2024. április 20., szombat

Fekete normalitás fekete-fehér kontextusban

Fehér Miklós és Kincses Endre volt a 2017. évi Gion Nándor Napok második rendezvényének vendége

A szenttamási Gion Nándor Napok elnevezésű rendezvénysorozatot hagyományosan minden év februárjában rendezik meg. Az idei rendezvény második estjét a minap a Népkönyvtár színültig megtelt olvasótermében tartották, vendége a zentai Fehér Miklós író és Kincses Endre grafikai tervező volt, mindketten egyetemi hallgatók. Bemutatták Fehér Miklós Fekete normalitás című regényét, a Gion Nándor Emlékház ifjúságiregény-pályázatának 2015-ös, díjnyertes alkotását. Kincses Endre grafikai tervező munkája első díjat nyert a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség 2016. évi Legszebb vajdasági magyar könyv pályázatán a gyermek- és ifjúsági kiadványok kategóriában.

Az estet Horváth Futó Hargita, a Gion-pályázatok koordinátora és a kötet szerkesztője nyitotta meg.

A regény keletkezésével kapcsolatban Fehér Miklós elmondta, hogy a sok apró gondolat feljegyzéséből mintegy féléves „szünet” után kovácsolódott össze a könyv.

– Az irodalom felé fordulásom tulajdonképpen novellaírással kezdődött, amiből össze is jött egy nagy halom. Félretettem egy időre az egészet, majd rájöttem, hogy tudnám folytatni, mivel időközben úgy éreztem, sok karakter és történet van még bennem, amit el tudnék mesélni ugyanebben a sorban. Hozzá is fogtam, de közben újra félretettem, és újra elkezdtem novellákat írni. Közben jegyzeteltem. Amikor elém került a Gion Nándor Emlékház regénypályázata, úgy gondoltam, beküldöm a kéziratot. A kiírásban január végi határidő szerepelt, de annyira belemélyültem, hogy már december folyamán összeállt az anyag a könyvhöz. Valahogy nem voltam megelégedve, kibékülve az egésszel, s mivel volt időm, még egyszer átnéztem, és elég sokat javítottam rajta. Miután megtudtam, hogy díjnyertes lett a pályázatom, a zsűritagok és a kiadó által átolvasott kézirat a nyomtatás előtt további átalakításokon és csiszoláson ment keresztül. Ami pedig a könyv illusztrációit illeti, a Vajdasági Szép Magyar Könyv Díj szerintem igazolja, hogy legjobb barátom, Kincses Endre személyében jól választottam – foglalta össze első könyve rövid történetét a fiatal szerző.

Hogy néz ki az, amikor egy fiatal író a legjobb barátját kéri fel illusztrációk készítésére? Kincses Endre elmondta, nagy megtiszteltetés, hogy a kölcsönös baráti bizalom éppen ilyenkor van a tetőfokon, amikor támogatni kell a másik pozitív törekvéseit, és segíteni az elképzelések megvalósításánál. Neki ez megadatott, és nem kis elégedettséggel nyugtázta, hogy a közönség egyből befogadta a kötetet egy egésszé tevő munkáit.

A Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának másodéves hallgatójától azt is megtudtuk, leginkább ceruzával dolgozik, ami fehér alapon fekete színt jelent, vagy fordítva. A könyv fedőlapja és a benne lévő illusztrációk pedig olyannyira összefüggnek magával a történettel, hogy tökéletesen elénk tárják a szerző mondanivalójának lényegét.