Juhász Lassú Kornélia a könyvtári alapismeretekről kérdezi a gyerekeket
Szerdán délelőtt a zentai Városi Könyvtárban játékos könyvtárbemutató órát tartottak az általános iskola harmadik osztályos tanulói számára. A foglalkozást Juhász Lassú Kornélia és Burány Hajnalka könyvtárosok vezették.
Oktató és nevelő programok rendszeresen szerepelnek az intézmény éves tervében, mely feladatnak nagy örömmel tesznek eleget a könyvtár munkatársai, hiszen ők az olvasókért vannak, a programok célja pedig az olvasóvá való nevelés.
Az esemény előtt Kornéliával beszélgettünk. Hogyan lehet a leginkább felkelteni a figyelmét ennek az igencsak fogékony generációnak a könyvek iránt? Mekkora a haszna a könyvtár-népszerűsítő programoknak? Hányan jönnek vissza utána? Miket kölcsönöznek ki leggyakrabban? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ.
Kornélia elmondta, a tapasztalat azt mutatja, ez a korosztály még őszintén, nyíltan és kíváncsian fordul az olvasás felé. Sokukat a szülő nem vezeti el a könyvtárba, a tanítónő viszont igen. Ezeken a csoportos foglalkozásokon szeretnék a kíváncsiságukat a könyv, a könyvtár felé irányítani. Vannak osztályok, melyek évről évre visszatérnek maguktól is, másokat hívni kell. Szeptemberben általában az óvodásokat szólítják meg, ilyenkor a városból az összes csoportjuk ellátogat a könyvtárba. Az általános iskolások számára viszont egész éven át nyitott a lehetőség, hogy jöjjenek: amikor egy-egy tanítónő úgy érzi, elhozná az osztályát, szeretettel várják őket.
Mivel ezúttal március 15-re időzítették a programot, némiképp rendhagyónak számított olyan értelemben, hogy az intézmény, a könyvek, a könyvtárosi hivatás bemutatása mellett kitértek a nemzeti ünnepünkkel kapcsolatos tematikára is. Képeskönyvekben szereplő csatajeleneteket láthattak a gyerekek, ugyanúgy Kossuth és Petőfi arcképét, emellett fényképezkedhettek a szabadságharc különböző rekvizitumainak másolataival is, s ezáltal kicsit jobban átérezhették a szabadságharc hőseinek sorsát. Megismerkedhettek a Kossuthról szóló legendákkal, dalokkal is, a Kossuth Lajos azt üzente… kezdetű nótát a 12 ponttal egyetemben megkapták fénymásolatban is, amit később a szülőkkel otthon átbeszélhetnek majd. Röviden Jókai regényéről, A kőszívű ember fiairól is megemlékeztek, és az egyéb vonatkozó irodalomról. Felhívták ezáltal a gyerekek figyelmét arra, hogy a szabadságharcban nem csupán a huszárok és nemzetőrök vettek részt, hanem az írók, művészek, jogászok is, tehát az értelmiség. A legfontosabb, hogy olyan érdekfeszítő módon tájékoztassák a legfiatalabbakat mindezekről a témákról, ami azonnal megragadja a figyelmüket. A könyvtárórák pedig mindig úgy végződnek, hogy szabadon válogathatnak a polcokról, aztán beülhetnek a mesesarokba lapozgatni, amit nagyon szeretnek. Sokuk otthonában sajnos egyáltalán nincsenek könyvek, és a szüleik nem is tartják fontosnak, hogy efelé irányítsák őket, pedig sokukban ott van az igény az olvasásra, még ha talán nem is tudnak róla egyelőre. Ezeken a foglalkozásokon viszont ez szerencsére kiderül.
Ami az ilyen jellegű programok hasznosságát illeti, Kornélia elmesélte, hogy például tavaly novemberben és decemberben szép számmal jöttek hozzájuk csoportok, s ennek folyományaként 15 olyan tanuló is akadt ebből a 7-8 osztályból, aki utána beiratkozott a könyvtárba, és azóta is rendszeresen jár kölcsönözni. Ez osztályonként átlagosan kettőt jelent, ami, valljuk be, nem kis szám manapság.
A legfiatalabb könyvtárlátogatók között legnépszerűbbek a Geronimo Stilton-kötetek, Francesca Simon Rosszcsont Petije, a kicsit nagyobbak körében a Leiner Laura-kötetek, A Szent Johanna gimi ifjúsági naplóregény-sorozat esetében például várólista is van. Tehát a zentai Városi Könyvtárban nincs hiány gyermek olvasókból, amire az intézmény munkatársai nagyon büszkék. A középiskolás korosztály az, mely a legkevésbé látogatja őket, de ezt talán be lehet tudni a kötelezettségeik megerőltetően nagy mennyiségének, illetve az internetről való, irodalmi témájú letöltögetéseiknek is.
Ami még derűlátásra adhat okot, hogy megfigyelhető, szombatonként egész családok eljönnek a könyvtárba, és miközben apuka, anyuka a felnőtt részlegen böngésznek, addig a gyerekek az ifjúsági irodalomból szemezgetnek maguknak.
Kornélia egy dolgot még nagyon hiányol, ami még vonzóbbá tenné az intézményüket a legkisebbek számára, csak sajnos erre még nem sikerült anyagi forrást találniuk. A most nem túl hangulatos gyermekrészleg felújításáról van szó, hiszen ha új bútorokkal, dekorációkkal sajátosan barátságos és otthonias miliőt teremtenének, az bizonyára még több kisdiákot odavonzana. Bízzunk benne, hogy egy szép napon majd ez is megvalósul, addig is további sok sikert kívánunk könyvtárosainknak missziójuk folytatásában.
