2024. április 18., csütörtök

Elfogy a humusz a talajból

Hanyatlik a jószágtenyésztés, romlik a termőtalaj minősége

A szakemberek egy része határozottan állítja, hogy a termőtalaj humusztartalma a kritikus három százalék alá süllyedt, ami már a közeljövőben jelentős terméskiesést eredményezhet a növénytermesztésben. A múlt század közepén, tehát az ötvenes-hatvanas években a mezőgazdasági művelés alatt álló vajdasági földterületek humuszkoncentrációja meghaladta az öt százalékot. Az utóbbi évtizedekben gyorsult fel a humusz csökkenése, húsz év alatt 3,5 százalékról három százalék alá esett. Nagyon ritka az olyan termőtalaj, amelyben még öt százalék szerves anyag, azaz humusz található.

A Zentai Mezőgazdasági Szakszolgálatban évente több ezer földmintát elemeznek (Gergely József felvétele)

A Zentai Mezőgazdasági Szakszolgálatban évente több ezer földmintát elemeznek (Gergely József felvétele)

A talajminőség romlása tartós folyamatnak látszik Vajdaságban – állítja dr. Jovica Vasin, az újvidéki Növénytermesztési és zöldségtermesztési intézet talajtani laboratóriumának a vezetője. Az államnak komolyabban kellene foglalkoznia a súlyos problémával, ellenkező esetben Vajdaság a jövőben nem lesz az ország éléskamrája, kenyértermő vidéke. Máris tapasztalható a terméscsökkenés, ami a talaj szervesanyag-tartalmának elszegényedését mutatja.

Vajdaság háromnegyed részét két talajtípus, a csernozjom és a réti feketeföld borítja, amely még fél évszázada több mint öt százalék szerves anyagot tartalmazott. A földművesek rendszeresen istállótrágyát szórtak a földjeikre, mert tudták, hogy abból, amit kivesznek a földből, vissza is kell juttatni.

A zentai Mezőgazdasági Szakszolgálat szakemberei négy Tisza menti község (Csóka, Magyarkanizsa, Ada, Zenta) mezőgazdasági termelőivel tartják a kapcsolatot, növénytermesztési, növényvédelmi és állattenyésztési tanácsokkal, információkkal látják el őket. És ami ugyancsak nagyon fontos, elvégzik a gazdák parcelláinak a talajvizsgálatát, és javaslatokat adnak a tápanyagpótlásra. A szakszolgálat laboratóriumában évente akár négyezer parcelláról származó talajmintát elemeznek ki tápanyag-összetétel szempontjából.

Egyre kevesebb istállótrágyát használnak a földművesek (Gergely József felvétele)

Egyre kevesebb istállótrágyát használnak a földművesek (Gergely József felvétele)

MIT MUTATNAK A TALAJELEMZÉSEK?

A Zentai Mezőgazdasági Szakszolgálat laboratóriumát Miloš Halgašev vezeti:

– A talaj kémiai összetételének elemzése alapján adunk tanácsot, hogy melyik tápanyagból kellene kijuttatni többet az illető gazda földjére. A foszfor, a kálium, a nitrogén stb. hiányát rendszerint műtrágyával pótolják, eszükbe se jut, hogy a talaj tápanyag-összetételének a javítása szerves trágya kijuttatásával is elérhető. Egyre kevesebb az istállótrágya, ami arányban van a jószágállomány csökkenésével. Az állami támogatások jelenlegi formája és mértéke nem elegendő a jószághizlalás felfuttatására.

Egy hektárról 10–15 mintát gyűjtünk be a parcella különböző részeiről. Egy-egy ilyen elemzés kétezer dinárba kerül, és 4-5 évenként ajánlatos megismételni. Ada község kivételével a földminták bevizsgálását az önkormányzatok pénzelik az állami földek bérbeadásából származó bevételükből. Az ingyenes talajvizsgálat lehetőségét még mindig sokan nem használják ki.

Vannak parcellák, amelyek humusztartalma nagyon jó, ami arra utal, hogy a gazdája gondoskodik a tápanyag-utánpótlásról, és nemcsak műtrágyát szór ki a földjére, hanem időnként istállótrágyával is javítja a talaj összetételét. A foszfor hiánya jelzi, hogy az adott talajban kevesebb a szerves anyag, szegényebb humuszban. Minden gazdának a mintákból kapott eredmények alapján egyénre, azaz adott parcellára szabott tanácsot adunk. Más kérdés, hogy megfogadják-e ezt a tanácsot vagy a saját fejük után mennek, és kevesebb vagy nem megfelelő műtrágyát szórnak ki a földjükre.

A vetésforgót is ajánlatos betartani, hogy ne szipolyozzuk ki a talajt az egyes tápanyagok szempontjából, viszont a gazdákat is meg kell érteni, hiszen abból az iparai növényből vetnek többet, amely jobban fizet. Tavaly jövedelmező volt az olajrepce termesztése, ennek hatására jelentősen megnőtt a repcével bevetett területek nagysága.

Duško Kenđur agronómus (Gergely József felvétele)

Duško Kenđur agronómus (Gergely József felvétele)

ROHAMOSAN CSÖKKEN AZ ÁLLATÁLLOMÁNY

Az állatállomány, a gazdaságokban tenyésztett háziállatok, a sertés, de különösen a szarvasmarha-állomány az elmúlt negyed században a töredékére csökkent. Istállók százai állnak üresen, a tejtermelés és a marhahús előállítása is drasztikusan csökkent. Valamikor ötvenezer tonnát meghaladó borjúhúst exportáltunk, mára ez a mennyiség alig haladja meg az évi ötszáz tonnát.

