Azt, hogy a bácskossuthfalviaknak ma is sokat jelent a fal felett őrként tornyosuló Kossuth-szobor, mi sem bizonyítja jobban mint Papp László A hetedik című, legújabb könyvének a bemutatója. Színültig megtelt érdeklődő közönséggel az eseménynek helyet adó Juhász-bálterem kedden este.
A művelődési program után a világ 7. Kossuth-szobrát szívügyének tekintő Gulyás László szólt a közönséghez. Kifejezte jövőbe vetett reményét az ereklye és a falu kapcsán, mondván ha már 11 állam „viharzott el” a település feje felett, a mostani nehéz időket is túléli. Nagy Tibor történészként és tanárként elemezte Papp László legújabb helytörténeti kiadványát. Méltatásában kiemelte, hogy a könyv egyik legnagyobb előnye, hogy a szerzőnek sikerült félretennie a korábbiakban szerzett ismereteit, és a tényekre hivatkozva tiszta lappal igyekezett fogalmazni. Nagy Tibor elmondta, hogy bárhogy alakult eddig Bácskossuthfalva és a szobor sorsa, ebbe a helyieknek is volt beleszólásuk. Azoknak pedig, akik itt maradtak, az a feladatuk, hogy tovább éltessék ezt az utánozhatatlan „morovici” szellemet.
A hetedik című könyvvel kapcsolatban Papp László elmondta, hogy a magyarországi levéltárakban töltött kutatómunkája során több, eddig nem publikus részletre is fényt derített. 1896-ban a szoboravatásra az akkori elöljárók meghívták Kossuth Ferencet is, Kossuth fiát. Habár a jeles vendég a rendezvényre nem ért oda, az avatást követő banketten pohárköszöntőt mondtak a tiszteletére.
A szoboravatás után, évekkel később, 1907-ben az ómoroviczi lakosság a tisztelet jegyében Kossuthfalvára módosíttatta a település nevét. Papp László a Szegedi Levéltárban rábukkant egy cikkre, amely szerint 1907 márciusában Lelbach Antal földbirtokos a neves bácskai falunak a Kossuthlak nevet javasolta, de novemberre ez az elnevezés Kossuthfalára változott, mert az jobban tetszett az akkori illetékeseknek. Persze azt már tudjuk, hogy a település 1912-től kapta meg a Bács előtagot, a postai kellemetlenségek elkerülése miatt.
Hogy a Kossuth-szobor a „nehéz” időkben valóban a községháza szénapadlásán várta a jobb sorsát, ezt a szerző két, ma is élő tanú vallomásával tudja igazolni, hiszen ezt Tóthpál József és a Kölnben élő vállalkozó, Banai András is megerősítette.
Érdekes volt az a könyvben is szereplő történet, miszerint amikor a 80-as években Göhr József és Nagy Béla hazafelé jövet Topolyáról betért a Sárga csikó csárdába, és ott szinte az egész napot együtt eltöltve Harcsa Sándor éjjel 10 órakor árulta el nekik a titkát, hogy kincset talált nagyapjának a padlásán. Az éjszakai órákban elemes lámpával ellenőrizte a társaság a „vallomás” igazságtartalmát. Ezt követően vette gondozásába néhai Csubela Ferenc.
Még a könyvbemutatón kiderült, hogy a bácskossuthfalvi ereklye hat éven át várta a jobb sorsát a Szabadkai Városi Múzeumban. Restaurációját Tóth Mihály végezte el, azt viszont kevesen tudják, hogy a költségét teljes egészében Gulyás László állta.
Papp László könyvbemutatója végén Besnyi Károly felhívta a közönség figyelmét, hogy a hosszú évek óta működő Monográfia Helytörténeti Egyesület már nagyon sok értékes könyvvel gazdagította a bácskossuthfalvi könyvespolcokat. A legújabb könyv a helyi közösség, Topolya község, a Magyar Nemzeti Tanács, illetve Vajdaság Autonóm Tartomány támogatásának köszönhetően jelent meg, az ára 300 dinár.
