Legjobb film ide vagy oda – számunkra Deák Kristóf filmje, a Mindenki nyeresége az, ami a legtöbbet ér a Filmakadémia díjátadóján. A Saul fia után egy évvel (itt jegyeznénk meg, hogy a szerb köztévé ezzel a filmmel vezette fel az átadót) ismét Oscar-díjas lett egy magyar film, ráadásul egy olyan kategóriában, amelyben eddig még soha – a legjobb élőszereplős rövidfilm versenyében. Az átadón amúgy volt minden, amire számítottunk: giccs, politika, igazságos és kevésbé igazságos eredményekkel – és egy vaskos botránnyal a végén.
Húsz éve, amióta e sorok írója az Oscar-gálát követi, ilyen még nem történt. A fődíjat kihirdetik, Warren Beaty kimondja a Kaliforniai álom címét. A musical csapata felvonul a színpadra. Elindulnak a köszönőbeszédek (e sorok írójának fájdalmas jajkiáltásai által kísérve) – amire bejönnek a szervezők és közlik, hogy hiba történt: a legjobb film a Holdfény!
Az igazság győzött, ekkora baklövést azonban még talán soha nem látott a Dolby Theater.
„Komoly, de nem hatásvadász film a Holdfény, amelynek stábja egy finomra hangolt drámát mondhat magáénak… bízunk benne, hogy a két, műfajilag és vállalásában is egészen más súlycsoportban induló alkotás közül a Holdfény csapata lesz az, amely egy szobrocskát szorongatva tér nyugovóra február utolsó vasárnapján.” Ezt írtuk pár héttel ezelőtt, és jelentjük: a mélység győzött a Valentin-napi hipszter-táncikálás felett.
Az Oscar-átadó egyébként folytatta annak a mindennapos tengerentúli gyakorlatnak az elmélyítését, amit leginkább trumpolásnak nevezhetnénk. Persze semmi meglepetés nincs ebben. A meglepetés pont az lett volna, ha a művész urak és hölgyek meg sem említik, és ezzel teljesen megfosztják fontosságától a narancshajú politikust. Ehelyett Jimmy Kimmel megköszönte az elnöknek, hogy ennyi fekete van a jelöltek között, belelesett a politikus Twitterébe, Trumpot idézve piszkálódott a huszadik jelölést „teljesen érthetetlen módon” begyűjtő Meryl Streeppel (az elnök úr „túlértékeltnek” nevezte a színésznőt a Golden Globe-átadón mondott beszéde után), Gael Garcia Bernard pedig „bevándorlóként” a falak és kerítések ellen emelte fel a hangját.
Szóval: az est egy jelentős szelete pont arról az emberről szólt, akit a Dolby Theater közönsége a háta közepére se kívánt volna.
Jimmy Kimmel egyébként egyhangúan vezette a műsort, amelynek minősége egy hullámvasút amplitúdójához volt mérhető: az elsődleges példaképeikről beszélő színészek kellemes pontossággal vallottak az első szakmai inspirációról (különösen szép, ahogy Javier Bardem Meryl Streepről beszélt), míg az olyan momentumok, mint a cukoreső meg a gyanútlan turisták beterelése a Dolby Theaterbe, rosszul szervezett, kínos pillanatok, amelyekben nem tudni, ki érezte magát inkább cirkuszi majomnak: a turisták vagy a folyamatos fényképezésnek kitett sztárok.
Az Akadémia a tavalyi „túl fehér” Oscart kompenzálandó az idei nevezéseket néhol látványosan feketére festette. A legjobb dokufilm az O. J.: Made in America lett, ám e kategória összes jelöltje a faji kérdéssel foglalkozott. A színészek között (természetesen megérdemelten) is igen sok fekete foglalt helyet, de az olyan pillanatok, mint a full fekete zenekar felmutatása kissé túltolták az Oscar-mosdatást.
Végighallgattuk a szokásos közhelyeket arról, hogy a film az varázslat, meg hogy felemel és megváltja a világot, de azért akadt pár ütős mondat is… „A nőket azért kell szeretnünk, mert gyűlölet nélkül is képesek az ellenállásra.” – mondta például a legjobb női mellékszereplő kiosztása előtti beszédében Mark Rylance. Viola Davis a kisember láthatatlan történeteire hívta fel a figyelmet és a színészi lét gyönyörűségére. Egyértelműen ez volt az est legszebb beszéde.
Természetesen megvolt a kötelező kör a halottak tiszteletére: Gene Wilder, Michael Cimino, Andrzej Wajda, Emanuelle Riva, Anton Yelchin, Prince, John Hurt, Abbas Kiarostami, Hector Babenco, Gábor Zsazsa, Debbie Raynolds, Carrie Fisher, és a szombaton elhunyt Bill Paxton… csak néhány név az előző Oscar-gála óta eltávozottak közül.
A Legendás állatok és megfigyelésük a legjobb kosztüm, az Öngyilkos osztag a legjobb smink és haj díját zsebelhette be. A legjobb hangvágás díja az Érkezésé. A legjobb animációs rövidfilm a Szalonka, a legjobb animációs film pedig a Zootropolis – állati nagy balhé lett. A legjobb vizuális effektekért a Disney újrafilmesített A dzsungel könyve című alkotása vitte haza. A legjobb dokumentum-rövidfilm a szíriai témájú Fehér sisakok lett. Mel Gibson pacifista vérfürdője, A fegyvertelen katona a legjobb hangkeverés és a legjobb vágás szobrocskáját vitte el. Az est egyik nagy csalódása a Toni Erdmann vesztesége az iráni Asghar Farhadi Az ügyfél című filmjével szemben (aki pont Trump beutazási tilalmára reagálva el se jött a gálára).
A szép meglepetések közé tartozott az, hogy Kenneth Lonergan a Manchester by the Sea-ért lenyúlhatta a legjobb eredeti forgatókönyv díját a Kaliforniai álom elől – érzékeny, pontos minimalista munka, minden díjat megérdemel. Kevésbé villámcsapás-szerű, de igencsak megérdemelt a film másik díja: Casey Affleck legjobb főszerep-szobrocskája.
Az már az első öt percben eldőlt, hogy a Kaliforniai álom nem fog rekordokat döntögetni: a legjobb kosztüm díját mindjárt az elején elhappolták előle, majd alulmaradt a technikai díjak versenyében is. A legelső díjat a csillagos Los Angeles díszleteiért vehette át a csapat, majd ezt követte a legjobb fényképezés elismerése, az olyan díjak, mint a legjobb dal és a legjobb eredeti filmzene pedig nem okoztak különösebb meglepetést. Bár a forgatókönyv nem jött neki össze, Damien Chazelle azért nem ment haza üres kézzel: ő a legifjabb rendező, aki valaha megkapta az Oscart. A díjak közül leginkább Emma Stone női főszerep-díja lóg ki: sem alakításban, sem a szerep komplexitásában nem lehet még árnyéka sem Isabelle Huppert-nek. Rossz vicc az Akadémia részéről.
Mahershala Ali az est nyitójaként vehette kézbe a Holdfény legjobb mellékszereplőjeként a szobrot, aztán sokáig csend volt az egyik legszebb idei amerikai film körül. A legjobb adaptált forgatókönyv díja kavarta fel az állóvizet órákkal később, majd a már említett botrány lökte helyre a mérleg nyelvét. A Holdfény hivatalosan is a legjobb amerikai film idén – és ez így van jól.