Duško Kenđur, a mezőgazdasági szakszolgálat növénytermesztési szakembere: – Az elmúlt időszakban a tejtermelés is hanyatlott, a felvásárlási ár esett, a minőségi megszigorítások és a válogatós felvásárlók nagyon sok tejtermelőnek elvették a kedvét a fejőstehenek tartásától. Amíg a kisgazdaságokban a földműveléshez jószágtartás is párosult, a szerves trágya nagy része visszakerült a talajba. A jó gazda gondoskodott a földjeiről.

A kevesebb jószág azonban kevesebb istállótrágyát jelent, a földművelők egyre kevesebb szerves trágyát juttatnak a talajba, ami oda vezetett, hogy harminc év alatt helyenként közel három százalékkal is csökkent a talaj felső, termő rétegének humuszkoncentrációja.

Amennyiben rövid idő alatt nagy mennyiségben juttatnánk ki szerves trágyát a mezőgazdasági területekre, akkor sem tudnánk látványos javulást elérni, a humuszképződéshez évtizedek kellenek. Amit évtizedek alatt elrontottunk, azt csak kitartó és fáradtságos munkával tudnánk idővel helyre hozni.

Drasztikusan csökkent a jószágállomány (Gergely József felvétele)

Drasztikusan csökkent a jószágállomány (Gergely József felvétele)

Az idei száraz, meleg tavasz kedvez a gyújtogatóknak, sorra felperzselik a kanálisok, csatornák és árkok gazos partjait, a töltéseket. A DTD-csatornahálózatot karbantartók is egyszerűen felgyújtják a csatorna mentén tavaly lekaszált száraz növényi maradványokat. Ezzel óriási kárt okoznak a vadállományban, a fácán és más vad búvóhelyét, élőhelyét perzselik fel. De ugyanez folyik a Tisza védvonala, a töltés mentén is.

Ahelyett, hogy növelnék a szervesanyag-bevitelt, még a termés betakarítása után visszamaradó növényi maradványokat, a kukoricaszárat, a búza és más kalászosok szalmáját is elégetik a gazdák. Ha valaki nem tart jószágot, márpedig egyre kevesebben foglalkoznak állattenyésztéssel, számukra feleslegesé válik a szár és a szalma, nem fordítanak rá pénzt és energiát, hogy összegyűjtsék. Jobbik esetben leszántják a szármaradványokat, de „szebb szántás” érdekében inkább elégetik ott a helyszínen.

Az őszi és a mostani tavaszi vetést megelőzően is a tilalom ellenére sorra gyújtják fel a szármaradványokkal borított mezőgazdasági parcellákat. Addig, amíg a hatóságok nem büntetnek meg senkit a kilátásba helyezett ötvenezer dináros pénzbírsággal, addig hiába próbálunk az emberekre jó szóval hatni és megmagyarázni, hogy a termőtalaj felső rétegét nagymértékben károsítja a tűz, nagyon sok értékes mikroorganizmus pusztul el a lángokban, ami ugyancsak a talaj termőképességének a rovására megy.

Politikai támogatással sorra alakulnak a mezőgazdasági „hulladékból” peletet, tüzelőanyagot vagy elektromos energiát előállító cégek, ami olyan nagy kárt okoz Vajdaság mezőgazdaságának, amekkorától nagyobbat nem is tudok elképzelni. Zentán is ilyen mezőgazdasági hulladékra alapozó energiatermelő cég vásárolt parcellát az ipari övezetben. Ezzel arra akarják serkenteni a földműveseket, hogy összegyűjtsék azt is a földekről, amit eddig leszántottak. Szerencse, hogy a Tisza vidéki gazdák nem látnak benne nagy lehetőséget, hogy ők apró pénzért összegyűjtsék és eladják a kukoricaszárat és a szalmát további feldolgozásra, de ha nincs szükségük a jószág alá aljazni, a szalma legtöbbször veszendőben megy.

Amennyiben rövid idő alatt nagy mennyiségben juttatnánk ki szerves trágyát a mezőgazdasági területekre, akkor sem tudnánk látványos javulást elérni, a humuszképződéshez évtizedek kellenek. Amit évtizedek alatt elrontottunk, azt csak kitartó és fáradtságos munkával tudnánk idővel helyre hozni.

Folyik a karbantartás: ég a Tisza-töltés oldala (Gergely József felvétele)

Folyik a karbantartás: ég a Tisza-töltés oldala (Gergely József felvétele)

Újabban már az is felmerült, hogy a városok, a kisebb nagyobb települések zöld övezeteinek a karbantartásakor, a fűnyírás, a fasorok metszése, lombtalanítása során keletkező zöld növényi hulladékot ne dobják ki a szemétbe, hanem megfelelő kezelés után használják fel a termőtalaj szervesanyag-tartalmának a javítására. Mindez azonban összetett szerevezési munkát, odafigyelést, állami ráhatást igényel, ellenkező esetben nem lesz belőle semmi. Márpedig, ha nincs megfelelő serkentő vagy kényszerítő hatás, az egyének és a közvállalatok egyaránt a kisebb ellenállás irányába ténykednek, és kisebb gondjuk is nagyobb annál, mint hogy ilyesmivel „bajlódjanak”.

A mezőgazdasági támogatások esetleges odaítélése helyett kiemelten kellene támogatni azokat a gazdaságokat, amelyek megfelelően kezelt istállótrágyát visznek ki a földjeikre. Az istállótrágya a mai hozamorientált növénytermesztésben nem helyettesítheti a műtrágyát és az öntözést. Az intenzív műtrágyázást és öntözést idővel megsínyli a termőtalaj és savasodás jelentkezik, ami ellen egyedüli hatékony megoldás a szerves anyag, az istállótrágya bevitele – magyarázta Duško Kenđur agronómus.