2024. március 29., péntek

Rosszul mérik a mérhetetlent

A forradalmian új technológiák szédületes elterjedésének a korszakában élünk. Egészen biztosak lehetünk abban, hogy a jelenlegi ismeretek szerint a múltban soha nem fejlődött ilyen szédületes tempóban a technika és a technológia. Digitalizáció, automatizáció, mesterséges intelligencia, biotechnológia, nanotechnológia, quantumszámítógépek. Mind olyan kifejezések, melyekkel naponta találkozunk a sajtó hasábjain, ember legyen a talpán, aki folyamatosan kísérni tudja a legújabb tudományos eredményeket. Az emberek azonban erre a jelenségre nem mindig tekintenek kitörő örömmel. Vannak kizárólagos optimisták, akik szerint az emberiség történelmének legfényesebb korszaka előtt állunk. Az emberek életszínvonala soha nem látott gyorsasággal növekszik majd a technológia vívmányainak alkalmazásával. A legtöbb munkát gépek, robotok végzik el, az embereknek pedig sokkal több idejük jut a kreatív tevékenységek kibontakoztatására, valamint pihenésre, szórakozásra. A technológiai pesszimisták viszont kételkednek abban, hogy ez jót hozhat nekünk. A mérsékelten borúlátóak úgy vélik, az új technológiák kedvező hatásai csak korlátozottak, ugyanakkor kedvezőtlen hatásokat emlegetnek a foglalkoztatás terén, miközben az egyenlőtlenségek drasztikus növekedéséről beszélnek. De vannak olyan szélsőségesnek nevezhető vélemények is, melyek szerint a felgyorsuló technológiai fejlődés az emberi civilizáció végéhez vezet. Ahogyan Chris Rea fogalmazott híres slágerében, „this is the road to hell”, azaz ez az út a pokolba vezet. Szerintük az ember tönkreteszi környezetét, eltávolodik a természettől, és ezzel együtt elidegenedik önmagától és embertársaitól is.

A TERJEDÉS KORLÁTAI

A tudományos felfedezések nem minden esetben fejtik ki azonnal kedvező hatásukat az élet minden területén. Ugyanakkor a mai kor embere sokszor azzal sincs tisztában, hogy a nem is annyira távoli múltban őseinknek még többnyire egész nap robotolniuk kellett a puszta fennmaradásért. A technológiai innovációk terjedése manapság is jelentős korlátokba ütközik mind a kereslet, mind pedig a kínálat terén. A kínálati oldalon például az a jelenség figyelhető meg, hogy a fejlett országokban a fogyasztók a jövedelmük nagy részét egészségügyre, oktatási és közlekedési szolgáltatásokra, lakhatás biztosítására és kiskereskedelmi cikkekre költik. A technológiai innovációk hatásai viszont éppen az ilyen árukat és szolgáltatásokat kínáló szektorokban éreztetik a legkevésbé hatásukat. Az Amerikai Egyesült Államokban az elmúlt 10 évben a médiaszektor és az információs, telekommunikációs ágazat fejlődött a leggyorsabb ütemben. Ezek a szektorok azonban együttesen is a bruttó társadalmi terméknek kevesebb mint a tizedét adják. Az egészségügyi ellátás és a kormányzati szolgáltatások viszont a GDP mintegy negyedét teszik ki. Ezekben a szektorokban azonban nem sikerült a termelékenységet megnövelni. Amerikában egyébként az egész gazdaság tekintetében stagnál a termelékenység. Történik ez annak ellenére, hogy jelentős innovációk valósultak meg számos jelentős cégben. Ez abszolút ellentmondásos jelenségnek tekinthető. A paradoxont gyakran azzal próbálják megmagyarázni, hogy a munkavállalók a kevésbé termelékenyebb szektorokba áramlanak át. Úgy tűnik, hogy a jelenség nagyon bonyolult, és egy mondatban talán nem is lehet meghatározni az okait.

TERMELÉKENYSÉGI PARADOXON

Vannak olyan vélemények is, melyek szerint a termelékenységi paradoxon valójában nem is létezik. A tézis abból ered, hogy a gazdaságban nem minden mérhető. A mai korban a GDP mérésének különféle módszerei léteznek. Fő kérdés azonban, hogy mit mutat és milyen (téves) következtetéseket vonhatunk le belőle. Olyan gyanú is felmerülhet, hogy a jelenleg használt statisztikai módszerek nem képesek a termelékenység valódi növekedésének a kimutatására. A bruttó hazai termék, azaz a GDP a történelem legnagyobb hatással bíró gazdasági mérőszámának tekinthető. Hasznosságában és állandóságában azonban gyakran politikai megfontolások játszanak szerepet, nem a gazdasági realitások. A GDP az adott ország gazdasági kibocsátásának mérőszáma, melynek azonban jól dokumentált hiányosságai is vannak. A GDP például nem mutatja a társadalomban megtermelt javak elosztási arányát, és azt sem, hogy a rövid távon elért termelésnövelés milyen környezeti károkat okozott hosszú távon. Elterjedt vélemény viszont, hogy a GDP növekedése az egész társadalom szempontjából kedvező lehet. Pedig még ez az állítás is vita tárgya lehet. Ha drasztikus vagy kirívó példákkal szeretnénk élni: amikor egy társadalomban például nő a betegek és az idősek aránya, ellátásukra több pénzt kell fordítani, és ez szintén növeli a GDP-t. Természetesen nem kérdőjelezhető meg az ilyen tevékenységek indokoltsága és fontossága. Ugyanakkor azonban tényleg vita tárgya lehet, hogy az adott társadalom szempontjából az így generált GDP-növekedés milyen hosszú távú hatásokkal kecsegtet.