Markánsan új, összetettebb gazdasági és pénzügyi folyamatok elé nézünk 2017-ben. Több jel is erre utal, de ez derül ki a Pioneer Investments 2017-ről szóló elemzéséből is. Erre utaló hazai jelenség, hogy 20-25 százalékkal többet kell fizetni a töltőállomásokon, mint egy évvel ezelőtt. Az egyik előjele lehet ez annak, hogy az idén már teljesül a jegybank által kitűzött 4 százalékos (+-1,5 %) célinfláció is. Ennek azért is jó esélye van, mert a legtöbb elemző trendfordulóra számít a globális inflációt illetően is.
Az infláció lassan már ismeretlen fogalommá válik Szerbiában, hiszen a legtöbb árucikk egy-két évvel ezelőtt is ugyanannyiba került, mint most. Néhány termék még olcsóbb is. A modern technika, az okostelefonok és egyéb kütyük ára azonban nem tükrözi a pénzromlás mértékét, hiszen gyorsan elavulnak, kijönnek az újabb, jobb szerkentyűk, a régieknek az ára pedig a töredékére zsugorodik. Az infláció mérésének módjain sokat lehetne vitatkozni, de fogadjuk el, hogy a jelenleg használt módszerek és kritériumok alapján kimutatott inflációs ráta (részben) fedi a valóságot.
A Pioneer Investments legújabb elemzése szerint azonban hamarosan visszatérnek az inflatórikus idők. Az Amerikai Egyesült Államokban máris kifejezettnek tűnik az inflációs nyomás. A gazdaság felfelé ágazó pozitív ciklusára ugyanis a várakozások szerint pluszban ráerősít Trump elnök kilátásba helyezett expanzív fiskális politikája, az óceán másik partján viszont az Egyesült Királyság nemzeti valutája a Brexit miatt gyengül. Ez a gyengülés pedig az importált javakon keresztül visszaköszön az árakban. Az elemzés szerint ugyanakkor Japánban és az eurózónában az infláció várhatóan továbbra is elmarad a jegybankok által kitűzött céloktól. Emellett a 2008-as válságból még visszamaradt néhány olyan tényező, mely az infláció ellen hat, ezért nem várható a 80-as, 90-es évekre jellemző pénzromlás visszatérése, de mégis úgy látják, hogy ez az év trendforduló lehet.
Monica Defend, a Pioneer Investments vezető elemzője szerint jelenleg öt olyan tényező van, melyek középtávon döntő befolyást gyakorolnak a globális infláció alakulására. Az amerikai munkaerőpiac túlfűtöttsége az első ezek közül. A már klasszikusnak tekintett, bizonyosan létező közgazdasági törvényszerűség, hogy a munkanélküliek számának csökkenése bérfelhajtó hatással bír. Az amerikai munkanélküliségi ráta két éve már csökkenő trendet mutat, de a bérek növekedése alig tapasztalható. Ami azonban késik, az nem múlik. A béroldali nyomás középtávon várhatóan már erősen jelen lesz az USA gazdaságában. Számos szektorban erőteljes munkaerőhiány van kibontakozóban. Ha Trump beváltja ígéretét és hazaviszi a termelést, a bérnyomás jelentősen fokozódni fog. A munkaerő-kínálat azonban nehezen tud majd alkalmazkodni, hiszen közismert, hogy a háború után született „baby boom” generációk most mennek nyugdíjba, most öregszenek ki a munkaerőpiacról. Az emelkedő nyersanyag- és olajárak szintén az inflációt gerjesztik. A stabilizálódó globális kereslet az egyéb nyersanyagok árát is felfelé tolja. A Trump elnök által kilátásba helyezett kormányzati kiadásnövelés, amit elsősorban infrastrukturális beruházásokra költenek, szintén jelentős inflatórikus hatást fejthet ki, multiplikáló hatása pedig a további munkaerő-kereslet növelésén keresztül hatványozódhat. A szolgáltatószektoron belüli infláció is kockázati tényező. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az ágazat stabilan pozitív inflációs tényező, az elemzésben is így szerepel. Mivel a szolgáltatószektor áraiból kevésbé köszönnek vissza a nyersanyagárak, megbízható indikátornak is tekinthetjük. A fejlődő országokban az elöregedő lakosság például a keresleti oldalon gyakorol nyomást az egészségügyi szolgáltatások piacán. A globalizáció lassulása szintén hozzájárulhat az (globális) infláció erősödéséhez. Az elmúlt 20-25 évben tapasztalt „tömény” globalizáció az olcsón importált javak súlyát növelte a fogyasztás szerkezetében. A termelés kihelyezése a fejlődő országokba pedig azon keresztül is inflációcsökkentő hatást fejtett ki, hogy a belföldi munkaerő iránt csökkent a kereslet.
