Harcolhatnának a szülőfaluért

Magyarcsernye községi székhely a román határ közelében. A kilencvenes évekig a városok is irigyelhették ipari létesítményeit. Aztán becsukták a cukorgyárat, tönkrement a szövetkezet, vele együtt a malmuk és a pékségük is. Megszűntek a textilipari kisüzemek, a kereskedelmi vállalat. Takaréklángon dolgozik az étolajgyár. Az elvándorlás pedig nagyméretű.

Havonta lebontanak egy házat a faluban. Mert nincsen lakója, a gazdája pedig – potom áron – túladott rajta. Vannak vállalkozók, akik építőanyagért végzik a bontást. Üres porták, szigetek maradnak a házak között. Újabban a Petőfi Sándor utcában öt egymás mellett álló ház jutott erre a sorsra.
– Nincs a fiataloknak munkája. Mindenki elmegy külföldre. Az egész fiatalság. Már csak egy pár öreg marad. Lassan Csernye tönkremegy. Pedig harcolhatnának a szülőfaluért. Mert Csernye nagyon szép mezőváros volt valamikor – mondja keserűen a helybéli Samu Mária.
Magyarcsernyén egykor több mint négyezren éltek és ötszáz foglalkoztatott volt. Most hetvenen vannak munkaviszonyban. Egy időben a határ túloldaláról reméltek beruházókat. De az ígéreteknél tovább nem jutottak.
– Magyarcsernyén ma körülbelül ezren élünk. Az elvándorlás nálunk is érezhető, akárcsak a többi vajdasági településen. Hogy ennek mi az oka, arról hosszasan lehetne vitatkozni. Nyilván a munkanélküliség, a pénzhiány, a jobb élet utáni vágy – mondja Tóth László tanácselnök. A helybeli elemi iskola első osztályába az 1932/33-as tanévben 131 elsős diákot írattak be. Jelenleg összesen nincs ennyi tanulójuk.
– A 2016/17-es iskolaévben 130 diák iratkozott be. Ezt a létszámot itt a második félév kezdetével is tartani tudjuk. Reméljük, hogy ez a diáklétszám megmarad az év végéig is.

Összehasonlítva a tavalyi és a tavalyelőtti iskolaévet, elmondhatom, hogy bizonyos diáklétszám-csökkenést tapasztalunk. Tíz diákkal van kevesebb évente. Ami a jövő iskolaévet illeti, tíz kis óvodásunk van, tehát az első osztályba tíz diákot tudunk majd beírni – feltételezve, hogy ezek a szülők nem gondolnak egyet és nem költöznek el külföldre – számol be Biacsi József, a magyarcsernyei Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatója.
A magyarcsernyeiek az elsők között szerveződtek meg annak érdekében, hogy erősítsék az elszármazottak kötődését a szülőfalujukhoz. Megalakították a Csernyeiek Klubját, amely kiadja a Csernyei Újságot.
– Húsvétra jelenik meg a Csernyei Újság 22. évfolyamának első száma. Ez azt jelenti, hogy már 22 éve folyamatosan megjelenik az újságunk. Évente négyszer adjuk ki, nyolcszáz példányban. A Csernyei Újság eljut minden magyarcsernyei háztartásba, de a külföldi és a hazai klubtagjainknak is elküldjük. Nagyon sokan várják, nagyon sokan érdeklődnek az újság iránt. Mikor megkapják, örömmel jelentik vissza, hogy megérkezett a Csernyei Újság – mondja Nagy Erzsébet szerkesztő.
A Csernyei Újság szerkesztőségének van egy nagy terve: az elmúlt húszéves anyagból egy válogatást szeretnének kiadni, könyv formájában.
A falu lassan elfogy. Napról-napra több az üres ház. Pár ezer euróért lehet venni házat, fél hold háztájival. Sokszor már csak az építőanyag ára marad abból, amibe korosztályok építették be az életüket.
– Csernye valamikor – évtizedekkel ezelőtt – nem így nézett ki. Lehetett látni az élni akarást, az itt maradást, a küzdést – ami ma már kiveszett az emberekből. Sajnos, ha az ember kiáll az utcasarokra, bárhol, bármelyik utcába, nem látja az emberek arcán azt a mosolyt, azt az emberi érzést, azt az élni akarást, azt a szeretetet, ami valamikor a szülőfaluhoz kötötte őket. Bő három évvel ezelőtt végeztem egy felmérést a faluról: hányan vagyunk, hány üres ház, üres porta van. Sajnos lesújtóak voltak az adatok. De ma még sokkal rosszabb a helyzet. Merem állítani, hogy kevés olyan település van Vajdaságban, amely ennyire üressé vált, mint Magyarcsernye – panaszolja Halász György, a helyi közösség egykori titkára, a Csernyei Újság sokévi szerkesztője.

