A modern kor vívmánya, a valóságot szinte hűen visszatükröző fénykép, Újvidéken, Magyarország peremvidéki városában a XIX. század közepén jelent meg. Az első fényképet, amelyen az Újvidéket és Péterváradot összekötő hajóhíd és a Péterváradi vár fokán lévő Óratorony látható, 1850-ben készítette Anastas Jovanović, az akkor még török fennhatóság alatt lévő Szerbiából jövő fényképész. Néhány évre rá 1854-ben Georgije Knežević újvidéki fényképész örökítette meg a várost, természetesen az akkor már „középeurópaias” Fő utcáját az ortodox nagy kereszttel, a kígyózó házsorával, de azért már számunkra is felismerhető kinézésével. Az első komoly városképeket majd két évtized múltán, az Újvidékre a Monarchia más városaiból ide költöző fényképészek készítették, akik közül Rechnitzer János neve külön figyelmet érdemel.
Ivana Jovanović Gudurić, az újvidéki fényképészeti műtermekkel foglalkozó tanulmányában Rechnitzer József Budapestről Újvidékre való költözésének idejét, a szerb nyelven megjelenő Zastava című lapban megjelent hirdetés alapján, 1874-re datálta. Rechnitzer János első újvidéki fényképészeti és műfestészeti műterme a Matica srpska épületének kapubejáratában volt, akkor még a Központi piacnak titulált Fő téren. Rechnitzer János a városban nagy népszerűségnek örvendett, igen gyakran emlegetik a különböző írott források. Singer Józseffel és Vajda Dezsővel egyetemben a legnagyobb számban az ő fényképei vannak jelen a múzeumi gyűjteményekben. A városba való letelepedését követően, 1875-ben az Első Újvidéki Ipari Kiállításon díjazták, de más fényképészeti seregszemléken is szerzett elismeréseket. Az üzlete jól mehetett, mert újvidéki műterme mellett a későbbiekben három fióküzletet is nyithatott, amelyeket fiai vezettek. Különben anyagi helyzetéről tanúskodik az a tény is, hogy a műtermének szomszédságában, a Fő utca 40. alatti házhelyen lévő épületben bérelhetett lakást. Az 1881-es népszámlálás szerint készült névjegyzék szerint Erzsébet feleségével, Ottokár, Felix és Károly nevű fiaival, és Mária nevű lányával, valamint szüleivel, a szintén János nevű édesapjával és a sárospataki születésű Erzsa feleségével élt. A család ellátásában Popp Teréz budapesti, feltehetően velük ide költözött cselédjük segítkezett.
Rechnitzer János szakmai érdeklődése nemcsak az újvidéki polgárság fényképezésére terjedt ki, hanem a városban történő eseményeket is megörökítette. Így Branko Radičević ismert szerb romantikus költő Bécsből hazahozott földi maradványainak, a Karlóca fölötti Stražilovón lévő sírhelyét, amelyet egy képsorozattal örökített meg, és aki tehette, nemzeti elkötelezettségének jeleként meg is vásárolhatta a képsort. Lévén, hogy műterme a Matica srpska épületében volt, Radičević temetésén kívül a szerb irodalom nagyjainak fényképeit is meg lehetett nála vásárolni, ami kiváló üzleti érzékéről tanúskodik. Dositej Obradović, Petar Petrović-Njegoš, Jovan Jovanović-Zmaj és Laza Kostić kabinetfotóját nála bárki megvásárolhatta.
A városról készült felvételei közül az 1876-os újvidéki árvíz idején készült fényképsorozata emelkedik ki, amelyet szintén meg lehetett venni. De fényképein megörökítette a Mária neve katolikus templom újjáépítésének kezdeti szakaszát is. Az 1876-os árvíz idején készült sorozatának várostörténeti értéke ma is igen nagy jelentőséggel bír. Ezeken a fényképeken, nemcsak az árvízzel hadakozó lakosságot és a város Dunától elöntött részeit örökítette meg, hanem azokat a városrészeket is, amelyeket ő érdekesnek tartott. Így fényképezte le 1860-ban az akkori város szélén újonnan megnyílt katolikus temetőt is, amely ma már szinte a város központi részében van. A fölvételen már látható a ma is álló kápolna, és a képen felismerhető a Fuchshofer család sírboltját díszítő angyal is. Rechnitzer János munkásságában, tagadhatatlanul, az újvidéki fényképészet történetének kiemelkedő alakját tisztelhetjük.
