Csütörtökön este a zentai Mojo Clubban Paku József, Liverpoolban élő hazánkfia az angol nagyváros leghatalmasabb legendájáról, a Beatlesről Nothing is Real, The Story of the Beatles címmel tartott előadást – „kicsit másképpen”. Paku – a barátainak leginkább csak Yoza – mindig is rajongott a zenekarért, már itthon is sokat foglalkozott a „bogarak” életművével, amióta pedig három éve a szülővárosukban vállalt munkát, még inkább elmélyedt a témában. Maga is zenész lévén úgy tartja, zenei szempontból életének egyik legnagyobb és legboldogabb pillanata volt, amikor alkalma adódott muzsikálni a Cavern klubban, ahol a Beatles számos alkalommal fellépett.
Miről is szólt ez a csütörtök este a Mojóban? Elsősorban amiről minden hétköznap este szól a zentaiak nagybetűs Kocsmájában: az igazán otthonos, barátságos és lezser hangulatról, kellemes zenéről, halk csevejről a barátokkal – akik közül ezúttal nem Yoza volt az egyetlen rég nem látott –, arról az atmoszféráról tehát, amely teljesen egyedi, s amelyhez hasonlóan kiváló csak nagyon kevés helyen létezik.
Előadónk is azzal kezdte, hogy kért egy nagy tapsot Lučić Viktornak, a klub megálmodójának és üzemeltetőjének, hiszen ez a hely a fiatalok zenei ízlését is kedvezően befolyásoló, minőségi zene mellett alkalmanként olyan izgalmas előadásoknak is teret ad, mint amilyen például ez a mostani is volt.
Paku bő másfél óra alatt, képvetítéssel kísérve, meglehetős részletességgel mesélt a gombafejűek történetéről, kezdve Lennon McCartney-val alakított korai zenekarával, a Quarrymennel, folytatva a kezdetekkel Liverpoolban és Hamburgban, majd kitérve minden egyes albumra, az okkultizmusra, a hippi kultúrára, Maharishi hatására, a zenekar pályafutásának végére, és persze arra is, ami azután következett: hiszen a legenda a mai napig épülőben van. Tette mindezt sűrűn megtűzdelve anekdotákkal, apró, ám érdekes részletekkel, viszont az e sorok írójához hasonló fanatikusoknak még ezek a részek sem szolgáltak túl sok újdonsággal. Ami viszont igazán izgalmassá és élővé tette ezt a beszámolót, hogy mintegy a banda „földrajzát” tárta elénk: fotókkal is illusztrálva mesélt magáról a városról, és annak a Beatleshez kapcsolódó hatalmas kulisszáiról és aprócska zugairól. Láthattuk, hogy a repülőn ide érkező utazó a John Lennon reptéren fog landolni, aztán ha kilép a terminálból, hamarosan beleütközik a sárga tengeralattjáró szobrába, máshol Eleanor Rigbyébe… persze ellátogattunk a klubokba is, ahol a fiúk a hatvanas években rendszeresen felléptek… és miközben Paku egyedien humoros előadásmódjának köszönve szinte lélegezni kezdett előttünk Liverpool, rájöttünk, a város turizmusa mily hatalmas mértékben szól a Beatlesről: csak nekik köszönhetően évente több mint 100 millió font folyik be.
…és akkor hol van még a futballturizmus! Amiről az est folyamán szintén szó esett, akárcsak a Titanic hajóról, ami ugyancsak ide köthető, vagy a tengerpartról, de még a város múltjáról is, az itt „virágzó” rabszolga-kereskedelemről. És egy egészen kicsit Yoza beilleszkedéséről is ebbe a közegbe, de ennek a témának utóbb is alkalmunk volt teret engedni, miután nagy tapssal köszöntük meg előadónk hangulatos idegenvezetését.