Megélhetési lehetőségként marad a mezőgazdaság. Kevés földdel azonban nehéz. Sári Ferenc nyolc és fél holdon gazdálkodik. Mint mondja, jószágot is kell tartani mellé. A gazdaság bővítésére nem is gondol. A fia külföldre készül.
– Közepes termelőkből nagyon kevés van. Vannak a nagyok, meg vannak a szegények. Nagyon elrétegeződött a falu. Amint látják, már fele üres. Csernyének valamikor négyezer lakosa volt, most nincs ezer. Aki csak bír, elmegy külföldre. Mert ott a biztos jövedelem – mondja Sári Ferenc.
A csernyei műkedvelők tavaly jó házigazdái voltak a vajdasági amatőr színjátszók szemléjének. Az egy kicsit megpezsdítette a művelődési életet a faluban. Az érdeklődés azonban utána alábbhagyott. Nem sikerült a színjátszó csoportot összehozni.
– Nem bírunk tagokat toborozni. Még van egy mintegy harmincfős tánccsoportunk. Ez még gondolom nagyon jó eredmény, de ezek is fiatalok, gyerekek. Az iskolába járnak még itten. Sajnos egy csoportunk már lassan föloszlóban van, mert az iskoláztatásuk elviszi őket a faluból. Aztán csak kevesen jönnek vissza – mondja Lázár András, az Ady Endre MME elnöke. Az elmúlt év végén a csernyeiek többsége a helyi járulék meghosszabbítására voksolt. Igaz, a hozzájárulás összege csökkent: 2020-ig a munkaviszonyban lévőktől négy helyett a fizetésük két százalékát vonják le, a földművesek pedig a hektáronkénti 50 kg búza ára helyett 26 kg búza árát fizetik. Kérdés, hogy ez mire lesz elég. Mert a falunak nincs se víztisztítója, se temetőkápolnája.
– Elkezdtük egy ravatalozó építését. Először úgy volt, hogy mivel két temetőnk van, mind a két temetőben lesz ravatalozó. De aztán pár évvel ezelőtt eldöntöttük, hogy amennyien vagyunk és ahogy vagyunk, elég lesz egy is. A tervdokumentáció elkészült, anyagiak azonban nem jöttek. Ilyen jellegű pályázatot nem találtunk. Tavaly elkezdtük a saját erőnkből, a meglévő helyi járulékból. Annyi sikerült, hogy az alapokat kiöntötték és a falat is fölfalazták, és akkor megállt a munka. Mivel lecsökkentették a helyi járulékot és kevesebb a bevétel, a folytatása megkérdőjeleződött – véli Nagy Ernő, a helyi közösség titkára.
Néhány éve nagy visszhangra talált az ötlet, hogy a csernyeiek majd a szomszédos Zsombolya ipari övezetében vállalnak munkát. Több százan jelentkeztek, de államközi szerződések hiányában ez nem valósult meg. Közben román beruházók se jöttek. Egy időben romániai vásárlók kezdtek érdeklődni a határ menti ingatlanok iránt. Az is alábbhagyott. A határ közelsége – legalábbis eddig – nem segített a csernyeieken. Hallottuk, hogy néhány helybéli mostanában Temesváron dolgozik. Állítólag elégedettek. De azt is hallottuk, hogy volt, aki már megjárta: nem fizették ki.