2024. április 20., szombat
EGY GYAKORLÓ APA NEM MINDENNAPI MINDENNAPJAI

Pirkadattól alkonyatig

Családunk mozgalmas hétköznapjai újabb fejezethez érkeztek, feleségem fél év után újra munkába állt. A munkaideje merőben különbözik attól, amit mi megszoktunk, éveken át magyartanárként dolgozott, most viszont egy médiumban talált munkát, és reggeli hatkor kezdődik a munkaideje. Mivel Temerinben élünk, a médium pedig Újvidéken működik, hajnali négykor kel, és nemsokára már a Boldogasszonyfalva

(Gospođinci) felől érkező buszon utazik a városba.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy én rendezem a gyerekek reggeli „műsorát”, kezdve az ébresztéstől, az öltözésen át egészen a reggeliig. Persze ez még egy kicsit akadozik, mert senki sem szokott a korábban keléshez, Márk pedig az utóbbi fél év alatt nagyon „anyás” lett, hiszen munkahely híján Csilla otthon volt. Reggelente bizony hiányolja is az anyját, múltkor, amikor felébresztettem, csak ennyit mondott: Jaj, ne már megint, hol van Anya... Aztán csak felkel, és kezdődhet az öltözés, készülődés.

Utána a napi teendőktől függően néha a kicsik transzportálását is be kell fejezni még a munkaidőm kezdetéig, ilyenkor először Márkot elvisszük az oviba, aztán Elődöt letesszük a suliban, majd Katával berobogunk Újvidékre, a Limánon átadom szüleimnek a kis hercegnőt, majd sietek parkolót találni valahol a vállalat közelében, hogy a munkára is idejében odaérjek. Létezik egy olyan forgatókönyv is, amikor Márkot a nagyapja szállítja az oviba, Előd egyedül megy suliba, én pedig otthonról dolgozom Katával, mert a nagylány délután jár oviba.

A vírusok természetesen állandóan aláássák előre megbeszélt forgatókönyveinket, ezért a rögtönzések mindennaposak, az összes variációt itt lehetetlen lenne lejegyezni, de legutóbb Márk viccelt meg bennünket, mert sehogy sem akart elmúlni az influenzája. Elvittük az orvoshoz, aki elküldte vérvételre, a vérvételi osztályon fiatal nővérek voltak gyakorlaton, és egyikőjük sem volt képes megtalálni a kicsi vénáját. Miután jól megszurkálták, végül az ujjából vettek vért, de úgy, hogy összevissza vérezték a ruháját, kezét, mindent... Márk meg nem arról ismert, hogy nyugodtan tűri a tortúrát, így az egész egészségház zengett, aztán mindenki tátott szájjal nézte, mikor a kis hős véresen jött le az emeleti „kínzórészlegből”. Végül is kiderült, nincs semmi baj, nem volt szövődmény, de órákat kellett átütemezni a napi tervünkből, teendőinkből.

Az új munkaidő természetesen hatással van a nap többi részére is, az ebéd elkészítése is teljesen új kihívások elé állít bennünket. Néha Csilla este készíti el, időnként pedig anyósom főz, mert a hajnali négy órai keléstől este Csilla már olyan, mint az alvajáró, ilyenkor jobb lefeküdni, mert másnap újra kelni kell...

Az új munkahely azonban nagy megkönnyebbülést jelent az egész családnak, lehet lesznek még kezdetleges nehézségek, de hozzászokunk. Az biztos, hogy ezentúl könnyebb lesz gazdálkodni, ami egy ötfős családnál nem elhanyagolható rész, a heti terv pedig „rugalmasabb” időbeosztást követel, de e kezdetleges nehézségek után biztos kerékvágásba térhetnek majd a dolgok.