta zongorázom, nagyon szeretem és jól érzem magam miközben suhannak az ujjaim a billentyűkön. Igazából az iskolában mindent nagyon szeretek, könnyen tanulok és a legtöbb elfoglaltságot örömmel végzem. A zongora viszont a szívem csücske – teszi hozzá Emese hatalmas, kék, csillogó szemmel.

A kislány felkészítő tanárnője, Suhajda Erzsébet, büszkeségét nem rejtve véka alá, elmondja, hogy a kislánnyal öröm együtt dolgozni. Amikor már ő, mint felnőtt, a kimerültség szélén áll, Emese még akkor is ereje teljében vág neki a koncentrált gyakorlásnak.

– Múlt évben már begyűjtöttünk néhány rangos helyezést, illetve a Szabadkai Zeneiskolában szervezett versenyen már felfigyeltek Emese tehetségére, hiszen a zsűri maximális 100 ponttal jutalmazta játékát. Ez az eredmény felbátorított bennünket arra, hogy meginduljunk az ország legrangosabb zongoraversenyén. A köztársasági mustrára Szerbia valamennyi zeneiskolájából érkeztek diákok, korosztálytól függően. Emese a legfiatalabb gyerekek csoportjában versenyzett, 27 társával együtt – teszi hozzá Erzsébet tanárnő, aki rámutat, hogy tanítványa sikeréhez Székely Mária, a megbecsült zenepedagógus is hathatósan hozzájárult.

A pacséri iskola harmadikos kis tanulója Belgrádban F.Couperin: Fanfárok című művével, M. Schmitz: Bölcsődalával és Shurovsky: Variációk című négyoldalas kompozíciójával varázsolta el a három tagú, elismert zeneművészekből álló zsűrit, név szerint a Németországban élő Boris Radulovićot, a bosznia-hercegovinai Maja Azabagićot és a horvátországi Predrag Šanteket. Az év végéig még egy becsei és egy szabadkai rangos zongoraversenyen lesz alkalma a kis zongoratehetségnek bizonyítani.

Beszélgetésünk végén kiderül, hogy Emese még nem tudja, mivel szeretne foglalkozni felnőtt korában. Anyukája, Zsuzsanna, és a zongoratanárnője, Erzsébet is osztják véleményt, miszerint a hangszerhez való tehetsége és szorgalma mellett – minden sikere ellenére – korai bármire is következtetni. Később, idősebb korában forr majd ki, hogy igazából mi is az, amivel majd Alács Varró Emese hozzájárulhat egy élhetőbb, szebb és boldogabb világ egyengetéséhez.