Utam fő célja Új-Zéland volt, s három hetet töltöttem ott. Utam ezen részét is úgy terveztem, hogy alkalmam legyen meglátogatni mindhárom odavalósi ismerősömet. Útleírásokból tudtam, hogy rengeteg a látnivaló, de mivel nem akartam mindennap egyik helyről a másikra rohangálni, úgy döntöttem, hogy csak néhány helyet látogatok meg, s inkább több időt töltök mindegyiken, hogy alkalmam legyen jobban megismerni azokat.
Első megállóhelyem Auckland volt, az Északi-sziget északi részén. A városközpontban, a kikötőhöz közel foglaltam ágyat egy hostelben öt napra. Elég tágas volt a szoba, háromemeletes ággyal, csak nők részére. Utazásom során sokszor olyan hostelekben is megfordultam, ahol vegyes szobák voltak, s mondhatom, sohasem volt ezzel gond. Talán hasonló felfogású emberek járnak különféle típusú hostelekbe, ezért könnyű szót érteni. Itt is sok érdekes szobatársam volt, Kanadából, Németországból, Angliából, Hollandiából stb., akikkel nagyon jól el lehetett beszélgetni, amikor éppen összefutottunk.
Bogotától és Santiágótól eltérően, amelyek európai hangulatú városok voltak, Auckland inkább amerikai kinézetű nagyváros, hasonló mint mondjuk Los Angeles a filmekben. A központban rengeteg a modern, üvegből készült többemeletes irodaépület, bevásárlóközpont. S minden utca nyüzsög az emberektől és a forgalomtól. Meglepetésemre rengeteg volt a kínai. Mint később megtudtam, Új-Zéland a kínaiak egyik fő kivándorlási desztinációja, s az első bevándorlási hullám a XIX. század derekán beindult aranyláz következménye volt. Ennek tudatában már nem is lepődtem meg, hogy itt is sok a dalmát bevándorló, s hogy valójában Auckland környékén a bortermesztést is dalmátok kezdték a XIX. század végén és a XX. század elején.
Az öt nap alatt rengeteg mindent láttam a városban. Megtekintettem az aucklandi múzeumot, amely egy dombra épült egy gyönyörű park közepén. A múzeum mindkét részlege, a történelmi és a természettudományi is, nagyon érdekes volt, hiszen a maori és többi csendes-óceáni kultúra számomra mind újdonság volt, ugyancsak az állatvilág egyik-másik példánya, mint például a kihalt moa. Szerencsém volt megtekinteni egy fél órás zenés-elbeszélő előadást a maori kultúráról, zenéről és mondavilágról. Ez különösen felvidított, hiszen úgy tűnt, nagyon pozitív és a természethez közelálló népről van szó. A Tengerészeti Múzeumot ugyancsak sorra vettem, s különösen a déli-sarkkutatás történetét bemutató rész volt érdekes számomra, valamint a belépőjeggyel járó, egy órás ingyenes régi vitorlás hajós kirándulás a kikötőben.
Egyik nap a közeli Rangitoto vulkanikus szigetre kirándultam, amely természetvédelmi terület, s mindössze 600 éve képződött egy vulkánkitörés alkalmával. Az egész sziget fekete lávakőzetből áll, s a strandokon is fekete a homok. De függetlenül attól, hogy úgy tűnik, csupa szikla minden, nagyon gazdag a növényvilága. Egy nap Cameronnal, egy régi ismerősömmel, aki aucklandi, a közeli Piha-öbölbe kirándultunk, amelynek strandját ugyancsak fekete vulkanikus homok borítja. Itt fürödtem életemben először a Csendes-óceán vizében, ugyanis ez Auckland egyik ismert kiránduló- és fürdőhelye. Egy másik nap legyalogoltam a Coast to Coast gyalogösvényt, amely a várost 16 km távon szeli át északról déli irányba, és alkalmat ad megismerni Auckland különféle városnegyedeit, kihalt tűzhányóit, szép parkjait. Ennek a sétának köszönhetően döntöttem úgy, hogy egyáltalán nem bánnám, ha Aucklandban kellene letelepednem.
Új-zélandi tartózkodásom második részét a Déli-szigeten töltöttem. Carmel, egykori munkatársam Christchurch közelében levő kis házikója volt a bázisom. Két napot a város megismerésével töltöttem. Sajnos a 2011-es földrengés óriási kárt okozott a városban, melynek a következményei a mai napig láthatóak. Számomra a XIX. század második felében épült régi szép katedrális összeomlott tornya volt a legszomorúbb látvány. Ugyanakkor sok az új épület és felújított utca, s szép volt látni, hogy a városnak mégiscsak sikerült új életre kelni akkora méretű pusztítás után. A szűkebb központot egy turisták számára fenntartott régi villamossal jártam be, majd lesétáltam az Avon folyó mentén az 5 km hosszú Avon River Walkway gyalogösvényt, amely betekintést nyújtott a város múltjába (pl. itt harcolták ki a nők 1893-ban, először a világban, a szavazati jogukat).
Christchurch környékén is sok a kirándulóhely és látnivaló. Egy nap Carmellel a közeli Akaroa falucskába kirándultunk, amely egy gyönyörű öbölben fekszik. Francia telepesek alapították 1840-ben, és a mai napig megtartotta francia jellegét. Idővel turisták kedvenc kiránduló- és pihenőhelyévé vált, sok a szép kávézó és étterem, képgaléria és kézműves üzlet. Következő alkalommal három napra Hamner Springbe kirándultunk, amelyet a XIX. század derekán fürdővárosként alapították, a meleg vizű forrásoknak köszönhetően. A város egy völgyben, gyönyörű erdőkkel borított hegyek között fekszik, így rengeteg a lehetőség természetjárásra is.
Új-zélandi utam legizgalmasabb része a négynapos, körülbelül 330 km hosszú kerékpártúra volt. A Déli-sziget nyugati partján Greymouth-tól Haast-ig vergliztem, a Tasman-tenger partja és gyönyörű esőerdők között futó úton, amely a nyugati parton az egyetlen út. A Déli-sziget ezen része 1990-ben felkerült az UNESCO világörökség listájára Te Wahipounamu név alatt az érintetlen esőerdőnek és fjordoknak köszönhetően. Meglepetésemre csak néhány másik kerékpárossal találkoztam, akikkel mindig örömmel üdvözöltük egymást, elmeséltük élményeinket és tanácsokat cseréltünk. Itt még igazi vadon van, kis települések csak itt-ott voltak, előfordult, hogy órák hosszat kerékpároztam, és semmilyen emberi létesítményt nem láttam az úton kívül! Szerencsére az idő is nagyon kedvezett, így mindennap gyönyörű napsütésben élvezhettem a vadont, és a kerékpár nyújtotta szabadságot!
Utolsó állomásom Queenstown város volt. Sajnos csak egy napom volt sebtiben bejárni, de nagyon szép városnak tűnt. Új-Zéland egyik kedvenc sí- és hegyi sportok központja. Erdőkkel borított hegyek közötti völgyben, egy gyönyörű tó partján fekszik. Európai stílusú, sok turista látogatja, így rengeteg a szép étterem, kis üzletek, különféle aktivitásokat kínáló irodák (pl. gőzhajó-kirándulás a tavon).
Hogy milyen véleménnyel távoztam Új-Zélandról? Az összes ország közül ahol életemben eddig megfordultam, úgy érzem, ez az ország áll legközelebb a természetemhez. Nagyon tetszettek a kiwik (új-zélandiak), akik kimondottan lezserek és barátságosak. A természet hihetetlenül gyönyörű. Ide még visszatérek!
(Folytatjuk)
